Aki a csillagokat tartja - ÁTÍRÁS ALATT

*~Nyárköszöntő/3.Rész~*

A Madinson ház szinte megtelt a környéken élő emberekkel. A zenekar már egy jó egy órája húzta a különböző keringőket és egyéb táncdalokat, mire Sarah előkerült a szobájából Emilyvel az oldalán. Mr. Madinson nem is tétlenkedett, rögtön felkérte az első táncra. Apja és lánya csakhamar a táncparkett legnépszerűbb tagja lett, legfőképp Sarah miatt. Úgy lépkedett a finom ruhájában, mintha jegen siklana. A férfiak álmélkodva tekintettek rá, az asszonyok bánatosan sóhajtoztak, míg a fiatal lányok irigykedve méregették világoskék ruháját.

-Vajon mennyibe kerülhetett?-kérdezgette egyik a másiktól.-Biztos egy halom pénzbe. Ah, könnyű magadra vonzani a férfi tekinteteket, ha tehetős vagy! Mrs. Aster bizonyára a legjobbat hozta ki magából!-ilyen mondatok hangzottak el, de csak halkan, hogy meg ne hallják. Ha tudták volna az igazságot! A ruhát úgy szerezték be az utolsó pillanatban. Egy meg nem jelent darab volt a szabóság nyári kollekciójából, és pár héttel később már ott virított a kirakatban. Bezzeg akkor már senki nem vette észre.
Sarah lett a legkedveltebb táncpartner. Szinte minden férfi úgy érezte, hogy kötelessége tiszteletét tenni nála. Hosszú sor "kígyózott" egy-egy keringőért cserébe. A lány fáradtan huppant le az egyik fal melletti bársonyszékbe, miután sikerült észrevetetlenül kiszöknie a táncparkettről. Szemeivel a szüleit kereste. Anyja Mrs. Plumm, a helyi doktor felesége, Mrs. Parker, egy közeli nemes élettársa, Lady Caroline, a Chanses-i birtok özvegye és a roppant izgatott Mrs. Aster jelenlétében tartózkodott. Apja a hivatalnokaival és a közeli földek birtokosaival társalgott. Emilyt is megpillantotta: Jane Gordonnal a fondue mellett vihorászott, miközben tömték magukba a finomságokat. Mrs. Gordon nem messze tőlük elkeseredetten magyarázott valamit a férjének, mialatt Jennet állandóan megpróbált közéjük állni. Sarah még Judithot és Mr. Pocketet is észrevette az egyik sarokban. A legidősebb Gordon lány egy ugyan olyan széken ült mint ő, miközben a vőlegény a bal kezével annak támlájára támaszkodott. A férfi beszélt, míg a lány rezzenéstelen arccal hallgatta, néhol rátekintve a párjára. Hirtelen megpillantotta Mr. Jacksont. Már egy jó ideje nem látta a jegyzőt, holott apja szinte minden nap beszélt róla és kiváló munkájáról. A férfi most a terasz felé igyekezett. Sarah fejé egy elvetemült ötlet suhant át. Mi lenne, ha utána menne? Vagy öt percig tépelődött, míg végül rá vette magát erre a nem mindennapi tervre. A fal mellet elosont, nehogy valaki észrevegye és le álljon vele beszélgetni. A teraszajtó előtt újra megtorpant. A jegyző háttal állt neki és az eget pásztázta a tekintetével. Hát persze, hiszen a csillagokat nézi.-mondta magának a lány.-Jobb ha nem zavarom.-gondolta. El is indult visszafelé...
-Miss Madinson!-sólalt meg William.-Milyen régen találkoztunk!
-Ó, igen.-bólintott Sarah.-Bocsánat, nem akartam zavarni, csupán a friss levegőre akartam kijönni, de nem akarok útba lenni...-szabadkozott az örökösnő.
-Nem beszéljen badarságokat, jöjjön csak nyugodtan, egyáltalán nem zavar.-felelte Mr. Jackson.
-Biztos?-kérdezett rá a lány még egyszer, holott már majdnem ott állt a jegyző mellett.
-Teljes mértékben.-mosolyodott el az. Sokáig időztek egymás oldalán szótlanul. A férfi újra az ég felé tekintett, Sarah pedig a sötétbe bámult és hallgatta a tücskök éjjeli szerenádját.
-Nem fázik?-törte meg a csendet William.
-Nincs hideg.-válaszolta a lány.-De köszönöm a kérdését.
-Jobb lenne ha bemennénk, eleget időztünk már kint.-jegyezte meg.
-Maradjunk még egy kicsit. Még nincs kedvem visszamenni.-mondta a másik.
-Ahogy óhajtja.-nyugodott bele a jegyző.
mi-Mondja, igaz az amit a városban magról és Jennetről beszélnek?-vetette fel a kérdést Sarah mohón.
-Hogy gyengéd érzemek kötnek hozzá?-nézett rá a férfi.
-Igen, mármint nem, azaz igen, hogy is mondjam. Nem akartam a magánéletéről kifaggatni, csak tudja érdekel, mert ismerem Jennetet és..igen.-hebegte a lány.
-Akkor nem szolgálhatok jó hírekkel.-felelte a hivatalnok.
-Hogyan?-tudakolta az örökösnő.
-Semmi nem köt Miss Gordonhoz, hacsak nem az udvariasság.-magyarázta William.-Ugye nem haragszik rám emiatt?
-Ugyan.-ingatta a fejét Sarah.-Miért tenném? Az érzéseket nem lehet erőszakkal kikényszeríteni valaki szívéből. Tudja, azt hiszem az egészben a legjobb. Az érzések olyanok, mint a tűz, birtkolhatjuk, de sohasem lehet a miénk.
-Azt hiszem értem, amit mond. Nézze!-mutatott az égre a jegyző.-A csillagok nagy tűzgolyók. Az ember nevet adhat nekik, úgy tehet mintha hozzá tartoznának, de sosem érheti el, mert túl messze vannak. Én ezért szeretem őket ennyire. Senki sem sajátíthatja ki ezeket, a csillagokban bárki gyönyörködhet, bárhol is legyen.
-Talán mesélhetne nekem róluk.-mondta az örökösnő.
-A csillagokról?-kérdezte a férfi.
-Igen.-bólintott a lány és vágyakozó pillantásokat vetett felé.
-Rendben. De csak ha megígéri, hogy utána bemegyünk. Nem szeretném, ha megfázna.-egyezett bele William.
-Megígérem.-felelte őszintén Sarah.

