Aki a csillagokat tartja - ÁTÍRÁS ALATT

*~Hazatérés~*

A szeptember vége meghozta a hűvös szeleket Lostwood városába. Mindenki a melegebbik kabátjába vagy köpenyébe burkolódzva haladt végig a főutcán. A távolba szürke felhők gyülekeztek. Mostanra már teljesen kiszámíthatóvá vált, hogy mindennap legalább egyszer leszakad az ég, ha éppen nem szitál végig. Sarah összehúzta magát, mikor kilépett a hintóból a hidegbe. Darlingtonban sokkal melegebb volt.

‒ Bizonyára a Riviérán is kellemesebb az időjárás, ahova Mrs. Pettersy utazott, mikor végre egy hét várakozás után jobban lett ‒ gondolta magában a lány. Talán kicsit is, de vágyakozott a nyári melegség és fehér homokos partok után, de rögtön eszébe jutott, hogy Lostwood azért jobban hiányzott neki. Az orrát rögtön megcsapták a közeli pékség illatjai, az utcán ismerős arcok haladtak el, akik mosolyogva köszöntötték őt. ‒ Hazaérkeztem ‒ mondta magának a Madison. A szívét egyfajta melegség öntötte el, amely segített neki elfelejteni a csípős őszi szellőt, amely felborzolta a haját.

Tekintete a varrodára tévedt. Igaz is, ezért jött. Sajnos Darlington hatalmas palotájában nem üzemeltettek ajándékboltot, így Sarahnak helyben kellett betérnie, hogy meglepetést szerezhessen kis barátnőjének. Mrs. Aster szokásosan, kitörő örömmel fogadta az üzletébe látogató nemest.

‒ Ó, mily megtiszteltetés, hogy újra láthatom! ‒ csapta össze a két tenyerét izgalmában. ‒ Nem tudtam, hogy már visszaérkezett a városba!

‒ Most jöttem ‒ magyarázta a lány, miközben szemeivel végig pásztázta az aprócska boltot, ajándék után kutatva.

‒ Igazán? ‒ hökkent meg az eladó. ‒ És miben segíthetek? Csak nem esküvői ruhát szeretne? ‒ kérdezte humorosan. ‒ Ha jól halottam, hamarosan szüksége lesz rá!

‒ Hogy? ‒ most Sarahn volt a sor, hogy elképedjen. ‒ Nem, nem! A Mr. Towlson nem jegyzett el végül, nem is volt képben ‒ ellenkezett kipirulva. Mrs. Aster nem felelt, csak sokat tudóan mosolygott. Különös fény csillanta a szemeiben.

‒ Ha Ön mondja ... ‒ szólalt meg végül.

‒ Csak ajándékot keresek Emilynek ‒ jelentette ki az örökösnő. ‒ Abban reménykedtem, hogy itt találok valami apróságot.

‒ Természetesen ‒ dörzsölte össze a kezeit a nő és kilépett a pult mögül. ‒ Mit szólna egy divatos kalaphoz?

‒ Azt hiszem még túl fiatal hozzá ‒ ingatta a fejét a Madinson. Mrs. Aster hümmögött és megigazított a kontyát.

‒ Esetleg egy szalag? ‒ vetette fel. A lány megint csak a fejét rázta.

‒ Az túl kevés lenne ‒ magyarázta. ‒ Mellesleg rengeteg van otthon.

‒ Akkor esernyő? ‒ mutatott a sarokba az eladó, ahol az említett tárnyak sorakoztak. ‒ Nem rég szereztem be őket Londonból. Divatosak és praktikusak, főleg ilyen időkben ‒ biccentet a fejével az ablak felé. Időközben besötétedett, ahogy a közelgő esőfelhők eltakarták a napot. Sarah jobbnak látta, ha hazaindul és az esernyőt sem tartotta rossz ötletnek.