Határok nélkül ( Karma💌Nagisa)

21. fejezet

- Örömmel elfogadom, ha felajánlod nekem az ártatlanságod. 

 - Biztos vagy benne? - kérdezte már hetedjére Karma, aki a fiú felett térdelt.

 - Biztos - halvány mosolya elég bizonyíték volt a férfinek, hogy kedvese megbízik benne. 

A lelke mélyén viszont azt érezte, hogy ezt az ártatlan fiút megrontani bűn lenne. Nem mintha a pokol tüzétől félt volna. Nem. Egy egész életen át örömmel égne a kínzó lángok között, ha ezzel az éjszakával örömet szerezhet Nagsanak. De olyan istentelenségnek tartotta, hogy ennek a fiúnak a szüzességét csak úgy elveszi. Sosem volt jó a romantikus dolgok lebonyolításában, - már nem mintha nem lett volna dolga szűzzel-, de Nagisa kihozza belőle ezt az énjét. Hízelgő, érző, jó szerető akar lenni, akit ez a angyallelkű fiúcska megérdemel, olyan ember, akivel büszkén sétál az utcán, akivel örömmel neveli fel Tristant, aki az ő marhaságának gyümölcse lett. 

Nagisa öntudatlanul simított végig Karma ütőerén, ezzel a férfi gondolatfonalát megszakítva, impulzust váltva ki belőle, amely egyenesen így is szűkösnek bizonyuló nadrágja felé irányult. Ahogy a férfi összerezzent a hirtelen jó érzésre,- amely bizsergéssel töltötte el egész testét-, Nagisa ijedten húzódott hátra. Félt, Karmanak kellemetlen az érintése számára. Biztos legbelül egy koszos kis buzinak tartja, aki még örömet sem tud okozni. Aki még ennyihez sem ért. A sós fátyol elhomályosította látását, tintaszínűre festve a szivárványhártyát. 

 - R-rossz, hogyha megérintelek? Karma-kun, nem kell, hogy hozzám érj. Neked legyen jó. Én megleszek - mosolya szánalmas kudarcba fulladt.

 - Nagi, mi a baj? - simított végig bababőrén Karma - Dehogynem. Mindennél jobban szeretném, ha hozzámérnél. Engem ez éltet. Kedvesem, ha te nem lennél, már rég nem itt tartanék, mint most. Te vagy a fény az éjszakámban. Te vagy az én Beatricem, az én boldogságom, aki kirángattál az Purgatóriumból, aki megmutatta, milyen is lehet a Paradicsom. Rávezettél, hogy amiért a múltban hibát követtem el, szembe kell néznem. Szeretlek, Nagisa.

 - Karma-kun... - a férfi szava hallatán könnyek gyűltek a szemében, amik aztán le is csordultak hófehér arcán - Szeretlek. Én is. Nagyon. Mostantól a testem és a lelkem a tiéd. Kérlek, viseld gondomat.

 - Nagi - ebbe a csókba, amely most elcsattant, benne volt minden érzelem, amit csak két érző ember tud viszonozni a másik iránt. 

Karma nyelve bejárta a fiú szájának minden zegét-zugát. Áhitattal zárta két tenyere közé a finom orcákat. Ajkai bejárták Nagisa állát, nyakát, ahol elidőzött, lila foltokat hagyva annak hibátlan bőrén, cuppogó szájával tovább haladt kulcscsontjára, de a textilanyag könyörtelenül az útját állta. Karma ezt nemes egyszerűséggel letépte a remegő felsőtestről, amelyből szakadozó sóhajok hallatszottak. Lehúzta az alsónadrágját is, majd ráemelte ragadozóra emlékeztető tekintetét, s végigpásztázta a törékeny testet. A halovány bőréből kitűntek a hegek, melyek mint mindig, most is frusztráltá tették viselőjüket. Próbálta takargatni magát, mellkasához emelte kezecskéit. Meglepett sikoly szakadt ki tüdejéből, mikor Karma a hasa alatti kék pihéket kezdte el cirógatni, majd nyelvével ügyeskedett férfiassága körül, míg Nagisa a férfi haját markolva, sikítva el nem élvezett a szájában. Ideje sem volt felfogni a történteket. Karma előretolta a fiú lábait, így térdei mellkasához nyomódtak, a férfi belemarkolt a combrészeibe, s a fiú már csak a vörös fürtöket látta, amiknek tulajdonosai bejáratát kényeztették...

Durva befejezés..? Bocsi, bocsi. Eltűntem, de még élek a sok karis kaja után... 😭😂😂

Most már ígérem sűrűbb leszek! 😊
Music az elején. Mostani kedvencem. Hallgassátok, miközben olvassátok 😉

~Misaki~