Bébiszitterkedéssel kezdődött

2. rész

   Délután 6-ra értem haza. Igaz már 6 az óra, de nagyon világosság van, hisz nyár van. Örültem, hogy csak mi ketten vagyunk itthon, Alivel. Ő fenn van a szobájában és úgy hallom zenét hallgat ( nagyon hangosan).  A szüleink biztos már odaértek a szállásra, csak hát nem tudom hova. Sose figyelek, hogy hova mennek, mert mindig rájövök, mikor nézzük az utazós képeket.
Felmegyek a szobámba, felnyitom a laptopom fedelét és bekapcsolom. Nagyon kevesen vannak fenn a Facebookon, mert már egy hete nyári szünet van. Mindenki bulizik vagy már elment nyaralni. Anyáék sincenek fenn, majd remélem fellépnek. Gondoltam, hogy átmegyek Alihez, hogy egy, szóljak, hogy hazajöttem és kettő, hogy vajon beszélt-e apáékkal.
-Szia, megjöttem- kiabálom túl a zenét.
-Szia- hallkítja le a zenét- milyen volt Katenél?
-Jó volt. Beszéltél anyáékkal?
-Nem, de apa írt, hogy megérkeztek és majd este beszélünk videochaten.
-Oké, akkor majd szólj mikor hívnak. Addig lemegyek és csinálok valami vacsit. Te mit ennél?
-Mindegy. Én lehet, hogy csak megvárom, hogy anyáékkal beszéljünk és elmegyek.
-Hova mész?- kérdem óvatosan.
-Csak a haverokhoz.
-Haverok? Mármint a garázsba?
-Igen, tudod Calebék garázsa. Az a hülye osztálytársam- mondja unottan, vagyis ő azt hiszi, de egy cseppet se nyugodt. Kezd elvörösödni.
-Az a Caleb?- kérdem vigyorogva.😀
-Öööö...melyik?
-Jaaaj, ne csináld már. Tudod, hogy én tudom, hogy neked tetszik.
- Az rég volt...
-Nem is, most is elvörösödtél.😀
-Igen?Öööö...Lehet most is tetszik egy picit...
-Tudtam én!!! Menj nyugodtan, mert tudod én úgy se szólok senkinek, főleg nem anyáéknak.
-Köszi, hugi- mondja én nyom egy puszit az arcomra.
-Akkor mit is kérsz vacsira?
-Csinálsz mexikóit?
-Igen!
Lementem és nekifogtam a vacsinak. Remélem finom lesz. Nagyon szeretek főzni is. Megkóstolom és nagyon finomnak tűnik. Alinek ízleni fog, alig várom, hogy vacsizzunk.
-Gyere, mert kész a vacsi- kiáltok fel Alinek. Úgy rohan le, hogy szinte leesik.
-Hova, hova ilyen sietően?- mosolygok.
-Csak vacsizni, mert olyan fincsit főztél. Imádom!!!-ujjong. Néha olyan, mint egy kisgyerek.
A nappaliban vacsizunk és közben nézzük a tévét. Pont egyszer nem nézek a tévére és csak úgy elkezd csengeni. Úgy megijedtem, hogy szinte levertem az ölömből az ételt.
-Ezek anyáék- mondja Ali.
-Úgy megijesztettek- mondom már megnyugodva. Ali felveszi a hívást így a tévében lássuk anyáékat.
-Sziasztok- visítja anya.
-Sziasztok- mondjuk mi is- jó hogy megérkeztetek. Milyen ott?
-Nagyon jó. Óriási a szobánk és még a fürdőnk is óriási. 😍
-Az jó.
-Ti mit csináltok?
-Épp eszünk és tévét néztünk volna mielőtt megijesztettetek. Szinte minden mexióis lett- mondom morcosan, de végül én is elnevetem magam.
-Mexikóit említett valaki?-szól bele apa.
-Szia, apa- vigyorgok.
-Na,Naomi választottál már munkát?- kérdi apa komolyan.
-Igen- vigyorgok-, bébiszitter leszek. Vagyis nem egész életemben, csak a nyáron.
Mindenki gondolkozik ezen a bébiszitter dolgon, vagyis úgy látom, hogy mindenki cendben gondolkozik valamin.
-Rendben, ez nem is olyan rossz ötlet- gondolkozik apa hangosan-, legalább megszokod a kisebb gyerekeket, mert úgy-e neked csak nagyobb testvéred van.
-Akkor jó, de nem tudom, hogy hogy kapjam meg az első állásom. Újságból, netről vagy honnan?
-Hát én megkérdezhetem a munkahelyemen és apátok is.
-Ez jó ötlet, drágám- mondja apa mosolyogva.
-Köszi szépen.
-Én is megkérdezhetem a haverokat- mondja Ali.
-Azért éppen őket ne, nem akarok valamelyik bébiszittere lenni.😂
-Oké, igazad van- mondja Ali és ezen mindenki elneveti magát.
-Örülök, hogy kaptál valamit, amit szívesen csinálsz és szereted- mondja apa mosolyogva.
-Remélem fog is tetszeni.
-Biztos vagyok benne. Ha valaki üzen nekünk, akkor majd szólunk neked, de azért az újságban nézd meg. Az internetet nem ajánlom, mert nem tudhatod ki mivel akar átverni.
-Oké.
-Akkor mi megyünk is, mert fáradtak vagyunk. Majd holnap este még beszélünk. Jó?
-Jóóó- mondjuk egyszerre Alivel-, sziasztok. Jó éjt.
-Sziasztok! Jó éjt!- köszön el anya és apa.
Kikapcsoltuk a videóhívást és ettünk tovább. Egy ideig csendben, de egyszer megszólal Ali:
-Miért pont bébiszitterkedés?
-Mert ez jutott előzör eszébe Katenek és nekem nem volt más ötletem. Miért?
-Mert az első dolgozós nyaramon nekem is ez volt a munkám.
-Tényleg? Nem is tudtam- mondom csodálkozva.
-Igen, mert akkor te még csak 11 éves voltál.
Csendben ettünk tovább. Nem tudtam erre mit mondjak. Nem tudtam, hogy ezzel megsértettem vagy boldogabb lett. Olyan közönbösen mondta az egészet. Amíg ettünk nem szólt senki semmit. Kivittük a tányérokat a konyhába. Ali neki akart fogni mosogatni.
-Hadd csak, majd én elmosogatok- mondom mosolyogva.
-Oké, köszi- mondja és láttam rgy kis mosolyt a szája sarkában-, akkor én megyek készülőni.
-Oké, menj csak nyugodtan- mondom és látom, hogy örül ennek. Én is örülök annak, hogy ő örül, boldog és mosolygós.

Sziasztok! Bocsi, ha unalmas lett ez a rész, de úgy terveztem, hogy a következő izgalmasabb lesz.