Novelláim

Why?

Szomorú, még is izgatott a napsugara. Óvatos léptekkel, még is hangosan, kiléptem az életemből. Az az a szobámbol. A bánatom csak nem múlt. Kopogtak. Boldogan nyitottam ki az ajtót. Majd a friss reggeli levegő megcsapta orcamat, mely már régóta egy szobában gubbaszt. Csalódtam. Megint. Ott ált egy csajjal majd elment. Újra patakká változtam. A könnyeim égették orcámat. Én vagyok az áldozat. Pedig nem én csesztem el mindent. Óvatosan, még is erőteljesen nyultam egy zsepiért. Szárazra törölve szemem, alatt vissza döltem az ágyamba.  A síró görcs kergetett. Miért? Miért vagyok hibás?! Soha nem lehetek az aki akarok lenni. Az elvárási elveknek meg kell felelni. De mivan ha én nem akarok? Mivan ha egyszer csak kisétálok ebből? Túp sok a kérdés. És mind
megválaszolatlan. Mérgesen veszem a levegőt majd fújom ki. Miért lehetnék mérges? Talán saját magamra? Az életre? Ezek a kérdések. Miért nincs rá válasz? Lecsukom a szemhéjam, majd álomra hajtom a fejem. Ellep a sötétség. Egy gond van. Hogy nem örökre. Stand up and never say never