Bébiszitterkedéssel kezdődött

4. rész

   Itt a szombat. Alig várom, hogy ez a nap elteljen. Nem tudom miért, de furcsa előérzetem van ezzel a nappal kapcsolatosan.
Reggel felkeltünk olyan 11 óra körül és nekifogtunk reggelizni. Nem volt valami nagy étvágyam ezért csak müzlit ettem tejjel. Katenek ritka, mikor nincs étvágya, de szerencséjére azért ez nem látszik rajta. Ő megevett olyan három szelet pirítos kenyeret vajjal és sonkával. Felöltöztünk reggeli után és nekiálltunk a szekrényem átkutatásához. Nem mondom, hogy nem volt sok ruhám, mert volt elég, de alig kaptunk valamit a bulihoz. Végül egy térdig érő fekete szoknyára, egy fekete Conversre és egy ujjatlan fehér polóra esett a választás.
-Szerinted így mehetek a házhoz?-kérdeztem.
-Igen, miért nem- kérdezte Kate értetlenül-, nem olyan rövid az a szoknya.
-Ez igaz, de azért akarok egy normális benyomást nyújtani.
-Szerintem mehetsz így.
-Oké-egyezek bele.
  Olyan 12 fele hazaért Ali is:
-Na, milyen volt a buli?- kérdi Kate.
-Jóóó...-mondja ásítva Ali.
-Nem aludtál valami sokat-mondom.
-De, csak reggel felköltöttek.
-Akkor egyél valamit és feküdj le. Ma úgy se zavarlak sokat. Este 6-tól buliba megyek és az után bébiszitterkedni- mondom elgondolkozva a programomon.- Júj, majd elfelejtettem. Fel kell hívjam a nőt, anya munkatársát.
-Oké, akkor hívd fel. Én addig megterítem Alinek az asztalt.
-Oké, köszi.
Megnézem a telefonszámot, melyet elküldött anya. Elindítom a hívást. A negyedik csengetésre felveszi a nő a telefont:
-Igen?
-Jó napot kívánok. Naomi vagyok, Candice lánya.
-Jaj, igen! Szervusz. Ashli Riggs vagyok. Anyukád mondta úgy-e, hogy ma kéne gyere?
-Igen, pont ezt szerettem volna egyeztetni. Mikorra legyek ott?
-Jó neked az este 8 óra?
-Igen, nagyon jó lesz. És meddig kéne maradjak?
-Olyan hajnalban gondoltam, hogy hazajövünk. Az neked megfelel?
-Igen. Akkor jövök este 8-kor. Viszont hallásra.
-Szervusz.
Letettem. Kedvesnek tűnik Mrs.Riggs.
-Na, mikorra kell menj?-kérdi Kate.
-Este nyolcra. Addig legalább egy kicsit tudok ülni a bulin.
-Igen.

                                      *

Úgy eltelt az idő, hogy észre se vettem. Már este fél hat az idő. Kate már az ajtóban áll hogy indulhassunk. Nagyon izgulok és futkorászok a házban, hogy mindent elvettem-e. Ali fenn a szobájában alszik ezért még az ajtót is be kell zárjam. Kell siessek, mert gyalog megyünk a helyszínre. Az a helyzet, hogy még Kate se tudja biztosan, hogy hol van a buli.
-Kész vagy már?
-Igen,indulhatunk-mondom.
Kate-en egy fekete hosszú farmer van, egy sportcipő, egy ujjatlan fekete poló és egy farmerdzseki. Nagyon jól néz ki. Elindulunk a buli felé. Kate mondja, hogy merre menjünk, mert nekem fogalmam sincs róla, hogy hol van. Azt mondta Kate, hogy a közelben van. Kíváncsian nézek körbe és egyszer csak meglátok valami fényeket. Kate is meglássa a fényeket és elindul arra. Rengeteg ember van már az udvaron. Senkit se ismerek közülük. Egyszer csak Kate int valakinek és karon fog. Odamegyünk egy magas sráchoz. Nem tudom ki lehet az, de úgy látom Kate ismeri, nagyon is ismeri. Odalépünk és a fiú megcsókolja Kate-t. Most már rájöttem ki az.
-Szia. Naomi vagyok és te biztosan Cole.
-Szia, igen. Sokat hallottam rólad.
-Igen?-lepődök meg.
-Akkor már be se kell mutassalak titeket egymásnak-mondja Kate vidáman.
Cole magas, olyan 175 cm, barna hajú, kékes-zöldes szemű srác. Jó ízlése van Katenek.
  A buli hamar eltelt. Táncoltunk, énekeltük a kedvenc számjainkat és sokat nevettünk. Egyszer csak azt veszem észre, hogy itt az ideje, hogy menjek.
-Kate, én kell menjek- kiáltom túl a zenét.
-Tessék???
Egy kicsit félrehúztam, hogy hallhassuk egymás hangját.
-Kell menjek. Tíz perc múlva nyolc. A nő megadta a címét és nincs olyan messze. Nem kell elkísérj, maradj nyugodtan bulizni.
-Biztos, hogy boldogulsz?-kérdi.
-Igen- mondom-, jó bulizást.
Mondtam és nyomtam egy puszit az arcára. Kikerestem a telefonomban a nő telefonszámát és megnéztem az üzenetet, amit küldött. Olyan három saroknyira van a ház. Sietten, ahogy tudtam, mert egy picit késésben voltam. Egy csomó házra ki se volt téve a házszám. Egyszer csak megláttam a 24-es számú házat. Pont ezt a számot küldte Mrs.Riggs. Felmentem a lépcsőn és hezitáltam. Féltem, hogy mi lesz a véleményük rólam. Kíváncsi voltam mit fognak szólni a megjelenésemre, hogy hogy fognak rámnézni. Csak egy baj volt. Nem volt időm ezen agyalni. Két perc volt 8-ig és be kellett csengessek.  Vártam egy ideig és akkor kinyilt az ajtó. Azt hittem rossz helyre csengettem be. Egy magas barna hajú srác nyitott ajtót. Csodaszép kék szemei voltak. A haja egy kicsit a szemébe lógott. Nem tudtam mit szólni. Csak álltam ott és csak ennyit tudtam mondani:
-Szia.

Sziasztok. Remélem tetszett ez a rész. Bocsi, hogy ilyen izgi résznél hagytam abba, de gondoltam egy kicsit belefér az izgalom. Köszi, ha elolvastátok és légyszi voteoljatok is. Kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek!!!