Bébiszitterkedéssel kezdődött

10. rész

*Két héttel később*
Ali itthon van, végre. Nagyon örülök, hogy itthon lehet. Itthon lábadozik.
Az elmúlt két hétben nem történt sok minden. Itthon voltam vele és segítettem neki bármiben is tudtam. Az első napokban nagyon rosszul volt. De egyre jobban lett, aminek örülök. Nem tudom elégszer elmondani, hogy örülök, hogy nem történt nagyobb baja.
Az elmúlt hetekben párszor beszéltem Daryl-lel és örültem, hogy beszélhetünk. Párszor nálunk volt Kate is és segített, igaz nem aludt itt, de örültem az ittlétének. Apropó Kate, nagyon jól elvannak a barátjával, aminek szintén örülök.
Beszéltünk anyáékkal minden este, tájékoztattuk őket Ali hogylétéről és hosszasan beszélgettünk. Nagyon aggodtak miattunk.
Na de elég ebből az egész meséből! Ali jól van és kész! Nem értem, hogy mit sajnálkozok még mindig, jól van és mennek a dolgok pont úgy, ahogy eddig. Mivel eltelt két hét és semmit se csináltam csak itthon ültem és vigyáztam Ali-re, de még nagyon sorozatot se tudtam nézni, így hát ideje volt annak is. Nem tudtam, hogy minek fogjak, mert hát már egy csomót láttam és kifogytam belőlük. Ekkor eszembe jutott a TWD. Igaz rég nem néztem meg, hogy lett-e új rész, így belenéztem. Szerencsére megnéztem és megláttam, hogy egy egész évad kijött. Neki is fogtam és megnéztem pár részt amikor... Megszólalt a csengő. Ali ma ment el a balesete óta először a haverjaihoz. Ők voltak nála, de ő rég nem ment el hozzájuk. De Ali se lehetett, mert ő nem csenget. Így kénytelen voltam felállni a fotelből és kimentem ajtót nyitani. Kate se lehet, mert ő is mikor nyitva van, akkor beront egyből. Tehát nem tudtam, hogy ki lehet. Mikor ajtót nyitottam úgy meglepődtem, hogy meg kellett fogozzak az ajtó kilincsébe. Daryl volt. -Szia...-mondom zavartan.
-Szia-mosolyog.
Egyszer volt nálunk, de akkor is csak a kapuig, mert csak hazakísért. Így hát az ajtó mögé álltam és kitártam az ajtót. Ő meg belépett rajta.
-Űűű...-csodálkozik.
-Igen?
-Nagyon szép házatok van. Kívülről is gyönyörű, de belülről...
-Kösz-mosolygok-,mi járatban vagy?
-Hallottam, hogy egyedül vagy és gondoltam átjövök és mondjuk megnézhetnénk egy filmet-mondta és felemelte a kezében tartott kínai kaját és melléje nagyon aranyosan mosolygot.
-Kitől hallottad?-mosolygok és közben elveszem a kabátját és a kínai kaját és felakasztom a kabátját.
-Ali mondta, hogy nem lesz itthon és te egyedül leszel.
-Ja-kacagok.
-És mit csináltál mielőtt jöttem volna?
-Sorozatot néztem- mondtam és letettem a kaját a konyhába.
-Jaaa...
-Akkor nem nézünk valami filmet?
-Jó. Mit akarsz nézni?
-Nekem mindegy. Te mit akarsz?
-Horror jöhet?-kérdi.
-Persze-lelkendezek. Látom meglepődik azon, hogy örvendek a horror hallatán.
-Akkor legyen a Démonok között.
-Oké, én még úgy se láttam.
Nekifogtunk a filmnek. Elég ijesztő volt, de mégse rezzentem össze egyszer se. Daryl se nagyon ijedt meg. Úgy a közepe táján lehettünk a filmnek, mikor egy nagyon ijesztő rész jött. Én pont összerezzentem, mikor hirtelen vaksötét lett. Úgy megijedtem, hogy egyet sikoltottam. Daryl se ült nyugton, de miután én sikoltottam úgy el kezdett röhögni, hogy legalább három percig csak rajtam röhögött.
-Hé-mondom.
-Ez annyira vicces volt-mondta és még mindig röhögött.
-Nem is-már mosolygok az egészen én is.
-Jó na, bocsi-mosolyog.
-Gyere, keressünk gyertyát.
-Oké.
Elindulok a konyha felé, de nem látok semmit, ezért előveszem a telefonom és felkapcsolom a lámpáját. Rá pár másodpercre kialszik a fény. Nem értem, hogy mi történhetet és még egyszer be akarom kapcsolni a lámpát, de már a telefonom kijelzője se villan fel.
-Ööö...
-Igen?- kérdi Daryl.
-Lemerültem- mosolyodok el halványan.
-Oké, akkor jövök veled- és felkapcsolja az ő telefonjának a lámpáját.
A szekrényből valahogy előkotorászom a gyertyákat és meggyújtom sorra mindegyiket.
-Te nem vagy éhes?- kérdi és közben a pulton pihenő kajára néz.
-De, eléggé.
-Akkor együnk- mondta, megfogta a kaját és bevitte a szobába. Én követtem a gyertyákkal őt.
Leültünk a kanapéra és az ölünkbe véve a kaját ettünk és beszélgettünk. Hamar telt az idő, mert nagyon jól éreztem magam. Már nem is foglalkoztunk azzal, hogy nincs villany a házban. És akkor csak azt kérdi Daryl:
-Mesélj valamit a barátodról.
Erre a kijelentésre úgy meglepődtem, hogy szóhoz se tudtam jutni. Ezt miért kérdi? Miből gondolja, hogy van barátom? És ha lenne miért akarna tudni róla egyáltalán valamit?
-Hogy kiről?- csak ennyit tudok kibökni.
-A barátodról- mondja mosolyogva. Biztos látszik az arcomon a zavarodottság és azért kérdez rá.
-Jaaa, hogy róla- mondom és gondolom, hogy egy kicsit játszok ezzel a ténnyel.
-Igen.
-Hát...ööö... Magas, barna a haja és a szeme. Nagyon szeret utazni. És úszik- honnan jönnek most ezek az ötletek-, most is el van menve úszni, valami bajnokság és elég távol van. Alig tudom kibírni nélküle. Most éppen...- már alig bírom röhögés nélkül-, ööö... Seholországban van. Ja és a neve, Senki!
Már Daryl is röhög nem csak én. Már folynak a könnyeink.
-Tehát Senkit nagyon szereted?- kérdi még mindig röhögve.
-Igen, ő életem szerelme- röhögök.
-Jó, tehát szabad vagy- mondja.
-Igen.
Mosolyog. És annyira aranyos a mosolya. És most egyszer megfogalmazódott bennem. Szeretem? És nem tudom mi a válaszom rá. Talán igen, de talán nem. Nem ismerem annyira, hogy el tudjam dönteni. És ránéztem. A szemébe. Csak ültünk a kanapén és nem szóltunk semmit. Hosszú percekig vagy csak másodpercek voltak. Nem tudom. De megfogta a kezem. Magabiztosan és közelebb húzott magához. Mire észbe kaptam volna... Megcsókolt! Hosszú percekig vagy órákig, már megint elvesztettem az időérzékem. És én visszacsókoltam. Még sose csókolóztam, de mintha tudtam volna, hogy hogy kell. És akkor elváltunk.

Bocsiii, hogy ennyit vártam ezzel a résszel. De remélem tetszett.