A halál hercege! (bigbang ff) ~BEFEJEZETT~

14. Epizód

                  *Hyemi szemszöge*

                               *álom*

Újra ugyanazon a folyosón álltam. Lassan eszembe jutott ami GD és köztem történt. Boldogan kezdtem ugrabugrálni, de rögtön abba is hagytam amikor csapkodó karom beleütközött valamibe, ami nagyot puffant és nyöszörögni kezdett.

Leguggoltam és tapogatózni kezdtem, hogy megtaláljam szerencsétlen áldozatomat. Amikor megtaláltam elkezdtem kezeimmel feltérképezni, aminek az lett az eredménye,  hogy belenyúltam a szájába. Undorodó arccal rántottam el a kezemet.

A következő pillanatban egy csókot leheltek ajkaimra. Rögtön bevillant GD és az, hogy bizonyos értelemben ez megcsalásnak számít. Ingerülten löktem el magamól aminek az lett az eredménye, hogy fájdalmasan, mégis vidáman megszólalt.

-Jesszus, Hyemi miért vagy te ilyen erős? Tudod te hol találtál el amikor boldogságrohamot kaptál? - nevette el a végét

Ártatlanul pislogtam rá. De aztán rájöttem, hogy ebből ő nem lát semmit, hiszen vaksötét van.

-Te GD vagy igaz? - kicsit félve kérdeztem. Igazából attól féltem, hogy teljesen hülyének néz, hiszen nyilvánvalóan ő az. Bárhol megismerném a hangját.
-Egyébként, fogalmam sincs miért kéne tudnom, hogy melyik becses testrészedet üttöttem meg.- durcáskodtam

-Hát ez tényleg elég becses testrészem... - éreztem ahogy két kezét mellém tette elzárva a menekülő útvonalat. Egészen a falhoz nyomott, teljesen hozzám préselte a testét, majd halkan a számra suttogta - Egyszer majd megmutatom.

Hangján hallatszott, hogy perverz vigyorra húzta száját. Amikor végre nagy nehezen leesett miről beszél meglepetten kaptam levegőhöz és a fantáziám nagyon kényes terepre támadt.

Nem! Hyemi sem az idő, sem a hely nem alkalmas! Nincs idő ilyeneken ábrándozni!

...de mégis. Elképzelni ahogy ő rajtam fekszik és csókolgat ahol ér, ahogy forró teste az enyémhez simul, én alatta vonaglok és csakis az ő nevét nyögöm...

Bármennyire próbálkoztam a fejem csakis ilyen gondolatokkal volt tele. Gondolkodóképességemre sűrű köd szállt, egyet viszont bisztosra tudtam.... ha most megcsókol én letépem a ruháját és a földre teperem...

-Hé... hallassz te egyáltalán? Hyemi, hahó!

Amikor látta, hogy félig-meddig visszatértem aranyosan elmosolyodott és csak nevetett.

-Úgy tűnik beindítottam a fantáziád - vigyorgott.

A szívem lassan már széttépte a mellkasomat, olyan hevesen dobogott, a levegőt pedig úgy kapkodtam, mintha most futottam volna maratont.

De ő sem volt közömbös... egész testében remegett és megéreztem mennyire keményen küzd, hogy ellenálljon.

Éreztem, hogy ebből még lehet valami komolyabb is, ha nem lépek közbe, hiszen én bármennyire is akartam, lelkileg még nem készültem fel rá.

-Figyelj... szerintem ezt majd máskor rendezzük le... nem haragszol?

-Egyáltalán nem haragszom. Amíg csak élek várni fogok az én vadmacskámra. Ami mondjuk nem foglal magába olyan sok időt, de azalatt nem foglak kényszeríteni egyszer sem. Egyet viszont tudnom kell... amikor elaludtunk... én fogtam meg a kezedet, vagy te az enyémet?

-Én a tiédet... Miért?

-Kérlek ne haragudj meg azért amit most mondani fogok... Csak arra kérlek, hogy hallgass végig. A démonoktól azt a megbízást kaptam, hogy hozzalak le ide. Ez pedig úgy lehetséges, ha kézenfogva alszunk el. Én pedig pont ezért nem fogtam meg a kezed.
Ha mégis megtettem volna akaratom ellenére, az azt jelentené, hogy a démonok megszálltak arra a kis időre. Egyébként mindig ezt csinálják amikor le kell hoznom valakit, de ez most más. A démonok és az álmodók között is vannak törvények. Ha most is uraltak volna engem, akkor megszegték volna az egyiket. Az összetört álmodókat nem kényszeríthetik semmire az utolsó napokban.