Gyilkos Ösztön

Three

Az iskolában töltött idő hamar elment. Esküszöm még élvezem is ezt az egészet. Most éppen a ház felé tartok ahol jellenleg lakom. Mivel vadászokat ölök rengetegszer kell költöznöm. Szinte mindig mozgásban vagyok.

Hirtelen hallok valamit a hátam mögül. Egy ismerős hang.

Ezek az idióták engem követnek. Shane apja semmire sem tanította meg őt? Profi gyilkos lett belőlem, pedig senki nincs nekem, hogy segítsen. Ő pedig még normálisan követni sem tud? Na jó ez röhejes.

-Ha egyszer követtek, akkor kövessetek normálisan. -Fordultam hátra. Meglepődötten néztek, mintha nem is értenék hogy jöttem rá.

-Ezt hogy? -Kérdezte Shane és közelebb sétált hozzám.

-Olyan mint én. -Jött Shane után Roy. Értetlenül néztem rájuk. Roy megvillantotta kék szempárját. Vérfarkas. Miért nem éreztem meg?

-Hogy csináltad? Egyáltalán tudod ki a barátod? Tudod ki az apja?! -Kérdeztem Roytól.

-Ezzel meg mire célzol? -Kérdezte Shane és közelebb jött hozzám. Akkora erővel löktem meg, hogy majdnem hátra esett.

-Ne gyere közelebb, mert nem lesz jó vége. -Figyelmeztettem.

-Nem foglak bántani. -Mondta és ő is megvillantotta a szemeit. Csak neki arany sárgán izzott.

Értetlenül álltam az egész elött. Ha Shane, Stevens fia, akkor miért hagyta életben? Mi a fene folyik itt?

-Te nem Sam Stevens fia vagy? -Kérdeztem.

-De, ismered? -Kérdezte érdeklődve.

-Neki dolgoztok igaz? Így nem ő végzi el a piszkos munkát. Engem nem vertek át. -Mondtam.

-Nem dolgozunk neki. Nem is ismerjük. -Szólt Roy.

-Hogy mivan? -Kérdeztem vissza. Na jó, már nem tudom mi folyik itt.

-Őt próbáljuk megtalálni. Szabadidőnkben utána kutatunk, hátha megtaláljuk, de semmi nyoma. -Magyarázta Roy.

-Nem ismerem. Még amikor megszülettem volna elment. Azt mondta vissza jön, de azóta senki nem látta. -Szólalt meg Shane.

-Még hogy senki. -Nevettem fel gúnyosan. -Egyáltalán tudod, hogy mit csinál a te apád? -Kérdeztem. Erre ő csak nemlegesen megrázta a fejét. -Vadász. Vérfarkasokat öl. Azt hittem ismered és hogy így majd végezhetek vele. De így nincs rád szükségem. Tovább állhatok. -Mondtam és elindultam.

-Várj! -Kiabált utánam. -Honnan veszed ezeket? -Kérdezte. Visszaléptem és a füléhez hajoltam.

-Megölte azokat akik a legfontosabbak voltak az életemben. Az apádat meg fogom ölni. -Suttogtam. Hirtelen megragadott a nyakamnál és neki nyomott a falnak.

-Az apám nem gyilkos! -Emelte fel a hangját.

-Ó dehogynem. Még téged is megölne, ha megtudná mi vagy. -Mondtam nehezen és levegő után kapkodtam. Mikor már éreztem, hogy nem bírom sokáig megmutattam ragyogó vörös szemeimet. Ennek hatására elengedett és hátrébb lépett.

-Te egy alfa vagy. -Mondta, tisztán lehetett hallani a félelmét szavaiban. És valljuk be ez eléggé tetszett.

-Most pedig ha megbocsájtotok. -Mondtam és elindultam ismét. De most már nem állítottak meg.

Elég naívak és buták. Ha Sam elkapja őket, akkor meghalnak. Nem akarom, hogy még több ártatlan Vérfarkas vesszen oda.