Az a rózsabokor - Shawn Mendes

2. rész

~Napjainkban~
《Egy péntek reggelen》

Shawn szinte mindig nálunk alszik, ezért nem lepődtem meg, amikor reggel láttam a szuszogó haveromat. Mivel én keltem előbb, ezért lementem és csináltam egy kávét. Közben észrevettem, hogy még tegnapról maradt pár csokis muffin, úgyhogy meglepem őt. Miután kész lett a gőzölgő ital és a muffinokat is egy tálcára tettem, felsétáltam a lépcsőn, hogy Csipkerózsikát felkeltsem egy kis Muffin Song-gal. Szokásunk, hogy aki felkel előbb az kelti a másikat egy meglepetés+dal kombóval. Egyszerű szobám volt. Balra egy nagy gardrób,ami persze félig Shawn-né. Utána egy nagy ágy, amin kényelmesen elférünk ketten. Mellette az íróasztalom, amin tanulni szoktam...általában.. khhmmm.. A falon végig gyerekkori képek a családomról. Amikor ezek készültek, akkor még apa velünk volt.... Szép emlékek. Ja várj, mégsem. Na mindegy, szóval... Utána egy pár mikrofon és gitár. Ezt a sarkot csak "zenezug"-nak hívom. Lassan odalépkedtem a még mindig alvó barátomhoz és leültem mellé. Persze a tálcát és a poharat letettem az asztalomra. Elkezdtem halkan énekelni, de mikor kiejtettem a 'paradicsom' szót ijedten felkapta a fejét. Nevettem rajta egyet, majd köszöntem neki.
-Jó reggelt!- mosolyogtam a még kómában lévő fiúra.
-Korán reggel ijeszkedsz itt a paradicsommal! Majd kiugrott a szívem a helyéről. Éppen azt képzeltem el, hogy egy muffin jelmezben ugrálok egy réten és muffin eső esik. Erre te mindent elrontottál.- vágta be a durcit. Ekkor elvettem az asztalról a bögrét és egy muffint majd hátulról az orra alá dugtam. Nem láttam az arcát, de tudtam, hogy mosolyog. Ekkor visszafordult felém és egy boldog mosolyt villantott. Kiült az ágy szélére majd falatozni kezdtünk.
Eléggé későre járt, ezért kapkodnunk kellett, hogy időben beérjünk a suliba. Szerencse, hogy kb. 5 percre van tőlünk a gimi, szóval minden rendben volt.
Pénteken nyugis órák vannak. Énekkel kezdtünk. Mi vagyunk a tanár kedvencei. A hét utolsó napján csak 6 óránk van, szóval gyorsan eltelt. Épp hazafele sétáltunk és megbeszéltük az esti programot.
-Szerintem nézzünk valami horror filmet!- jelentette ki Shawn, csillogó szemekkel.
-Hmm... -gondolkoztam egy ellenálhatatlan ajánlaton, amit biztos, hogy nem fog visszautasítani. Ezért egy félmosoly kíséretében felé sandítottam.-És mit szóóólnáál... Egy... Harry Potter maratonhoz? - vártam a reakcióját. Láttam az arcán, hogy fontolóra veszi és igyekszik döntésre jutni.
-Rendben. - nyújtotta felém a jobbját, hogy kezet rázzunk. Elfogadtam. Tehát este Harry Potter-t nézünk!
-Eljössz hozzánk egy kicsit, hogy le tudjam rakni a cuccomat? - bólintottam, és elindultunk feléjük. A rózsabokor még mindig ott volt és még mindig olyan szépen állt. Anya aznap nagyon örült annak a virágnak, szóval megérte minden, mert sütött gyógyítás képpen egy tálca muffint. Én ott kint megvártam Shawn-t és addig nézelődtem. Megláttam egy velem egy idős fiút közeledni felém. Csábos mosolyra húzta száját, amint meglátott.
-Hello szia! Cameron Dallas vagyok. Téged, hogy hívnak?-nyújtotta kezét bemutatkozási gesztus ként.
-Szia! Rose White vagyok.- Kezet ráztam vele. Épp ekkor jött Shawn, aki nagy mosolyra húzta száját amikor Cameron-t meglátta. Boldogan köszöntek egymásnak. Még beszélgettünk egy kicsit, de utána mentünk haza.
- Hogy tetszik Cameron?- érdeklődött Shawn.
-Szimlatikus és kedves. Szóval jó barát lesz.- küldtem egy mosolyt Shawn felé, aki nem viszonozta. Helyette csalódottan nézett le rám.
- De ugye engem nem fogsz majd elhanyagolni? És még mindig olyan jóba leszünk, mint eddig? Mondd, hogy nem választhat el kettőnket!- Hadarta el gyorsan Shawn. Lehetett érezni a hangjában egy kis szomorúságot. Válaszként csak megöleltem. Kicsit eltávolodtam tőle, hogy szemébe tudjak nézni.
-Shawn, minket senki és semmi sem tudna elválasztani egymástól! - ekkor mosolyogni kezdett - Mi mindig is legjobb barátok leszünk és ezen semmi sem változtathat! - újra megöleltem, de éreztem, hogy sóhajt egyet és nem úgy mosolyog mint azelőtt. Elváltunk egymástól és sétáltunk a házunk felé. Közben beszélgettünk, vicceket meséltünk. Mikor hazaértünk kiabáltam egy 'Megjöttem!'-et és felrohantunk a szobámba. Elosztottuk a feladatokat. Shawn-né a film bekapcsolása, én pedig mentem el innivalóért és pattogatott kukoricáért. Mikor visszaértem a zsákmányszerző körutamról, ő már befészkelte magát és rám várt. Na meg a kajára. A délután csendesen telt. Mikor minden részt megnéztünk, kicsit beszélgettünk, utána pedig elaludtunk. Néztem a békésen alvó Shawn-t és hallgattam egyenletes légzését, ami álomba ringatott.

--------------

Itt is lenne a következő rész! Nagyon szépen köszönöm az első olvasóknak, hogy rákattintottak erre a kezdetleges könyvre. Nem tudjátok elhinni, hogy mekkora boldogság volt látni,hogy van akit érdekel amit írok. Igaz nincs eddig sok rész, de remélem tetszenek.
Nemsokára hozom a kövit!
További szép estét/napot/reggelt!❤