Gyilkos Ösztön

Four

Másnap is bementem az iskolába. Eldöntöttem, hogy beszélek a fiúkkal. Meg is találtam őket egy szekrény elött beszélgetve.

-Sziasztok. -Álltam meg mellettük. Érdeklődve néztek.

-Mit akarsz? -Kérdezte Shane undorral a hangjában.

-Figyelmeztetni.

-Mégis mire? -Vágta rá egyből Roy. Én csak elmosolyodtam.

-Ártatlan kölykök vagytok. Még semmit nem tudtok erről az egészről ami veletek történik. A vadászok megtalálnak titeket is és akkor vége. Válogatás nélkül megölnek. És tudod kik ők? Az apád emberei. -Néztem a végén Shanre.

-Miért érdekel az téged, hogy meghalunk vagy nem? -Kérdezett vissza Roy.

-Őszintén? Fogalmam sincs. Talán azért, mert hasonlítotok rám. Régen én is ilyen naív voltam mint ti. Aztán jött Stevens és mindent tönkretett. De akkor mindegy, ha nem kértek a segítségemből, akkor ez van. Most láttatok utoljára. -Mondtam és elindultam kifelé.

Nem is értem mi ütött belém. Meg kell találnom az apját és megölnöm. Ez a célom, erre segíteni akarok rajtuk? Hasonlítanak a falkámra. Összetartanak, naívak és nem félnek. Aztán jön a baj és mindenki bepánikol.

-Várj! Megtanítasz minket megvédeni magunkat? -Hallottam meg Roy hangját. Bevallom örültem, hogy utánam jöttek.

-Persze. De akkor pakoljatok, holnap indulunk. -Mondtam komolyan.

-Mivan? Hova? -Kérdezték egyszerre.

-El innen. Az a legjobb módja a tanításnak, ha egyből bedoblak titeket a mély vízbe. Holnap találkozunk a suli erdős részén. -Mondtam és elindultam haza.

Még nem is sejtik mi vár rájuk. Nagyon figyelnem kell, mivel ha holnap hibázunk, elkapnak.

Otthon összepakoltam és lefeküdtem aludni. Az éjszaka közepén felébredtem. Esküdni mertem volna, hogy valamit hallottam. Ránéztem az órára, hajnali kettő.

Hirtelen hangokat hallottam a konyhából. Felkeltem és lopakodva elindultam. Mikor megláttam egy ember körvonalát rávetettem magam. Karmaimat belemélyesztettem mellkasába, erre felüvöltött. Abban a pillanatban valaki felkapcsolta a lámpát. Alattam Roy feküdt Shane pedig a lámpánál állt kikerekedett szemekkel.

-Legközelebb ne törjetek be a házamba. -Mondtam és feláltam.

-Hát kösz. Azért ezt beköthetnéd. -Mutatott a sebére.

-Begyógyul. -Legyintettem.

-De fáj. -Vágott szomorú fejet Roy.

-Ne aggódj sokszor fog még fájni. -Mondtam és megveregettem a sebét. Ennek hatására ismét felüvöltött.

-Azt hiszik a szomszédok, hogy valakit éppen kinyírsz. -Röhögött Shane.

-Most, hogy ilyen korán jöttetek elmondom a szabályokat. -Ültem le az asztalhoz.

-Szabályok? -Vonta fel a szemöldökét Shane.

-Igen, szabályok. Tudod mit jelent az a szó? -Kérdeztem halál komolyan. Shane erre csak megforgatta a szemét.

-Halljuk. -Szólt Roy izgatottan.

-Először is. A házba nem hozunk semmi féle idegent. Ha ismered sem hozhatod oda. Egyszóval rajtunk kívül senki nem jöhet be. -Magyaráztam.

-Még a barátainkat sem vihetjük oda? -Kérdezte Shane.

-Nem, de ez egyszerű lesz, mivel barátaitok sem lesznek. -Döbbenten néztek rám.

-Nem barátkozhatunk senkivel? Ki vagy te, hogy ilyen hülye szabályokat akarsz betartatni velünk? -Rivallt rám Shane.

-Ide figyelj, ha nem akarsz meghalni akkor muszáj lesz. Felőlem itt is maradhatsz. De akkor még hamarabb eljönnek érted, mivel kapcsolatba kerültél velem.

-Egyre jobban úgy érzem, hogy félnünk kéne tőled. -Szólalt meg Roy.

-Tőle? Haver ő csak egy lány. Aki már érti a dolgát, semmi több. -Nevetett gúnyosan Shane.

Felkuncogtam és elsétáltam a szekrényhez. Kivettem két karton dobozt és leraktam az asztalra. A fiúk érdeklődve oda jöttek.

-Ez meg mi? -Kérdezte Roy. Kinyitottam a dobozt és az első újság cikket elé raktam.

-Lemészároltak egy családot, az illetőt még keresik. -Olvasta fel hangosan. -De hisz ez Kentucky-ban volt, két hete. -Shane egy másik papírt vett ki a dobozból.

-Nyugat Virginia. Ez egy hete volt. -Mondta és tovább olvasta magában.

-Ma elindulunk Strongsvillebe. Mielőtt megkérdeznétek Ohio államban van. -Mondtam és elindultam vissza a hálószobámba.

-Ezeket mind te tetted? -Kérdezte Shane.

-Igen, ők mind apád emberei voltak. Bűnös emberek. Megérdemelték a halált. -Hallottam ahogy Shane szívverése gyorsul.

Szemei elkezdtek ragyogni és nekem rontott. Egy gyors mozdulattal a földre vittem.

-Megakartál ölni engem is. Rohadj meg te ribanc. -Mondta, erre én fejbe vágtam, aminek hatására elájult. Roy a hátam mögött figyelte az eseményeket.

-Vidd ki, jobb amíg nincs magánál. Mindjárt indulunk. -Megfogtam a dolgaimat amire szükségem lesz és elindultam én is az autóhoz. Hosszú út áll még előttünk.