Tiltott Szerelem

Az Igazság II.

Mivel már 8 napja tudom az igazságot, muszáj vagyok elmondani Kennek. Nem tarhatom örökké titokban előtte, hisz joga van tudni erről.

-Jóreggelt Ken, hogy aludtál?
-Jóreggelt, jól és te?
-Jól, de valamit el kell mondanom...fontos dolgot...
-Nyugodtan mondd.-mosolygott rám.
-Mi unokatestvérek vagyunk...
-Igen és ezzel mi a gond?-majd átölelt.
-Te ezt tudtad?
-Persze, már egészen kiskorom óta. Mikor megláttalak már akkor tudtam, hogy egyszer az enyém leszel.
-De ez nem bűnös kapcsolat? Vagyis nem úgy értem szeretlek, de más nem fogja elfogadni..
-Miért érdekel más véleménye? Ez a kettőnk dolga.-megpuszilt és lement a konyhába.

A beszélgetés után nem sokkal Ben megjelent és kérdőre vont.

-Komolyan összejöttél Kennel? Te hülye vagy?-dühöngött Ben.
-Igen és neked ehhez mi közöd van? Nem szakítottunk már rég? Vagy féltékeny lennél?
-És ha féltékeny vagyok azzal mi gondod? Egyébként is velem nem feküdtél volna le, de Kennel igen. Ez kicsit bántó. Miért jobb, mint én?
-Ezt te honnan tudod? Ki mondta?
-A drága "barátod" Ken elmondta a haverjainak és ők meg nekem. Ki tudja kik tudják még. A szüleink is megfogják tudni hamarosan, hacsak nem szakítasz Kennel. Catie.-majd vetett egy ördögi mosolyt.
-Te megbolondultál?

Gyorsan a szobámba zárkóztam és csak sírtam, nem tudtam mit tegyek. Ken elmondta a haverjainak, a haverjai Bennek és most Ben a szüleinknek akarja. Ebből még nagy baj lehet. Muszáj vagyok valamit tenni, de csak egy választásom van.

-Hé, Ben. Nem lehetne, hogy nem mondod el anyáéknak? Nem szeretnék Kennel szakítani. Kérlek.
-Kapsz 1 hónapot .
-De hát... Rendben legyen így. De miért akarod ennyire, hogy szakítsunk Kennel? Miért lenne neked ez jó?
-Az legyen az én dolgom, na tünés innen, mielőtt Ken rájönne valamire.

Elmentem Ken szobájába, hogy tisztázzam vele a dolgokat. Nem szeretnék vele szakítani, mert a szívemhez nőtt és azért is, mert tudom, hogy szeret. Teljesen bekebelezett már és nem bírnám elviselni a fájdalmat azért, mert szakítottunk.

-Valamit meg kell beszélnünk.
-Mi lenne az?
-Miért mondtad el haverjaidnak, hogy lefeküdtél velem?
-Oh, hát még nem jöttél rá? A fiúk mindent megosztanak egymás közt. Nyugi ők nem adják tovább senkinek sem. Inkább gyere ülj le mellém.
-Rendben.

Mikor mellé ültem egyből a combom belső oldalát simogatta. Ezért felálltam és kimentem. Persze ő utánam szólt miért megyek ki, de rá se hederítettem, mert csak azt akarja, pedig én a törődésre vágyom.