Bébiszitterkedéssel kezdődött

5. rész

-Szia- mondja lazán a helyes srác.-Gyere be.
Rámosolygok és bemegyek. Rájöttem, hogy nagyon is jó helyen járok, mert egy nő sietett felém.
-Jó estét, késtem?
-Dehogy is. Gyere csak beljebb. Látom már találkoztál a nagyobbik fiammal.
És csak most esett le. Anya mikor azt mondta két gyerekre kell vigyázzak éppen nem erre gondoltam.
-Igen.
-Szia- mondta Mr.Riggs.
-Jó estét. Naomi vagyok.
-Tudom. A feleségem mesélt rólad.
Tessék? Mesélt rólam? Kíváncsi lennék, hogy miket mondott.
-Valóban...?-kérdem.
-Igen- mosolyodik el Mr.Riggs a csodálkozásomon.
Közbe megérkezett a kisebbik fiú is. Mrs.Riggs intett, hogy menjek utána a konyhába. Lehúztam a cipőm és sietősen mentem utána.
-Gondolhatod, hogy miért kellett téged idehívni. Hisz van egy nagy fiam és egy kisebb, aki már nem is olyan kicsi. Most válaszolok a benned lévő kérdésre. Azért hívtunk, mert a fiaink sokat veszekednek egymással. Valahogy ezt meg is kéne oldani. Édesanyád mondta, hogy nagyon okos lány vagy és én reméltem, hogy ezt is meg tudnád oldani. Sokkal több dolgod nem lenne, csak a vacsorát kéne megmelegítsd és Carlt kéne lefektesd 11 óra előtt-mondta Mrs.Riggs. Reméltem ez nem a nagyobbik fiú. Később rá is jöttem melyik melyik fiú.
-Naomi, ő itt Carl, aki 8 éves- mondta Mr.Riggs és én közben kezet fogtam Carllal. Nagyon megnyugodtam, hogy ő a kisebbik.-Ő meg Daryl, aki 16 éves. Szerintem lesz időtök megismerkedni. Fiúk ő meg Naomi, aki....- mondta elgondolkozva Mr.Riggs.
-14 éves vagyok-segítettem ki Mr.Riggs-t.
A szülők elbucsúztak gyerekeiktől és elmentek. Hosszú estének néztünk elébe.
-Naomi, hogy szólíthatlak-kérdi Carl.
-Nagyon sokan csak Nao-nak szoktak. Ha szeretnél te is szólíthatsz így.
-Jó, köszi. És mit csinálunk?
-Nem tudom- mondtam tanácstalanul álldogálva az előszobában Carllal. Daryl közbe bement a nappaliba és leült a kanapéra.
-Nézhetnénk valami filmet- mondja mély hangján Daryl. Összerezzentem. Azt hittem, hogy ő ma csak ülni fog szótlanul. Nem gondoltam volna, hogy fogunk valami sokat beszélgetni, de hát ez is haladás.
-Nekem jó- mondja lelkesen Carl.- Nézzük mondjuk az Emoji filmet.
-Carl, nem gondolod, hogy mi azt nem szívesen néznénk?- hördül rá Daryl.
-Tőlem nézhetjük- mondtam. Láttam ahogy mindketten felém fordulnak csodálkozva.-És mondjuk az után nézünk valami rendes filmet.
Carlnak láttam ez megfelel. Már csak Darylt figyeltem. De végül ő is bólintott. Hát belekeztünk az Emoji filmbe.
-Nem eszünk popcornt?- kérdi Carl.
-Csináljak?- kérdem.
-Igeeeeen!!!
-Jó, de előbb valaki mutassa meg hol van.
Daryl felállt és kiment a konyhába. Én is utána mentem. Nem mertem ránézni, gondoltam mindent elárulna a nézésem. Nagyon jól néz ki, de ezt nem kell ő is megtudja. Kiveszi a szekrényből a popcornt és a kezembe adja. Észre se veszem, hogy közelebb hajol és a fülembe sugja:
-Vigyázz, nehogy elégesd. Carl utálja elégve.
Nagyon meglepődtem a hangjától és összerezzentem. Mire feleszméltem már a szobában volt. Betettem a popcornt a mikróba és nagyon figyeltem, hogy nehogy elégjen. Mikor kész lett visszamentem.
