Seven

2.8K 185 6
                                        

Nem gondoltam, hogy egyszer elmondom ezt nekik. Most már tudják az életem egy részét, ami miatt olyan lettem amilyen most vagyok.

Miután összeszedtem magam hazamentünk és másnap neki láttam a dolgoknak.

-Srácok! Suliba mentek. -Vigyorogtam rájuk.

-Minek? -Kérdezte Shane.

-Egy bizonyos Daniel Walker nevű tanárt kell keresnetek. Meg kell tudnotok hol lakik, felőlem követhetitek is, csak ne vegyen észre titeket. Ja és még valami, nem bánthatjátok. -Adtam ki nekik mindent és el is indultak.

A fiúk este hét körül haza is értek.

-Na? Megvan a cím? -Kérdeztem kíváncsian.

-Igen, de van egy kis probléma. -Mondta Roy, aztán bebicegett Shane is.

-Mi történt? -Siettem oda hozzájuk.

-Észrevett és megtámadott minket. Azt hiszem farkasölővel bevont kést használt, mivel nem gyógyul. -Hadarta el Roy.

Shannek kipróbáltam tisztítani a sebét, de még így sem gyógyult. Aztán hirtelen csengettek. Oda mentem kinyitni az ajtót ahol egy idegen férfi állt velem szemben.

-Szia, te vagy Sarah igaz? -Mosolygott rám.

-Maga, honnan tudja a nevem? -Álltam az egész elött értetlenül.

-A testvéred küldött. Itt van a fiú akit megsebesített? -Jött be az ajtón miközben lefagyva álltam. Mikor megfordultam megérintette Shanet és egy pillanat alatt meggyógyult.

-Mi vagy te? -Léptem közelebb hozzá.

-Egy angyal, a nevem Sam. -Mosolygott rám kedvesen.

-Angyal? Persze én meg egy démon vagyok. -Röhögtem fel.

-Kételkedsz a létezésemben? Te is itt vagy mint alfa Vérfarkas. Angyalok miért ne létezhetnének?

-Azért mert kiskorom óta az vagyok ami. De még életemben nem láttam angyalt.

-Nem mindenki lát minket. Te is csak azért mert a bátyád küldött értetek. -Indult ki az ajtón.

-Hova mész? -Kérdezte Roy.

-Gyertek velem. -Bizonytalanul, de megindultunk utána.

A bátyám küldte értünk? Egy angyalt? Mi a fene folyik itt?

Miután a házhoz értünk, bementünk.

-Daniel, itt vagyunk. -Szólalt meg Sam. Aztán megpillantottam Őt. Magasabb lett, borostája van, de ugyan olyan jóképű mint volt.

-Sarah? -Kérdezte.

-Annyira hiányoztál Daniel. -Szaladtam oda hozzá és szorosan megöleltem. Eddig fel sem tűnt, hogy mennyire hiányzott. De most hogy megláttam, feltörtek az emlékeim.

Gyilkos Ösztön Where stories live. Discover now