Tiltott Szerelem

Sötét Titok-

Reggel az álmom miatt keltem fel. Annyira kusza volt, hogy már nem bírtam tovább aludni. Különösebben nem foglalkoztam ezzel, hisz hülyeség lett volna, meg egyébként is készülnöm kellett az iskolába. Miközben készülődtem, újra eszembe jutott az álom és nem hagyott nyugodni.
Túl valóságos volt, mintha egy emlék lett volna még régről. Mivel nem tudtam elsöpörni ezt a gondolatot, így felmentem a padlásra és elkezdtem kutatni a láda után, mit álmomban láttam. Ezüstös színe volt, de már kopott. A padlás bal sarkában. Elég pókhálós volt minden és az egész padlás poros. Elég régóta nem járt fent senki. Ruhák alatt volt eldugva.. Szerencsémre nem volt kulcsra zárva, így könnyedén felemeltem a tetejét és átnézhettem a dolgokat. Képek voltak benne. Kenről és anyáról. Egy anyakönyvi kivonatot is találtam. Lesokkolt ez az egész. Azaz Ken a tesóm. Akkor Ben kim? És ki az én apám? Vajon anyám az én anyám? Összezavarodtam. Lefagytam. Nem szólhatok erről senkinek, de akkor honnan tudom meg az igazat? Mivel hallottam, hogy valaki felelt, így a képeket és az anyakönyvi kivonatot zsebre vágtam és leosontam a padlásról és úgy tettem, mint aki most kelt volna fel.
Nevelő apám kelt fel, de igazából csak mosdóba ment. Vártam, még anyám fel nem kelt. Egy 10 perc se telt el és felkelt. Egyből kérdőre vontam.
-Anya, mi ez az egész?
-Sajnos eljött ez a pillanat is-sóhajtott anya-elég idős vagy ahhoz, hogy megtudd nem én vagyok az anyád.
-Mi? - fakadtam sírva-akkor ki az én anyám?
-Még babakorodban meghalt egy balesetben, az én húgom volt. Mivel pici voltál, ezért örökbe fogadtalak Ben mellé. Emiatt voltak viták John(nevelő apám) és köztem, így elhagyott minket, csak Kent vitte el magával.
-Sajnálom...
-Nem kell kicsim, ez nem a te hibád, rég túlléptem ezen. - mosolyodott el anya.
-Rendben-majd elindultam készülődni.
Igazából már kész voltam, csak kifújtam magam, aztán elindultam a suliba. Vagyis akartam, de Ken megállított az ajtónál és kért, hogy várjam meg. Nem zavart, hisz eléggé szarul éreztem magam és jól jött a társaság.
Elindultunk az iskola felé, de inkább az erdőbe szerettem volna menni, ezért megkértem Kent odamenjünk. Eleinte ellenezte, de megadta magát, hisz egy lány ellen nem győzhet egy fiú sem.
Beszélgettünk a volt baratnőiről, milyen lányok jönnek be neki, nekem milyen fiúk és még elég sok mindenről. Eléggé kezdtem benne bízni. Aztán jött egy pont.
-Nemtudom miért, de megkedveltelek. - mosolyogtam.
-Én is törpe.-majd megölelt.
Kaptam is az alkalmon, majd mikor elengedett elkaptam és megcsókoltam. Azt hittem ellök magától és le ordít, de folytatta és ledöntött a földre. Majd lassan levette a ruháim és az ő ruháit és megtörtént az első afférom. Az elején eléggé fájt, de enyhült idővel a fájdalom és nem bántam meg. Azután átölelt és simogatott, miközben a mellkasán feküdtem. Majd csörgött a telefon, anya hívott, hogy hol vagyunk, mert telefonáltak az iskolából neki. Annyit mondtam, hogy szomorú voltam ezért megkértem Kent menjünk sétálni, hogy beszélgethessek vele. Elég könnyű volt kibeszélni magam ebből, ezért inkább elindultunk haza.
-Élvezted? -mosolygott, miközben simogatta a fejem tetejét.
-Élveztem igen.
-Hát még én.
Örültem, hogy megtörtént, mert egy olyan személlyel történt, akit szeretek.
Mikor hazaértünk Ben már várt engem és egyből félre hívott beszélgetni. Láttam rajta, hogy ideges.
-Mi baj Ben?
-Szerinted?
-Tudnom kéne?
-Vajon kinek a barátnője volt kettesben egy sráccal? Naná, hogy az enyém.
-Igazából nem történt semmi. - vörösödtem el
-Persze, én is ezt mondanám. De mivel nekem ez az egész nem megy, ezért szakítok veled.
-Rendben
-Vedd meg sem történtnek azt, ami köztünk volt.-majd elment.
Hál isten megtette helyettem is ezt a lépést és nem kell azon gondolkodnom, hogy kéne vele szakítani. Már csak az itt a kérdés hogy mondjam el neki ezt az egészet, azaz hogy mondjam el, hogy nem is a testvérem, csak unokatestvér.