I Remember /ShowKi ff./ BEFEJEZETT

16.fejezet

Shownu POV

Már lassan három év telt el. Azóta van úgy tényleg mellettem az én cicám. Az évek során sokszor megakadt a baja a kamaszkorral, ahogy nekem is, hiszen volt, hogy hangulatingadozásai voltak, aztán meg volt, hogy a külsejével volt baja, amit nagyon nem értettem, hiszen mindig is gyönyörű volt és most itt van 19 évesen és még szebb mint volt. Lehet, hogy a változások ideje alatt kicsit csúnyábbnak látta magát, mert változott az arca, de most meg van a végeredménye. Varázslatosan gyönyörű lett. Igaz, nőni nem nőtt egy centit sem, de az arca sokat változott. Ő az én kis bájos törpe cicám.

Ma volt az utolsó nap, hogy be kellett mennie a suliba, ugyanis miután lezajlottak a zűrös ügyek, elintéztem, hogy kijárhassa a gimit csupán annyi feltétellel, hogy évet kell ismételnie, de nem nagyon volt ezzel senkinek sem gondja.

Az utolsó vizsgát is letudta, aminek talán még én jobban is örülök, mert mostanság olyan feszült és stresszes volt, hogy már fájt az, hogy rákellet néznem. Szegény... eléggé nehezen bírja az ilyen helyzeteket.

Az én drágám, most már volt gimnáziuma felé veszem az irányt az autóval és annak egyik sarkán leparkolva kiállok a jármű elé, ott várva szerelmem.

Szép és kellemes idő van ma, az a dög meleg helyett, ami általában ilyenkor szokott lenni. Az út szélén mindenhol cseresznyefák virágoznak, rózsaszínné varázsolva a tájat, de ami a legjobban beragyogja az egészet, az Kihyun.

Lassan kilép az épület ódon falai közül. Rózsaszínre festetett haja remekül mutat a cseresznyevirágok mellett. Szépen elmosolyodik, majd hirtelen felém rohan és szó szerint leterít a szeretetével, mikor rám ugrik, lábait derekam köré fonva, úgy ölelve magához.

-Na, ilyen jó napod volt? - Nevetek fel, mikor már lassan öt perce nem akar elengedni.

-Igen. Olyan jól sikerült a vizsgám vagyis.... nem akarom elkiabálni, de nagyon jól ment! Remélem a tanárok is így gondolják, akik a teremben voltak. - Kapkod ide-oda örömében.

-Szerintem magától, a lényedtől elolvadtak. - Adok puszit az orrára, majd egy piszét.

-Őket nem az érdekli, hogy mennyire vagyok bájos és imádni való, hanem azt, hogy mennyire vagyok okos, vagy hogy mennyire tanultam meg az anyagot. - Biggyeszti le ajkait.

-Akkor hülyék. Téged nem lehet nem szeretni.

-Changkyunnak eleinte nem voltam szimpatikus. - Morfondírozik az orra alatt, de nekem csak egy dolog marad meg a mondandójából: Ki az a Changkyun?! El akarja venni az én cicámat vagy ellenség?! - Ja, még nem is mondtam. Changkyun az egyik barátom.

-Neked nincsenek is barátaid.

-Kösz, én is szeretlek, egyébként meg vannak, vagy is... van, ő pedig Changkyun. Elég érdekes srác, de rendes és tényleg jó vele lenni.

-Kezdjek el irigy lenni?

-Jesszus! Azért a tulajdonod nem vagyok. Nem is értem ezt a folytonos féltést. - Fonja össze karjait maga előtt és mellé még felfújja arcát, mitől már nem is cica, hanem inkább hörcsög, én pedig itt nevettem el magam.

-Nya, menjünk haza. Ma még bulira vagyunk hivatalosak. - Tárom ki előtte a kocsi ajtót.

(...)

Az este hamar eljött, és az összes barátunk egy helyen iszogatott szép komótosan.

Kihyun nem akart nagy felhajtást az érettségi miatt, de a többiek meg ragaszkodtak ahhoz, hogy valamiféle képen megünnepeljük az ő felnőtté válását, ebből pedig az lett, hogy leültünk a teraszra és mindenki több üveg alkoholt is megivott.

Mikor már csak ásítozások jöttek mindenfelől kénytelen voltam azt mondani, hogy vége a "bulinak", amit szerencsére senki sem ellenzett, elvégre látszott az összes itt lévőn, hogy már nagyon az elalvás határait súrolják.

Én még egy kicsit maradtam Kihyunnal bámulni a naplementét, elvégre, imádta és ha imádja, akkor miért ne maradnék vele egy kicsit. Legalább végre kettesben vagyunk.

-Jó látni, hogy boldog vagy. - Csókolok arcára.

-Téged is jó látni boldognak. - Mosolyog rám. - Pár évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy valaha is ilyen lesz az életem. Ilyen boldog és nyugodt.

-Örülök, hogy mellettem ilyen az életed.

-Ha tudnád, hogy én mennyire. Visszagondolva a múltra, elég érdekes indult a kapcsolatunk. - Nevet fel.

-Ez teljes mértékben igaz. - Kuncogok az orrom alatt én is.

-Shownu... Emlékszel, mikor volt az az... khm... intim pillanatunk? - Bólintok. - Akkor, azt mondtad, hogy meg akarod várni míg fel nem növök.

-Mire akarsz kilyukadni?

-Én... felnőttem és... - Harap alsó ajkába. - Szeretnélek végre érezni. A tiéd akarok lenni, teljes mértékben, mert így.... Úgy érzem, hogy még nem vagyok teljesen a te kezeid alatt és így nem érzem magam biztonságban. Először az volt a tervem, hogy jövőhéten, a szülinapodon leplek meg ezzel a kis "ajándékkal", de... Én most akarom. - Pirul el teljesen mondandója végén.

-Tényleg, így érzel?

-Igen. - Hunyja le pilláit, mire én felállok helyemről és Kihyunt felkapva az ölembe lépkedek be vele a házba, majd azon is belül a hálóba. Finoman a matracra helyezem és úgy veszem fel vele a szemkontaktust.

-Ha valami fáj, csak szólj és leállok, vagy hagyok neked pihenési időt. Nem kell rohannunk. - Simítok végig oldalán.

-Rendben, és... Az ezután következő eseményekre, mindig emlékezni fogok...

Csak teérted élek e könnyekkel teli világban,
hiszem, hogy nem lehet mindenki örök magányban. - Asztalos Tamás

By.:Honeybabbe

Sziasztok!
Na, mennyi hétre tűntem el? Kettő? És most képes vagyok idetolni a képem egy kb. 800 szavas résszel.😅

Csak annyit mondok, hogy nem véletlenül lett ilyen rövid... Jó nem kertelek, eléggé a végén járunk a sztorinak.
Aki ismeri az írás stílusom minden egyes kis zugát, az tudja, hogy számomra fizikai képtelenség 50-100 részes ficit írni, de még a 20 rész is sok számomra.
Úgy gondolom, hogy egy ficihez a tizenvalahány rész az ideális és én így is szoktam cselekedni.

Mindegy... A lényeg az, ha szomorú, ha nem, nem sokára vége.
(Tudom, hogy ma este ennek öröméte pezsgőt bontotok.😂 Tisztában vagyok vele, hogy borzalmas az egész fici.)

Jah... És kaptam DottieX-től... Már nem is emlékszem, hogy egy vagy kettő díjat e, meg még pár embertől, ezeket igyekszem minél hamarabb megcsinálni.
Nyugi... Nem felejtettem el őket.😊