-Itt vagyok, kezdődhet- mondtam és leültem Carl másik oldalára, mely üres volt. A kezébe adtam a tálat és néztük a filmet. Nem mertem Daryl felé nézni, mert féltem, hogy pont akkor felémnéz. A rajzfilm nem volt olyan szőrnyű, mert már láttam rosszabbat is. Úgy láttam Carlnak nagyon tetszik, de Daryl nem így gondolta. Ötpercenként nézte a telefonját, mintha fontos üzenetet várt volna. Egy ideig pillangattam feléje, de egyszer mikor pont arra néztem volna Carl feje fölött, akkor pont ő is nézett. Hirtelen elkaptam a fejem és nem mertem többet arra nézni. Alig vártam már legyen vége, hogy mehessek ki a konyhába. Este 10-re lett vége.
-Mikor eszünk már?- nyavajgott Carl.
-Most melegítem-siettem ki a konyhába.
-Segítek- mondta Daryl. Már a hangja nem volt olyan mély. Biztos be volt rekedve, eddig. Így sokkal szebb volt a hangja. Kimentem hát a konyhába és ő a nyomomban. Megterítette az asztalt és én addig odatettem az ételt melegedni. Mikor megszólalt összerezzentem:
-Honnan is jössz?
-Én?-kérdem csodálkozva.
-Igen, te- mondta nyugodtan.
-Otthonról- hazudtam. Miért kérdez ilyent? Talán látszik, hogy buliban voltam?
-Nem igaz. Nem otthonról jössz.
-Mi? Honnan veszed ezt?
-Egy, nem így indulsz csak el bébiszitterkedni, buliban voltál. Kettő, láttalak a buliban- mosolyog. Olyan aranyos mikor mosolyog.
-Hááát... ez igaz. Buliban voltam, de mi baj van az öltözködésemmel?-háborodok fel.
-Semmi.
-Dehogy nincs. Még az előbb te mondtad.
-Igen, de nem úgy értettem.
-Hát akkor?
-Úgy értettem, hogy...
-Igen?
-Hogy...-kezd zavarba jönni.-Szerintem ,ha csak bébiszitternek jöttél volna, nem így öltöztél volna.
-Akkor hogy öltöztem volna?- mondtam egy kicsit felháborodtan.
-Mondjuk nadrágba. Úgy látom te olyan típus vagy. Csak úgy nem öltözöl szoknyába.
-Lehet.
Nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mert kijött Carl. Megvacsoráztunk és láttam, hogy fél 11 az óra. Carl is már ásítozott, gondoltam lefektetem. Carllal felmentünk és megvártam míg átöltözik és fogat mos.
-Van valami különleges dolog, amit szoktál csinálni lefekvés előtt?- kérdem.
-Nincs.
-Akkor jó éjszakát. Aludj jól- mondtam és indultam volna kifele.
-Nao?
-Igen?
-Figyelj, tudom hogy miért hívtak ide a szüleim. Azért hogy segíts nekünk, de én tudom mi a baj köztem és Daryl között.
-Mi?
-Hogy mindketten önfejűek vagyunk.
-És szerinted ezen, hogy segítsek?
-Láttam, hogy hogy néz rád a bátyám. És láttalak téged is. Lehet még kell egy kis idő, de biztos majd rájösztök, hogy mit éreztek. De most a segítségedet kérem. Tudom, hogy anyáék még fognak téged hozzánk hívni, főleg, ha javulást látnak rajtunk. Azt kérném, hogy próbáld lenyugtatni egy kicsit Darylt. Én meg megígérem, hogy én is visszafogom magam. Odafigyelek, hogy miket mondok. Jó?- kérdezte és nyújtotta a kezét, hogy álapodjunk meg ezen.
-Jó-mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.
-Nagyon bírlak, Nao. Köszönöm-ölelt át szorosan.
-Nincs mit.
Lementem és láttam, ahogy Daryl valami filmet keres. Hogy tudnám lenyugtatni?
-Elaludt- mondtam nekidőlve a falnak.
Hirtelen idefordult felém. Megindultam a kanapé felé és leültem. Nem tudtam mit mondjak. Valamit kéne kérdezzek. De hisz folyton néz. Végre elfordult és így megkérdeztem tőle:
-Nem játszunk inkább valamit?
-Mit?- kérdezte és felvonta a szemöldökét.
-Kérdez-felelek.
-Tőlem-rakta el a filmeket mosolyogva. Szerintem van elég kérdés, amit feltegyen nekem. De nekem is van ,amit feltegyek neki.😀

Sziasztok! Nem tudom mennyire tetszett nektek ez a rész, de ha tetszett légyszi jelezzétek egy vote-tal. Köszi szépen előre is.