-George! Nem láttad a lányunkat?-kérdezte Eva a férjétől.
-Nem, drágám. Azt hittem még táncol.-válaszolt a polgármester.
-Vajon hova tűnhetett el?-aggódott a felesége.
-Ugyan, nem hiszem hogy baja eshetett volna.-nyugtatta meg Mr. Madinson. Sarah épp ekkor lépett be a terembe Williammel az oldalán, akivel éppen elmerülve társalogtak.
-Nocsak, nézzenek oda!-kiáltott fel Mrs. Madinson.-Miről beszélhetnek?
-Azt hiszem hamarosan megtudjuk.-mosolyodott el George, ahogy pár feléjük közelített.
-Szervusz Papa, Mama!-üdvözölte őket Sarah, mikor észrevette szüleit.
-Szép estét, polgármester úr! Tiszteletem asszonyom!-köszönt a jegyző is.
-Hol voltatok, drágám?-tudakolta a lány anyja.
-Csak ki mentem a teraszra egy kis friss levegőért és Mr. Jackson visszakísért, nehogy megfázzak.-válaszolt az.
-Ez rendkívül figyelmes volt Öntöl, Uram!-fordult Eva a férfi felé hálásan.-Sarah néha meg szokott feledkezni magáról...
-De Mama!-vágott közbe a megnevezett.
-Legközelebb teríts magadra valamit, kérlek!-mondta Mrs. Madinson.
-Nem is volt hideg.-közölte a lány, majd William irányába tekintett, egy megerősítés reményében. A férfi, azonban akkora már az apjával és néhány másik emberrel politizált. Sarah bánatosan sóhajtott. Pedig milyen jót beszélgettek!

