Depresszió árnyékában •BTS Suga ff• [BEFEJEZETT]

22. Rész

Egy hosszas és csöndes kocsi út után ide is érünk. Ahogy belépek a kis helységbe tátva marad a szám! Rózsa szirmok és égő gyertyák mindenhol. A fehéres sárgás fényekben úszó szobán kézen fogva vezet át Yoongi. Egy lépcsőhöz érünk ahol elkezd felfele húzni.

-Remélem tetszik! -kúszik egy cuki mosoly ajkaira.

-Remélem hülyéskedsz! -nézek mélyen szemeibe és én is mosolygok.

A lépcső a tetőre vezet ahol a meleg tavaszi szellő kellemesen járja át testemet, ami kellemes borzongást kölcsönöz. A placcot kerítés veszi körül és közvetlen előttem egy cuki asztal két személyre megterítve és tálalva.

Egyszerre foglalunk helyet.

-Yoongs.... Ezt miért kapom? -kérdezem már könnyes szemmel.

-Mert megérdemled! -nyom apró puszit az orrom hegyére.

Beszélgetés közben lassan elfogyasztjuk a kaját, és a kilátásban élvezkedünk.

-Szeretnék mutatni valami! Menjünk le!

-Oké.-kezdek el lassan lépkedni.

Ahogy leérek Suga már egy zongora előtt ül. Mikor jöttünk akkor nem is vettem észre. Leülök mellé és elkezd játszani. Sejtettem, hogy zongorázik. Ujjai mintha csúsznának a billenytűkön és minden lenyomásnál egy pillangó repül fel a hasamban. Fejemet vállára hajtva hallgatom a gyönyörű játékot. Egy kis ideig még hallani a lassú, szomorkás dallamot, de leemeli ujjait a hangszerről. Gondterhelten dönti rám a fejét.

-Kérdezhetek valamit? -néz rám félve.

-Persze.

-Szóval! Én vissza szeretnék menni Koreába. Marmint huzamosabb időre. És arra gondoltam...mi lenne ha velem jönnél!? -tördeli ujjait.

-Én mennék szivesen, de itt vannak a barátaim. Nem hagyhatom itt őket! Ráadásul pénzem sincs sok!

-Erre gondoltam is, és megbeszéltem velük, hogy amint összegyűlik a pénzük a kiutazáshoz, már jönnek is. És vannak terveink s többi fiuval. De ez még titok! A pénzzel pedig ne foglalkozz! -mosolyodik el.

-Ohh.....oké. Oda megyek ahol te vagy. A szívedben van az otthonom...és onnan sosem szeretnék kiköltözni. Úgyhogy igen. Elmegyek veled.

-Úr isten! Köszönöm! -szorít magához, de mivel a ruhám nem éppen a leghosszabb ezért kiráz a hideg egy szellőtől.

-Fázol? Menjünk haza! Vagyis hozzátok....még össze kell szedni a cuccod.

-Már csak pár dolog van,mert pakoltam. De mehetünk. -ragadom meg a kezét és kezdem húzni.

^^^^^^^TIME JUMP^^^^^^^

Yoongi Pov.:

Reggel magamhoz hűen későn kelek, de úgy pattannak ki a szemeim, mintha muszáj volna. Sami már nem fekszik mellettem így sietek a konyhába, mert valószínű, hogy a reggelin ügyködik. Belépve a konyhába gyors puszit nyomok az arcára és felkapok egy szendvicset is. Nem nagyon tudja hova tenni a viselkedésemet, mert nem érti miért vagyok bezsongva. De a tudat, hogy maximum 20 órán belül a szülőhazámban leszek újra, egyszerűen megbolondít!

Miután elmajszoltam a szendvicset, gyorsan felöltözök és megnézem, hogy meg van e minden biztosan. Ezt megállapítva megnézem mit csinál Samara.

A tükör előtt találom meg és éppen valami pakolást tesz a fejére annak ellenére, hogy teljesen fel van öltözve.