Határok nélkül ( Karma💌Nagisa)

9. fejezet

  Széles vállakkal, hosszú karokkal, és tűzpiros hajjal.  

Karma, buli után, másnap

Borzalmas fejfájásra ébredt. Ritka szar reggel, de még így is jobb, hogy Nagisa itt fekszik mellette. A puha kis testével hozzá simul... Oldalra nyúlt, de csak a hűvös ágyneműt tapogatta. Nyomasztó csend honolt az egész házban. Rossz előérzete támadt. Yakuzák csatlósa lévén könnyen megérezte egy másik ember jelenlétét. Túl sok akcióban és rajtaütésben vett részt, hogy ne ismerje fel a veszélyt. De most nem érzett semmit.

Ez csak egy rossz álom. Csak egy rossz álom. Egy álom -hitegette magát. A legrosszabb dolog jutott az eszébe. Nagsia elhagyta őt. Csak most vette észre, hogy anyaszült meztelen. Kinyitott a szekrényt. Minden második polc üres volt. Lesietett a fürdőszobába. Nagisa holmija hiányoztak. Karma fogkeféje egyedül árválkodott a kagylónál. 

 - Nem, nem, nem, nem, nem. Nagi! Nagisa! - az egész házat körbejárta. Nagisa nem volt sehol. És a cuccai sem. 

Visszasietett a hálószobába. A párnán észrevett egy barna papírt. Amit Nagisanak adott tegnap. Tegnap? Mi volt tegnap? Tegnap reggel, mikor Nagisa még édesen aludt elment az ideiglenes főnökéhez. Ahol pénzt látott, odament. Most viszont ki akart szállni. Végleg. Nem kockáztathatja, hogy Naginak valami baja essen. Vagy akár neki, így Nagisanak egyedül kell maradnia. 

A főnök azt mondta, szó se lehet róla. Ha mégis kilép, meghal. Hosszú könyörgés után sem lett más az eredmény. Ráadásul a nyakába varrtak még egy melót is. De bosszúból nem ment végezni a célszeméllyel, hanem hazament. Otthon még Nagisa is faggatózott, ami teljesen kiverte a biztosítékot nála. És elviharzott otthonról. A duzzogó sétából viszont egy buliszervezés kerekedett ki. Munka helyett inkább jól kitombolja magát. A végén már nem is számolta, hány embernek szólt. Mikor a nagy tömeggel hazaért, eszébe se jutott Nagisa. Ó, hogy milyen önző volt! Késő éjszakára már világát nem tudta. Az egész ház tele volt emberekkel. Még olyanok is voltak, akiket életében nem látott. Egy igazán szép idomokkal rendelkező lány ült az ölében. Hosszú műkörmeivel a mellkasát karcolta. Karma rámarkolt a hátsójára. Meglátott egy kis alakot kék hajjal. Szomorúnak tűnt. Majd elvegyült a sok ember között. Utána akart menni. De a csaj visszahúzta és jól leitatta. A következő emlékei homályosak. Összemosódottak. A ház egyre üresebb. A lány sikoltozva lovagol rajta. Ő is nagyon élvezte. ... Ajtó csapódás... Egy hang, amit már számtalanszor hallott, most mégsem ismeri fel. ... Lépcső... Semmi.

És most itt ül az ágyon, kézbe temetett arccal a mi világ seggfej főszereplőnk. 

Azonnal meg kell keresnie Nagisat! És bocsánatot kérni tőle. Elmondani neki, hogy mennyire szereti, hogy mekkora egy seggfej volt és visszaédesgetni magához. Örökké a karjai között tartani törékeny kis testét. Igen, akkor ezt gondolta. Azonban csak úgy suhantak a hetek, hónapok és Nagisat mintha a föld nyelte volna el. Egy idő után visszament dolgozni, s munka után folytatta a keresést. Mikor elment Nagisa lakására, az édesanyja nyitotta ki az ajtót. Mindig kitalált valami kifogást. Karma megelégelte a dolgot. Berontott a házba, be szereleme szobájába, de csak egy dobozokkal teli elhagyott helyiségre bukkant. A nő végül elmondta, hogy Nagisa elment. Már nagyon régóta, de azt még neki sem mondta el, hogy hova ment. 

Karma minden éjjel álmatlanul feküdt egyedül az ágyban. Próbálta felidézni, milyen volt szeretője melege, selyembőre. De egy idő után már csak a hiányát érezte. 

Hónapokkal később, firenzei megbízatás

 - Van nálunk egy dokumentum. De nem a teljes terjedelmű. A másik része Firenzében van. Szerezd vissza - dörmögte szivarral a szájában a yakuza főnök. Kigombolt inge alól kilátszott gyönyörű tetoválása, mely egész testét borította. Szeme félelmetesen villogott. Horgas orra arról árulkodott, hogy megszerzi, amit akar. Átdobta az asztalon a mappát. - Sok sikert.

 - Hai.

Firenze igazán szép, csak lehetetlenség eligazodni az utcán. 

Felmászott a legfelső emeletre. És már bent is volt a lakásban. Különösen ismerős illat lengte körbe a házat. Megrázta a fejét. Mintha így kirepülnének az előtörő emlékek. Megkereste a hálószobát. Benyitott. Amit ott látott, az lesokkolta. Nagisa macskája pihent az ágyon. Szerelme holmijaival volt berendezve az egész szoba. Az ágyon pedig az ő pólója hevert. 

Az ajtó halkan nyikordult. Nagisa lépett be rajta teljes életnagyságban. Ő is ugyan úgy ledöbbent, akárcsak Karma. Sok idő eltelt, de ők csak nézték egymást. Nem szóltak, szavak helyett a tekintetük beszélt. Két sérült ember rögös útja ismét összeért. 

 - Karma..?

 - Nagi.

Na, itt vagyok egy kis Karma szemszöggel.

Remélem tetszett. Vote, komment, ha tetszett. 💖
~Misaki~