A halál hercege! (bigbang ff) ~BEFEJEZETT~

2. Epizód

     *Hyemi szemszöge*

Megérkeztem! Idetalálni nagyon könnyű volt. Csak követni kellett a fosztogatás nyomait és a varjak seregét.

Minden kihalt falu után csak nőtt a gyűlöletem az uralkodó iránt. Magamban különféle kínokkal teli halált terveztem neki, de sajnos a testőrsége miatt gyorsnak kell lennem, nem érezhetem a bosszú édes ízét.

Két hét alatt tettem meg az utat. Mocsárokon, erdőkön, tengeren és mészárszékeken kellett átkelnem és most végre itt vagyok a kastély melletti erdőben a megfelelő pillanatra várva amikor besurranhatok.

A messzeségben sok lovast láttam akik a kastély felé közelednek, valószínűleg valamelyik katonacsoport tér vissza a délutáni "fosszuk ki a szegényeket és mészároljunk a saját országunkban" elfoglaltságukból.
Ahogy közeledtek először észrevettem a nőket szállító kocsikat, aztán a Birodalom zászlaját mellette pedig... egy gyönyörű istent!

Lehet egy férfi ennyire tökéletes? Talán három évvel lehet nálam idősebb... és a szemével minden érzelmet kitud fejezni. A száját pedig olyan jó lenne...
MIII???? Eszembe se juthatna ez... az a katona most vette el ártatlan parasztok életét.

Hacsaaak... lehet, hogy ő is fogolyként került a kastélyba és úgy vált katonává, lehet csak kényszerítik az egészre.

Alakulhatnának úgy a dolgok, hogy egymásba szeressünk és segítsen megölni az uralkodót, amivel felszabadítanám őt is... ha túlélem ezt az egészet akkor még élhetek boldogan Je-Gyuval, Daesunggal és vele.

Amíg csodás jövőmön tanakodtam amire nagyjából annyi esély van mint arra, hogy beleszeretek az uralkodóba, a lovascsapat belovagolt a kapun én pedig kint maradtam. Nagyszerű!

Jobb lesz aludni, ezt a kaput ma már nem nyitják ki újra.

                *álom*

Sötét van... nem látok csak tapintással tájékozódok. Megtaláltam a falat... hideg és nedves. Kőből lehet, mint a várak föld alatti alagútjainak falai. Nehezen jutok oxigénhez. Nagyon áporodott itt a levegő.

Elindulok. Sokáig sétálok sötétben amíg egy ajtóhoz nem érek.
Próbálom kitapogatni a kilincset, de nem találok rajta se zárat se semmilyen kallantyút. A hatalmas tölgyfaajtót semmi sem díszíti.

Aztán valami kezd derengeni... fény,  valahol fény van. A sötétben kiélesedett hallásommal meghallottam a hátam mögül egy zúgó hangot... szélsebesen megfordultam. A hosszú folyosót egy közeledő fáklya világította meg, de azt nem tartotta semmi, a levegőben siklott.

Ahogy közelebb ért észrevettem, hogy sokkal sűrűbb a fáklya körül a levegő. Ezt értsétek úgy, hogy a levegőből előrajzolódott egy női alak ami kicsit a vízre hasonlított de mégis légiesebb volt.

Odahajolt a fülemhez és ezt suttogta

"Nem tudod eldönteni kibe szeress bele, csak annyit tehetsz, hogy beletörődsz"

    *Seungri szemszöge*

-Nem vagyok már gyerek! Nem kezelhetsz így, csak azért mert te vagy a rangidős. Apánk engem is ugyanúgy szeretett!

Utálom amikor leszid és kioktat mint egy kisgyereket. De ő ilyen és ezen senki se tud változtatni.

-Mond csak Seungri! Miért kellett a legveszélyesebb rabbal kikezdened? És hogy lehettél olyan felelőtlen, hogy még el is oldozd úgy, hogy nálad fegyver van? Hogy képzelted? Majd szép engedelmesen hagyja, hogy megöld vagy esetleg gondol egyet és megszökik?

És már megint kioktat, de ha már ott tartunk ki tud nagyobbat rugni a másikba akkor játszunk!

-Értem már egy kicsit se aggódsz? Meghalhattam volna.- Kezdtem a veszekedést drága bátyámmal.

-Ha rajtam múlna már rég halott lennél

- Igen mert akinek adsz helyet a szívedben az előbb utóbb tényleg meghal, nemigaz G-Dragon, vagy szólítsalak úgy amin mindenki hív a hátad mögött? Halál Hercege!

-Fogd be Seungri!

-Velem is azért vagy mindig elutasító és bunkó, hogy véletlenül se ölj meg és elárulok valamit. Én is azért vagyok veled mindig bunkó mert félek attól, hogy véletlenül megszeretsz mint a testvéredet és egyszer csak meghalok amikor még fiatal vagyok!

-Azt mondtam fogd be!

Láttam a közeledő öklét aztán elsötétült minden.