Gyilkos Ösztön

Six

Nem gondolkodtam abban a pillanatban előrohantam. Megláttam a férfit aki háttal állt nekem. Lassan megfordult és eléggé meglepődött.

-Szóval többen vagytok. -Húzta gonosz mosolyra ajkait.

-Őt úgy sem ölnéd meg Stevens. -Mondta Sarah, ő még mindig nem jött elő, de Roy sem.

-Miért nem? -Nevetett fel az apám. -Ő is ugyan olyan kutya mint a többi. -Ezután mélyen a szemébe néztem és vissza változtam. Érzelem mentes arccal meredt rám.

-Nem ismersz meg? -Kérdeztem tőle.

-Shane -Mondta ki a nevem és megrázta a fejét. -Azt hittem, hogy te is vadász leszel. De a sors nem így akarta, sajnos nincs kegyelem fiam. Neked is meg kell halnod. -Nézett rám komolyan. Köpni nyelni nem tudtam. Sarahnak igaza volt, hideg vérrel megölne. De ő a saját apám!

-Látod Shane? Én megmondtam. Apádat nem érdekli senki és semmi. -Hallottam Sarah hangját.

-És te, Szellem Farkas? Ki vagy te valójában? -Kérdezte Stevens.

-Már több mint három éve New Yorkban, volt egy csapat tizenéves köjök. Egy falka, akik még nem értették az élet rendjét, nem tudták kitől kell tartani, nem voltak kiképezve. De ők egy család voltak. Boldogok voltak, nem féltek senkitől, aztán jött a csavar. Megjelentél te és az embereid. Mindenkit megöltetek, kivéve egy bétát. Nem tudom miért, de életben hagyott az egyik embered. Akkor megesküdtem, hogy megöllek. -A mesélés végén Sarah előugrott és neki támadt az apámnak. Abban a pillanatban lövések gördültek el. Oda futottam Sarahhoz, felrángattam és vissza futottunk Royhoz.

-Egy hónap múlva, Sarah szemszöge-

Amióta összefutottunk Stevenssel nem csináltunk semmit. Éppen hogy megúsztuk sérülés nélkül. Meg halhattunk volna és ez az én hibám. Miután kijutottunk azonnal elindultunk New Yorkba. Nagyon gyorsan el kellett tűnnünk, igaz hogy Stevens nyoma elveszett, de nem ér ennyit az életünk.

-Sarah!! -Rontott be a szobába Roy és levegő után kapkodott.

-Mi történt? -Kaptam felé a fejem.

-Gyere gyorsan. Mutatnunk kell valamit. -Indult el kifelé. Vagy fél órája mentünk, mikor megállt egy temető elött. Shane bent állt és várt minket.

-Mit kerestetek ti egy temetőbe? -Kérdeztem, ezek tiszta hülyék.

-Nyugi, csak körül néztünk. De találtunk valamit amit látnod kell. -Egészen egy sírig mentünk ahol Stevens neve állt. Két évvel ez elött halt meg. Legalábbis a sírkő szerint.

-Menekült. -Mondtam egyszerűen és indulni akartam, amikor megláttam a mellette levő síron egy ismerős nevet.

Ez nem lehet. Biztos csak álmodom, nem lehetek újra itt.

-Ki volt ő? -Kérdezte Shane egy idő után.

-Max Robert, a falkám egyik tagja. -Nyeltem egy nagyot. Aztán körülnéztem és találtam még három ismerős nevet, mikor megláttam még kettőt. Ekkor már nem bírtam tovább. Utat engedtem könnyeimnek és lerogytam az egyik sír elé.

-Azt mondtad jó alfa leszek. Nézd meg mi történt. Mindenki halott! -Zokogtam. Roy megfogta a vállam, felnéztem rá.

-Elmondod mi történt pontosan? -Kérdezte. Én letöröltem könnyeimet és mélyen előre néztem. Aztán belekezdtem.

~Visszaemlékezés~

Boldogan siettem a törzsházunkhoz. Ez egy eléggé lepukkadt hely volt, már rég nem lakott itt senki és az erdő közepén volt. Egy tökéletes hely. Benyitottam mikor Ruby oda rohant hozzám.

Ruby egy életvidám, vagány csaj volt, és a legjobb barátnőm.

-Képzeld van egy jó hírünk! -Csak úgy ragyogtak a szemei a boldogságtól.

-Te vagy az alfánk. -Vigyorgott Daniel.

Lesokkolva álltam előttük. Ez egy hatalmas feladat, mivel mind béták vagyunk.

-Ne aggódj remek alfa leszel. -Jött oda hozzám Sam és megcsókolt.

Ezután egy héttel történt az egész. Megtudtuk hogy Stevens a városban van, de nem féltünk tőle. Hiszen csak egy egyszerű vadász, mi pedig heten voltunk.

Éppen a ház felé tartottam délután mikor lövés hangokat hallottam. Egyből berontottam ahol egyből két lövést is kaptam. A földre kerültem, voltak akik még küzdöttek, de minden hiába. Aztán kimentek. Egy férfi oda jött és látta hogy élek, de nem érdekelte ő is elhagyta a házat. Mindenki meghalt, csak én maradtam életben. Pedig én érdemeltem meg a leg kevésbé.

~Visszaemlékezés vége~

-Ez nem a te hibád. -Mondta Shane.

-Dehogynem. Akkor késtem. Ha nem vesztegetem veszekedéssel az időm otthon, akkor most én is halott lennék. Ők voltak a családom és az apád megölte őket. -Újabb könnycseppek folytak végig az arcomon.