Határok nélkül ( Karma💌Nagisa)

25. fejezet

  - Karma-kun. Soha nem tudnálak eltaszítani magamtól - megfogta a vállát, hogy a szemébe nézhessen. - Menjünk el együtt a Yakuzához. Együtt erősek vagyunk.  

 - Nagi, - fogta két kezébe az orcákat - ez nem ilyen egyszerű. Nem állíthatsz csak úgy oda és közölheted, hogy márpedig te innen kiviszel engem. - még a gondolat is abszurdnak tűnt, ahogy elképzelte, hogy dagadt mellkassal beállít a Yakuza irodájába, majd közli vele, hogy Karma többé nem yakuza, végül mint aki jól végezte dolgát, kisétál a helységből. 

Az idilli pillanatot telefon csörgése zavarta meg, majd az ajtón kezdett valaki eszeveszettül dörömbölni. Ez a két hang viaskodott egymással, közben Karma automatikusan közel húzta magához Nagisat és a kicsit. Védelmező mechanizmusa életbe lépett. Testében ez összes izom megfeszült, állkapcsán ugráltak az erek. 

 - Mi-mi történik? - az óceánkék szemekben félelem villant, s óvatos mozdulatokkal szorította magához a csöppséget.

 - Maradj itt. Ne menj sehova - Karma nyomott egy csókot szerelme ajkaira, majd csendben az ajtóhoz lépdelt. A hangok közben nem csendesedtek le. A fogason lógó táskájából elővette  pisztolyát. Az ütött-kopott fegyver már sok évet megszolgált, de ebben bízott a legjobban. Évekkel ez előtt ezt a pisztolyt vette az első fizetéséből, amelyet akkori gazdája adott neki. 

A markolatán egy belevésett K betű díszelgett. 

Ellenőrizte a töltet, majd kibiztosította, s lassan lenyomta a kilincset.  A barnára lakkozott ajtót egy acélbetétes bakancs rúgta be, amitől Karma hátra tántorodott, de hamar visszanyerte egyensúlyát, s nekirontott a két férfinek. Mert mint kiderült az alak mögött ott volt egy másik is. 

Dulakodás hangja töltötte be az egész helységet. A viaskodás közben megsérült a konyha ajtaja, a bejárati ajtó teljesen betört, a falon lógó képek mind leestek. Egy idő után minden elcsendesedett. 

Nagisa magához szorította a zokogó Tristant.

 - Itt van apu. Nincs semmi baj kicsikém - de már ő maga is zokogott.

A szoba ajtaja kinyílt, s Karma lépett be rajta. Ajkai kicsattantak, vér szivárgott a sebből. Egyik vállát furcsán tartotta.

 - Karma-kun,-

 - Nagi, semmi baj.  - simította végig acélét érdes ujjaival.

Nagisa lenézett a férfi másik kezére, s elakadt a szava. Szédülés fogta el, bűntudat, belső fájdalom. Minden rossz érzés egyszerre szállta meg, amikor látta, hogy Karmanak hiányzik a bal kezén a kisujja. 

Sokat hallott a rettegett Yakuzákról, de sosem gondolta volna, hogy ez ilyen komoly dolog. A Yakuzákhoz nem lehet csak úgy belépni. Ők választanak ki téged, de ekkor is sok dolgon kell keresztül menni, hogy tényleg közölük való legyen az ember. A félelemnek itt nincs helye. Ha útban vagy, eltávolítanak. Ha viszont odavaló vagy, akármi történik,mindig ott lesznek, hogy segítsenek, cserébe persze ők is elvárják ugyan ezt. 

Az egyik ilyen hűség fogadás a tetoválás ősi japán módszer szerint, ez is azt mutatja, hogy mennyire elszánt vagy a fájdalommal szemben. Ha pedig ki akarsz szállni, le kell vágni a kisujjadat. Már amelyik Yakuza főnök elenged. 

Karma kiszállt. De nem tudta eldönteni, hogy boldogságot, vagy döbbenetet érzett.

Húha. Remélem tetszett!
Nyomj egy voteot!
~Misaki~