Gyilkos Ösztön

Two

Az egyik nap találkoztam egy sráccal. Egy szórakozó helyen voltam és figyeltem az egyik célpontom mikor oda jött. A beszélgetésünk során egyből leesett, hogy ő egy fiatal vadász. Fényezte magát azzal, hogy ő milyen jól tud lőni. Megszereztem az iskolája nevét.

A tervem egyszerű. A bizalmába férkőzöm, annyira, hogy náluk alszom. Így az egész családját kiírtom. Ahogy elnéztem nem lesz nehéz dolgom.

Ma hétfő van. Mindent elrendeztem és éppen az iskola felé tartok. Semmilyen adatot nem kellett megadnom, mivel az igazgató egy Vérfarkas. Csak annyit tud, hogy fontos elintézni valóm van ezért pár hónapig ide járok.

A kapun beérve előveszem az órarendet amit kaptam és elindulok megkeresni a termet. Már kezdtem feladni az egészet, mikor megláttam a vadász fiút. Nagy barna szemeit rám emelte és csak nézett. A körülötte ugráló cicababákból kiindulva, ő a suli menő sráca.

A fiú mellett megláttam a termet amit már olyan régóta kerestem. A tanár pont előttem sétált be a terembe. Ezt a vadász is észrevette, így ő is a terem felé vette az irányt. Ő előbb beért mint én.

-Te vagy az új diák igaz? -Kérdezte mosolyogva a tanár.

-Igen. -Válaszoltam komoran.

-Akkor kérlek mutatkozz be. -Na ez az egy dolog amivel nem számoltam.

-17 éves vagyok. -Mondtam a diákokra nézve.

-A nevedet is meg tudhatjuk? Vagy hívjunk új csajnak? -Kérdezte egy fiú, aki a vadász mellett ült.

-Hívjatok Wolfnak. -Mondtam mire páran felnevettek.

-Rendben akkor kérlek ülj le. -Már csak egy hely volt és az is a vadász elött. Nagyszerű, így legalább többet tudok vele beszélni.

-Üdv ismét, Wolfy. -Vigyorgott a vadász.

-Üdv. -Mosolyogtam rá. Az óra felénél megbökte a vállam.

-Van egy tollad? -Kérdezte.

-Most akarsz jegyzetelni? -Kérdeztem vissza.

-Ja nem. -Kuncogott.

-Akkor nem kapsz tollat. -Fordultam előre.

Ezután még párszor bepróbálkozott, de nem figyeltem rá. A következő óránk is ugyan abban a teremben volt, így fel sem álltam. Maradtam a helyemen. A vadász és a barátja beültek elém és hátra fordultak hozzám.

-A nevem Shane Stevens. -Szólalt meg a vadász. Erre a névre pedig felkaptam a fejem. Olyan egyértelmű volt. Még hasonlít is arra a szemétre.

Öklömet összeszorítottam, annyira hogy eltörtem a tollat. Elég furán néztek rám a fiúk.

-Egyébként én Roy Morgan vagyok. -Mosolygott a vadász barátja.

-Örülök, hogy találkoztunk. -Mosolyogtam rájuk. Most jön a bosszú Stevens. És te nem is sejtesz semmit.