Bébiszitterkedéssel kezdődött

1. rész

   Naomi Black vagyok,14 éves. Van egy testvérem Alison,aki az én nővérem. Egy kertes házban élünk a szüleinkkel a város szélén. Nagyon szeretek itt élni, születésem óta itt élek,el se tudnám képzelni ha nem itt élnénk. Az idén voltam végzős az általános sulimban és alig vártam hogy átkerüljek gimibe. Most meg itt a nyár és az ősztől már gimis leszek.😀 A szüleim azt mondták, hogy ideje keresnem valami munkát legalább a nyáron. Még nem jutottam semmire, de remélem kapok valami jót. A nővérem sokat segít nekem mert ő már három éve dolgozik. De csak nyáron mert ő még csak 17 éves és még gimis.
Általában egész nyáron el vannak menve a szüleink és járják a világot. Én, hogy őszinte legyek nem is bánom, mert szeretek itthon lenni a nővéremmel vagy egyedül is. Általába olvasok vagy sorozatot nézek. Imádom a fantasy sorozatokat főleg a The Walking Dead-et vagy a Vámpírnaplókat vagy akár a Teen Wolf-ot is. Olvasni meg bármit olvasok legyen akár szerelmes, horror, fantasy vagy irodalom.

*

-Naomi, Alison gyertek le -mondja anya.
-Jövünk!!! -kiáltsuk le egyszerre.
Mikor leértem látom , hogy anyáék kezében egy-egy bőrönd van és elmosolyodtam:
-Már mentek is?
-Igen, mint mindig -puszil meg anya mindkettőnket.
-Nao, már kiválasztottad mit fogsz dolgozni?-kérdi apa.
-Még nem, de ígérem este mikor beszélünk arra tudni fogom.
-Jól van, akkor legyetek jók és vigyázzatok magatokra.
-Jó vigyázunk- mondja Ali. Én csak most vettem észre, hogy ő is lejött.
-Pusziiiiii!! Sziasztok- mondja anya vidáman és kilép az ajtón. Látom, hogy a taxihoz siet, ami időközben megérkezett.
-Sziasztok- mondjuk egyszerre Alivel és hosszan integetünk nekik, míg el nem tűnik a taxi. Bemegyünk és így szólok Alihez:
-Megyek Katehez, ha nem baj.
-Menj nyugodtan, majd azért gyere haza- mondja Ali.
-Oké, pusziii. Sziaaaaa!!

*

Csengettem. Nem nyitott ajtót senkit. Furcsáltam, mert valaki mindig itthon van, de ha nem akkor azt mondta volna Kate. Még vártam úgy 10 percet, de még mindig nem nyitott senki ajtót. Meguntam várni és épp mentem volna lefele a lépcsőn, mikor egy autó kanyarodik az utcára. Megáll a ház előtt és kiszáll belőle egy szőke hajú lány. Háttal van, de én még így is megismerem drága barátnőmet.
-Szia.....-mondom.
-Szia- visít a fülembe és megölel-,mit csinálsz te itt?
-Hozzád jöttem. Azt hittem itthon vagy.
-Jaaa.....-mondja elpirulva.
-Hol voltál? És kinek a kocsijából szálltál ki?- kérdem gyanakvóan.
-Gyere be és majd ott mindent elmondok.
-Oké...
Bementünk és felmentünk a szobájába. Érdekes, senki nem volt itt.
-Miért nincs itt senki?
-Mert...khm..mindenki valahova el kellett menjen.
-De hisz anyukád max. a sarokra szokott kimenni vagy néha hozzánk. Ő mindent itt szokott csinálni a házban.
-Igen,de ma behívták egy interjúra. Lehet felveszik valahova- mondta boldogan. Az anyukája beteg volt sokáig és ezért csak beteg nyugdíjt kapott, de még nem is lehetne nyugdíjas.
-Ennek nagyon örülök! De te hol is voltál és kivel?
-Háááát.....
-Na, kivele- sürgetem.
-Van egy...khm... barátom- mondja félénken.
-Aztaaaa, de hát miért nem mondtad el?
-Mert, csak egy pár napja van. Csak telefonon beszéltünk mert mind a ketten el voltunk foglalva a suli átíratással és nem szerettem volna telefonon közölni.
-Így már világos, na de, hogy hívják? Honnan ismered? Hány éves?
-Colenak hívják, a suliból ismerem és 16, de az idén tölti a 17-et- mondta vigyorogva és teljesen elpirulva.
-És hol voltatok?
-Csak sétáltunk a parkban. Mondtam neki hogy szeretnék hazaérni mire anyu is hazaér
az interjúról.
-Az jó. Anyumék most mentek el egy órája.
-Vártad?
-Csak egy picit- vallottam be-, de most azt szerettem volna megbeszélni, hogy kéne valamit dolgozzak. Apa is mielőtt elmentek volna kérdezte. Mondtam majd este mikor beszélünk akkorra eldöntöm.
-Mit szolnál, ha bébiszitter volnál?
-Nem is tudom...
-Naaaa, gyere naaa. Én is bébiszitterkednék veled, ha akarod.
-Jó, de nem lehetünk egy gyereknél egyszerre...
-Tényleg nem, akkor... Majd megyünk egyszerre és jövünk egyszerre vagy, ha valamelyikünk végez hamarabb, akkor majd a másik átmegy. Jó?-mondja biztatóan.
-Jó...
-Akkor meg van a szakmád😂😀
-Igen- kacagunk.😀😂