Határok nélkül ( Karma💌Nagisa)

22. fejezet

Karma előretolta a fiú lábait, így térdei mellkasához nyomódtak, a férfi belemarkolt a combrészeibe, s a fiú már csak a vörös fürtöket látta, amiknek tulajdonosai bejáratát kényeztették...

Mikor Karma belé vezette első ujját, Nagisa felsikoltott, amitől persze a férfi olyan szinten megijedt, hogy azonnal visszahúzta kezét a szűkös melegből. A fiú a keze után kapott, s visszairányította bejártához. 

 - Ne hagyd abba..!

 - Nem hagyom, ne aggódj - bevezette most már még jobban benedvesített ujját, s miközben szerelme nyakát harapdálta, csatlakoztatott még egyet. Erre megfeszült Nagisa, de nem mukkant meg, csak fáradt zihálását lehetett hallani, s a lepedő susogását, ahogy gyűrögette maga mellett a fehér anyagot. 

Karma hozzáadta a harmadik ujját is, s erre már fájdalmasan nyögött egyet a fiú. Karma kihúzta az ujját, és csak azzal a kettővel kezdett ollózni, tapogatózni. Nagisa egyre jobban engedett az ujjai körül, viszont még közel sem jártak ahhoz a mérethez, amely valamelyest elviselhető lesz mindkettejüknek. Eközben végig egymás szemébe néztek. A kék találkozott a sárgával, s e különös kavalkádból jött létre a bizalom. A bizalom, mely most már rendíthetetlen, mert Nagisa tudta, hogy ártatlansága jó kezekben lesz Karmanál, a férfi pedig tudta, hogy a fiú sosem árulná el őt. 

A sóhajok és nyögések közepette Karma a fiú nyakhajlatába bújva próbált belemerülni, de sehogy sem sikerült a tapasztal szoknyapecérnek túljárnia a feladaton. Valahogy annyira ideges volt, hogy mindent jól csináljon, hogy a lényeget pedig nem gondolta át. 

 - Nagi... - adott egy csókot homlokára, miközben marokra fogta férfiasságát - nyisd szét magad nekem - lihegte a piros fülekbe, közben a fiú péniszén is pumpált párat, hogy extázisba sodorja egy kicsit. 

Nagisa fölnézett rá nagy, kék szemeivel, lenyúlt, majd széthúzta a bőrt, Karma pedig lassan, de biztosan egyre beljebb jutott. Végül úgy döntött, nem okoz a szükségesnél nagyobb fájdalmat okozni, így megkönnyítve mindkettejük helyzetét, a lehető leggyorsabban tövig belé merült. Nagisa lélegzete elakadt, s utat engedett könnyeinek, miközben mindkét kezével Karma hátába, vállába kapaszkodott. 

Karma ránézett, benne rekedt a levegő. Nem tudta elhinni, hogy már megint fájdalmat okozott neki, mint hogy örömöt. Ezzel a gondolattal és még számtalan mással a fejében próbált meg nem elélvezni Nagisa szűkös hátsójától.

Én szeretek mindenkit. Bár ezután nem biztos, hogy mindenki fog engem. Rövid lett. Nagyon. Na, mindegy. Szép álmokat, Madárkák!
De azért tetszett? 😇
~Misaki~