A halál hercege! (bigbang ff) ~BEFEJEZETT~

13.Epizód

*Hyemi szemszöge*

GD kezét szorongattam, akinek a bőre már ugyan nem vált apró kristályokká, de még mindig eszméletlenül feküdt. Nem tudom mi ütött belém, de miután megláttam, ahogy Taehyang behozza a haldokló GD-t és miutám megtudtam, milyen ember is ő, úgy éreztem nem kell gátat szabnom az érzéseimnek, bár még magam sem tudom mik azok.

Már órák óta virrasztok a férfi mellett, így volt időm alaposan szemügyrevenni minden egyes porcikáját.

Ébenfekete haja csapzottan lógott a szemébe. Izzadtságcsebbek rajzolták körül magas homlokát, és ahogy szaggatottan vette a levegőt úgy emelkedett fel s le a mellkasa.
Ahogy ezt a tökéletes férfit néztem, egyre gyorsabban vert a szívem. Fogalmam sincs mi indult meg bennem, de nem akartam megakadályozni. Egyszerre voltam boldog, hogy találkoztam vele és rettegtem, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem.

Végigsimítottam a lepedőn, ahol vékony rétegben állt az a furcsa kristály amiről tudom, hogy pár perce még GD testének része volt. Felmarkoltam egy keveset és a tenyeremben nézegettem és símogattam. Gyönyörű volt ahogy a fény megtört rajta és a világ összes színével borította be a falakat.

Ahogy néztem egyre több könny gyűlt a szemembe. Homályosan láttam, amikor tekintetem visszavezettem az arcára.

Pislogtam párat, hogy jól látok e, amitől pár könnycsepp legördült az arcomon és GD kézfején landoltak. A szemem nem csalt, tényleg nyitva voltak azok az angyali szemek és egyenesen engem pásztáztak.

Lassan felemelte a kezét és az arcom felé közelítette. Félő volt, hogy a szívem azon nyomban kiugrik a helyéről... kőkemény álarcom darabokra hullott és fülig vörösödtem.

Gyengéden az arcom oldalára helyezte a tenyerét, hüvelykujjával pedig letörölte az apró könnymaradványokat. Megilletődve bámultam rá. Az érintése csak úgy perzselt... mintha meggyújtott volna egy kanócot a mellkasomban és az egyre közelebb kerülne a robbanóanyaghoz.

Lassan felült és másik kezét is az arcomra helyezte, majd lessan húzni kezdett maga felé.

Éreztem a lehelletét a számon... megütött a kellemes fenyőfa illat...

Amikor ajkaink összeértek, úgy éreztem a bomba felrobban a mellkasomban, és az egész világot beborítja az érzelmeimmel.

Lassan mozgatta puha ajkait, én pedig elgyengülve hagytam, hogy vezesse a csókunkat.
Forró folyadék érintette az arcomat... lassan elhúzódtam GD-től.

Mosolygott, de közben sírt. Mérhetetlen szomorúság sugárzott a szeméből és kétségbeesetten kapott újból ajkaimhoz.
Belőlem is újra feltörtek a könnyek ,amikor arra gondoltam, milyen kevés időnk van hátra.

Éreztem mennyire szüksége van most rám, de tűrtőztette magát, nehogy elijesszen a hevességével. Épphogy összeértek az ajkaink mégis annyi gyengédséget sugárzott felém, hogy egyre biztosabban éreztem... nekem csakis rá van szükségem.

Egy kicsit feléhajoltam, hogy tudassam vele, nem kell visszafognia magát. Rögtön megértette és szenvedélyesen, de továbbra figyelmesen folytatta.

Feltérdelt az ágyon és kezeit az arcomról a vállaimra vezette. Az én kezeim is életre keltek. Érzékien végigsimítottam a mellkasán, hogy a végén átkulcsolhassam a nyakát.
GD hátradőlt, de nem engedte, hogy akár egy pillanatra is elváljanak ajkaink. Már én is az ágyon ültem... ezt kihasználva lábbaimmal is körülöleltem álmaim férfiát.

Sajnos elfogyott a levegőnk ezért szétváltunk. Mélyen belenéztem abba az igéző szempárba... csak néztem és néztem... életem végéig nézni tudtam volna. De ő ezt másképp gondolta.
Szorosan átkarolt, fejét pedig a nyakamba fúrta... pont mint egy kisgyerek. Újra éreztem mennyire összetört... és milyen védtelen...