Az este második fele sem volt eseménytelen. Sarah tett egy tiszteletkört anyja barátnéi között, mely során Lady Caroline meghívta őt a birtokára.
-Egy hétre a nyáron. Jót tesz egy kis kimozdulás, kedvesem!-mondta a tőle megszokott magasztos módon. Emily és Jane is megtalálták az örökösnőt és elrabolták egy csokoládé beszerző küldetésre, mivel a legfiatalabb Gordon tapintatosan megérezte, hogy már az illendőnél többet álltak sorba a finomságoknál. Így hát Saraht küldték a karamellás mandulákért és a bonbonokért. Emily legnagyobb bánatára a Gordon család idejekorán elhagyta a bált, mivel Judith rosszul lett a puncstól. Mr. Pocket is velük tartott, mivel kötelességének tartotta, hogy a menyasszonyát épségben hazajuttassa. Jane bánatosan vált el Emilytől és az édességektől. Jennet, aki bár póker arcot vágott, szintén rosszkedvű volt korai távozásuk miatt. A legnagyobb hisztériát mégis Mrs. Gordon csapta, magában puffogott és nem volt hajlandó bárkivel is társalogni. Egyértelműen megsértődött.

A bál hamarosan a vége felé közeledett. Sarah még letáncolta az utolsó felkéréseket majd, miután udvariasan elutasította az esetleges megismétléseket, megint leült. Nem sokkal később Emily is mellé telepedett, aki rettenetesen unatkozott, miután Jane itt hagyta.
-Menj és egyél még valami finomat!-javasolta Sarah.
-Nincs kedvem.-sóhajtotta fájdalmasan a kislány.
-Nocsak, mi történt Miss Brooke?-hallatszott egy hang mellőlük.
-Mr. Jackson!-vidult fel Sarah, mikor meglátta a férfit.
-Unatkozom.-felelt Emily a jegyző kérdésére.
-Egy ilyen szép estén?-csodálkozott William.-Mikor annyi csokoládé van az asztalon?
-Ó, ne is mondja! Mióta Jane Gordon magára hagyta letargiába esett.-mesélte már már kuncogva Miss Madinson.
-Nos, talán felvidítja, ha felkérem táncolni.-mosolyodott el a hivatalnok.
-Talán...-mondta Emily, habár egy aprócska mosoly megjelent ez arcán. Nem telt egy perc és máris önfeledten nevetett a táncparketten, miközben a Williammal táncolt. Sarah is jól szórakozott ezen, örömében tapsolt, mikor a furcsa pár befejezte a táncot. Emily teljesen kifulladt, de ez nem állította meg abban, hogy vigyorogva ugrándozzon el, miközben egy pohár vízért sietett a konyhába.
-Igazán rendes volt, hogy így felvidította!-köszönte meg Sarah Mr. Jacksonnak.
-Nem tesz semmit.-mosolyodott el a férfi.-Elfáradt?
-Hogy én? Ó, igen, egy kicsit.-felelte a lány.
-Akkor jobb ha nem kínzom.-mondta William.
-Mégis mivel?-érdeklődött Sarah.
-Tekintve, hogy az összes kollégám felkérte Önt, gondoltam illendőség lenne, ha én is így cselekednék. De látva, hogy maga igen csak elfáradt, véleményem szerint udvariasabb, ha hagyom pihenni. Ön nem így gondolja?-magyarázta a jegyző.
-De igen. Igaza van. Ennek ellenére szívesen táncolok magával.-állt fel Sarah.
-Kérem!-ellenkezett a férfi.
-Jöjjön, különben én kérem fel magát!-nevetett az örökösnő. Mr. Jackson kénytelen volt beadni a derekát.

Amikor bál véget ért, Sarah és családja az ajtóban állva búcsúztatta el a vendégeket. Mindannyian megköszönték még egyszer a meghívást és nem késlekedtek megemlíteni az ünnep sikerességét. A Madinson lány gondolataiban azonban máshol járt. Egészen a felhők fölött.