I Remember /ShowKi ff./ BEFEJEZETT

6.fejezet

Shownu POV

Itt fekszik, karjaimba borulva, meztelenül és kiszolgáltatottan. Pár nappal ezelőtt, ha ilyen helyezetbe lett volna, biztosan borzalmas dolgokat műveltem volna vele. Most viszont, ahogy rá néztem, a szívem folytonosan összeszorult és bevillant az emlék, mikor beléptem szülöm szobájának ajtaján és szemeim elé tárult a látvány, miként erőszakolja meg őt a saját apám.

Legszívesebben most is őt verném, de úgy döntöttem, hogy inkább Kihyunnal maradok és vigasztalom. Mikor arra kért, hogy vigyem el lefürödni, már akkor tudtam, hogy a rá tapad "mocskot" akarja eltüntetni, végleg elfelejteni. Az ő lelke millió darabokra tört és az én dolgom, hogy ha kell, saját véremmel kötelességem darabjait összeragasztanom.

Átkoztam apámat, hogy hogy tehetett ilyet, de mindig arra jutottam nagy szitkozódásom legvégére, hogy én se vagyok különb, sőt. Apámmal ellentétben én nem csak erőszakoltam, hanem öltem, ölettem is.

Már lassan hidegre váltott a minket körülölelő víz, ezért óvatosan kiszálltam a kádból a cicámat fogva. Amennyire csak tudtam, megszárítgattam, egy boxert és egy hosszú pólót adtam rá. A sötét űr miatt, mi hirtelen keletkezett szívében, oly'annyira kimerült, hogy fel se ébredt semmire, akármit is csináltam.

Ismét ölembe kaptam a csendességet és a padlástéri szoba felé vettem az irányt. Ahogy mentem a hosszú folyosókon egyszer csak Hyungwonba ütköztem.

-Hogy van? - Kérdezte aggodalommal a hangjában. Furcsa volt egy kissé, hogy Wonnie félti az ÉN cicámat. Tetszik neki vagy mi?

-Rosszul. Miért kérded? - Váltott hangom fenyegetőre. Hyungwon csak védekezőleg felemelte kezeit, ezzel jelezve, hogy semmi szándékában nem áll Kihyunhoz hozzá érni se.

-Na... Na! Főnök, te mégis mit gondolsz rólam? - Vette kissé bolondosra a figurát. - Csak kíváncsi voltam.

-Miért?

-Tudod te is jól, hogy én nem csak az egyik embered vagyok. Hyunwoo! Emlékezz mindig arra, hogy mi szinte együtt nőttünk fel. Épp ezért kérdeztem, hogy hogy van. Ha neki baja esik, akkor félek, az benned is nagy kárt fog tenni. Érted? - Próbált a szemembe nézni, de én lehajtottam fejem és a földet kezdtem el pásztázni. - Azt ajánlom, hogy nagyon vigyázz erre a fiúra, mert ha neki baja esik, akkor neked is. Még ha nem is látnád be, de akkor is így van.

Vállamra helyezi a kezét, mire végre összeszedem magam és ismét a régi, erős Shownu néz rá vissza.

-Köszönöm, Hyungwon! - Mosolyodom el. - Jó, hogy vagy és mindig is voltál nekem.

-Nem szabadulsz meg tőlem egy könnyen.... - Hirtelen órájára nézett. - Kivéve most. Mennem kell az idiótámhoz. - Kuncogott fel.

-Menjél... Jó Wonhozást. - Nevettem én is fel, majd kikerülve egymást indult el szerelméhez, én pedig az enyémmel ismét a kis "búvóhelyünk"-höz mentem.

Óvatosan benyitottam a könyv és gyanta illatú szobába, és pár lépéssel átszelve a szobát, értem oda a sarokban található ágyhoz. Ráhelyeztem Kihyunt és a matrac szélére húzódva néztem békésen alvó lényét. Ha felébred, akkor már nem lesz ilyen békés. Hála nekem! Én nem akarok ártani neki, mégis megteszem, mindig, minden percben, amikor csak lehetőségem adódik rá.

Elkeseredetten simítottam meg arcát. Ha tehetném, vissza vinném az "igazi" otthonába, de a dolgokat nem lehet semmisé tenni, ahogy az emlékeket sem. Hiába vinném vissza, akkor is emlékezne mindenre. Meg, tudom önző dolog csak magamra gondolnom, de szükségem van rá. Nélküle még mindig az a sötét árny venné körül a lelkem.