Gyilkos Ösztön

Five

Shane fél óra múlva fel is ébredt. Az a hét óra nem is volt olyan szörnyű mint hittem. A fiúk elég jól elvoltak hátul. Volt mikor aludtak és volt amikor Samről kérdeztek. Mikor oda értünk úgy örültek a háznak mintha két ötévest látnék. Azonnal elindultak körülnézni és elfoglalták a szobájukat is. Én éppen a nappaliban kutattam az egyik itteni vadász után mikor Shane jelent meg egy mobillal a kezében.

-És itt van.. öhm Wolfy. Ez csak a beceneve.. gondolom. De nem ez a lényeg. Köszönj szépen. -Nyomta az arcomba a készüléket.

-Te mi a francot csinálsz?! -Emeltem fel a hangom.

-Nem kell mindig mindenen felkapni a vizet. Nyugodj meg. -Mondta és tovább ment a konyhába. Én követtem és mikor egyhelyben állt akkor láttam csak meg, hogy mit csinál pontosan.

-Te idióta vadbarom! Azonnal kapcsold ki azt a szart! -Kezdtem el üvöltözni vele.

-Ne üvöltözz már kérlek. -Fordult felém. Azzal a lendülettel kiütöttem a mobilt a kezéből, ami a földön landolt és szétesett. Oda mentem érte és széttörtem.

-Mi a francot csinálsz?! Tudod milyen drága volt?! -Akadt ki Shane.

-Tudod mit csináltál te barom?! -Kérdeztem vissza.

-Igen! Élőben közvetítettem amit csinálok na és?

-Ki tudja ki nézte! Lehet megtalálnak és akkor vége mindennek! A rendőrség is keres és még neki állsz felvenni ilyen hülyeségeket?! -Kiabáltam vele. Éreztem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy átváltozzak.

-Figyelj nyugi! Nem tudtam, hogy nem lehet, csak kérlek nyugodj meg. -Mondta komolyan Shane. Folyamatosan vissza beszél, most nem tudom mi ütött belé.

Shane szemszöge:

Wolfynak elkezdett vörösen izzani a szeme én pedig bepánikoltam. Kinézem belőle, hogy hideg vérrel megöl. Próbáltam lenyugtatni, de az csak ahhoz vezetett, hogy átváltozott egy fekete farkassá. Így még félelmetesebb volt.

-Roy! -Kiabáltam. Pár másodperc múlva megjelent a nappaliban.

-Egy kutyaa! -Örült meg neki. Ekkor a farkas ránézett és Roynak lehervadt az arcáról a mosoly. -Mit csináltál Shane? -Nézett rám unottan.

-Az most nem fontos, csak segíts lenyugtatni. -Mondtam, ekkor Wolfy fogta magát és elfutott. Pár perc múlva ismét megjelent, de már nem volt farkas.

-Komolyan azt hitted, hogy meg akarlak ölni? -Nevetett fel.

-Nem. -Vágtam rá egyből.

-Dehogynem, láttam rajtad. -Vigyorgott. -Na de a lényegre térve, az itteni vadászok este hatkor találkoznak egy erdő melletti épületben. Most rátok hagyok mindent, az a lényeg, hogy mindenkit megöljetek aki ott van. -Magyarázta.

-Rendben. -Vágta rá Roy. Különösebben nem foglalkoztam azzal amit mondtak.

-Elmondod a neved? -Kérdeztem Wolfytól.

-Mondtam, hívj Wolfnak vagy Wolfynak. -Mondta.

-De én a neveden akarlak hívni és addig úgy sem hagylak békén amíg el nem mondod. -Vágtam vissza.

-Sarah. -Forgatta szemeit.

-Köszönöm. -Vigyorogtam a lányra.

Ezután már nem történt semmi érdekes. Mindenki elvonult, majd hat elött elindultunk arra a bizonyos helyre. Minden tökéletesen indult. Átváltozva berontottunk Royal és megöltünk majdnem mindenkit. Ugyanis volt bent egy lány. Nem akartuk bántani, de ő fegyvert fogott ránk. Kicseleztük és a fegyver elég messze került tőle, aztán sikított. Sosem felejtem el azt a hangot. Iszonyatosan fájt, menekültünk amerre csak láttunk. Aztán kint találkoztunk Sarahval. Elmeséltünk neki mindent.

-Egy Banshee miért segít a vadászoknak? Hol van most a lány? -Tette fel a kérdéseket.

-Szerintem még bent van. -Vágta rá Roy.

Sarahval az élen berontottunk ismét. A lány a földön feküdt holtan.

-Amikor kimentünk még élt. -Mondta Roy.

-Van itt még valaki. -Suttogta Sarah. -Változzatok át és bujatok el. -Mindent úgy csináltunk ahogy mondott. Mindig hallottuk merre jár. Aztán valaki más léptei is feltűntek.

-Mit keresel itt? -Hallottam meg a lány hangját.

-Tudni akartam ki az a Vérfarkas aki tucatszámra öli az embereimet. -Mondta egy rekedtes férfi hang. Royal egymásra néztünk és ugyan arra a dologra gondoltunk: itt van az apám.