Gyilkos Ösztön

Eleven

Pár perc múlva megjelent Daniel Sammel.

-Mi történt? -Kérdeztem és mindenki körénk gyûlt.

-Sarah, azt hiszem mennünk kell. -Nézett rám Dan.

-Mi? De még csak most jöttünk. -Szóalt meg Shane.

-Kis idõre meg kell húznunk magunkat, amíg Stevens gyilkosa utáni kutatások abbamaradnak. -Mondta Sam.

-Az körülbelül fél év. Menjetek, mi meg leszünk. Vigyázzatok magatokra gyerekek. -Ölelt meg anyu.

~1 hónap múlva~

Messzire mentünk. Egyenesen Kansasig. Stevens meghalt, így egy fejezet lezárult. De most kezdõdik még csak a másik. Kitudja, hogy valaki a helyére lép e vagy sem. A másik pedig, hogy valahogy csökkentenünk kell a hibridek számát. Sam és Daniel már rajta vannak a terven. Idõ kérdése és belevágunk valami újba.

-Szóval, te bérgyilkos voltál? -Dobta le magát mellém Shane.

-Bérgyilkos? Nem. -Vágtam rá.

-Mostanában nagyon szótlan vagy. Talán, be kellene mennünk a városba feloldódni egy kicsit. -Vigyorgott rám.

-Mit akarsz a városban? -Kérdeztem unottan.

-Körülnézni, bulizni, vaagy akár iskolába is járhatnánk. -Sorolta.

-Szó sem lehet róla.

-Ez egy nagyszerû ötlet. -Vágta rá egybõl Dan.

-Mivan? Én nem fogok megint iskolába járni. A sok idióta közé, akik azt hiszik övék a világ. -Tiltakoztam.

-Amíg mi tervezzük a dolgokat, ti így kideríthettek elég sok dolgot ami a városban történt vagy éppen történik. -Jelent meg Sam is.

-De cserébe kapok valamit. -Tettem magam elött keresztbe a karom.

-Amit csak akarsz. Akkor holnap már mehettek is. -Tûntek el egy pillanat alatt Danielék.

-Utálom ha ezt csinálják. -Mondtam és elvonultam a szobámba.

Másnap egy idegesítõ lány vezetett körbe minket. Az elsõ órán bemutatkoztunk és befoglaltuk a hátsó padokat. Én egyedül ültem Shane és Roy mögött. Az óra közepén megjelent egy srác, aki mint kiderült késett. Leült mellém és egybõl elkezdett bombázni a kérdéseivel.

-Új vagy? -Suttogta.

-Igen. De ha nem haragszol nem vagyok kíváncsi az emberekre szóval inkább fogd be. Köszi. -Roy és Shane erre hátra fordultak én pedig kérdõn néztem rájuk, amikor megcsapott a srác illata. Rögtön rá szegeztem tekintetem.

-Tudod, nem csak te vagy más. Ezért nem kell különcködnöd. -Mosolygott rám.

-Nem ismersz, nem tudod miért viselkedem így és miért állok a dolgokhoz úgy, ahogy. Ja és igen, mi is vagy te pontosan? -Hajoltam hozzá közelebb.

-Egy vérpréri. -Vágta rá határozottan.

-Egy omega vérpréri. -Hangsúlyoztam az omega szót. Erre csak összeráncolta szemöldökét és többet már nem szólt hozzám.

Az óra végén Royék egybõl hátra fordultak.

-Kedvesebb is lehetnél. -Vágták rá egyszerre.

-Nem fogok senkinek se nyalizni, csak azért mert közülünk való. Fõleg, ha egy seggfej. -Néztem a srác után aki idõközbe elindult kifelé.

-Miért? Shane is az. Mégis a falkád tagja lett. -Mondta Roy.

-Haha nagyon vicces. -Vágta fejbe Shane.

-Shane más volt. Kellett a tervemhez.

-Szóval csak egy tervre voltam jó értem én. -Tette karba a kezét. Én erre csak megforgattam a szemem.

-Nézzünk körül kint. -Pattant fel Roy.

Kimentünk a pályára, ahol éppen foci edzsés volt.

-Én beállok a csapatba. Te is jössz Roy? -Vágta rá Shane.

-Naná! -Pacsiztak le. -Mindjárt jövünk Sarah, ne ölj meg senkit ha lehet.

Leültem a mellettem lévõ padra. Nem sokkal utána egy lány ült le mellém.

-Szia Crystal vagyok. -Mosolygott rám.

-Sarah. -Biccentettem.

-Miért költöztetek ide? Ha szabad tudnom.

-Hosszú történet, és elég bonyolult. -Mosolyogtam.

-Értem, azzal a két fiúval testvérek vagytok? -Kérdezte kíváncsian.

-Mondhatni. Nagyon közel állnak hozzám. Néha nagyon tudnak idegesíteni, de örülök hogy itt vannak velem.

-És öhm, a kék szemût hogy hívják?

-Roy. Csak nem tetszik? -Vigyorogtam.

-Hát izé, de lehet. -Vörösödött el.

-Ha kell szólj és segítek. -Mosolyogtam.

Arra lettünk figyelmesek, hogy a pálya közepén összegyûlt mindenki. Oda siettünk és egybõl meg is volt az oka a dolgoknak. Egy barna farkas állt a pálya szélén.