Novelláim

Részegen

Tán a véletlen akarta. Vagy csak az akaratom? Részegen, egy whyskivel. Ki hol rámnéz. Esetleg rám tapos ittasan. Óvatosan feltápászkodok. Szomorú éghajlat, holdon egy gyermek. Egy óvatlan mozdulat s eszméletem vesztem. Kivánszorgok, s neki dőlök a háznak. Mit tettem?! Egy ordítábó női hangot hallok a távolból.
-Adam!
Ellököm magam a fehér háztól. De vissza is esek. Hasogat a fejem. A lány elkap, majd leültet. Hozzám beszél, de a piától még a zenét se hallom. A kép össze mosodik. Akárcsak a hangok. Lecsukódik a szemem. A lány kicsit felpofoz. Eltüntem. A hangok, a kép... semmi.
Csipogó hangokra ébredek...kórházba vagyok. Eszméletlen lehettem. Az egyetlen dolog amit szeretek...Ő. A teste, a lelke, a szive. Mindene a helyén van. Kedvesebb lányt nem láttam. De nem is fogok. A kórházi gép egyre lasabban csipog. Az orvosok oda futnak. De ennyi volt. Meghaltam. Soha többé nem iszok. Bár már nem is tudnék... life is strange...