Eltitkolt kötelék [Yu-Gi-Oh! DM ff.]

Párbaj a parkban

Kairó, Egyiptom, 9:00.

Ishizu Ishtar már kora reggel elindult, hogy még munka előtt bevásárolhasson a kairói piacon. Amikor nem kellett nagyon sietnie, akkor mindig itt töltötte a reggeleket. Szerette a hajnali pezsgést, a friss gyümölcsök és fűszerek illatát, ahogy a fülledt észak-afrikai levegővel keverednek. Három szatyrot is megtöltött a legjobb minőségű zöldségekkel, gyümölcsökkel, sajttal és kenyérrel, majd hazaérve megreggelizett. Szüksége is volt az energiára, mivel a nap folyamán újból buzgó régészekkel kellesz vitába bocsátkoznia.

Két hete hatalmas szélvihar söpört végig Egyiptom északi térségén, nagyban átrendezve a sivatagi dűnéket és rengeteg homokot hordva a városba. Amíg a lakosság nagy részét az utóbbi zavarta leginkább, Ishizu tudta, hogy számára az előbbi fog nagyobb gondot okozni. A szélvihar ugyanis egy újabb elveszettnek hitt ősi síremléket fedett fel a fővárostól húsz kilométerre a sivatagban. Ahogy pedig lenni szokott, régészek számos csoportja máris magának követelte a feltárás jogát.

Mint az Egyiptomi Történelmi Társaság elnöke, az ő feladata volt, hogy felülvizsgálja az ilyen esteket, és ha megfelelőnek tartja a régészek képzettségét és felkészültségét, engedélyt adjon a feltárásra. Az ásatási területen talált tárgyak persze mind Egyiptom tulajdonát képzik, de a régészek már csak a dolog izgalmáért is képesek idáig elutazni. Ami igazán megnehezíti számára az engedély megadását, az pont sírőrzői múltja, ami az állást is szerezte neki.

Egykori őrzőként jól tudta, hogy az istenek, illetve a holtak szellemei valamilyen szinten igenis jelen vannak ebben a világban. Ezek a lelkek pedig nem szeretik, ha háborgatják őket. Az ősi sírhelyek és templomok nyugalmát megzavarni nagy tiszteletlenség és veszélyes dolog. Nagyobb kihívást jelent viszont mindezt a makacs, általában ateista, de legalábbis a végtelenségig racionális archeológusoknak elmagyarázni. A legtöbben nem értik meg a veszélyeket, ami az ősi építmények szerkezeti stabilitása mellett várhat rájuk.

De nincs mit tenni! Ez a munkája, meg kell tennie! Az érte küldött dzsipbe beszállva elindult a helyszín felé. Eldöntötte, hogy csakis kizárólag a legfelkészültebb régészeknek ad engedélyt a sírba való belépésre, de őket is megpróbálja lebeszélni róla.

ooo

Kairó melletti sivatag, 9:40.

Az eddig eltemetett épület közelében már nagyban folytak a munkálatok. Számos másik dzsip és teherautó volt a helyszínen. Állami munkások a homokot hordták el a félig még mindig a homokban nyugvó ősi építmény körül. Kutatók és régészek a felszerelésüket ellenőrizték és szerelték össze a nemrég felállított fehér fóliasátraik alatt. Az egyiptomi Nap ilyenkor már magasan járt az égen.

Ishizu felvette napszemüvegét és elindult a három sátor közül a legnagyobbikhoz. Barna bakancsot és drapp nadrágot viselt, ami fölé egy térdig érő, krémszínű ruhát vett fel. A háromnegyedes ujjú ruha mellett még egy homokszínű, arany szálakkal díszített sálat is a vállára terített, ami haja egy részét is takarta. Ilyen öltözetben könnyen beleolvadt és harmonizált a körülötte lévő sivataggal.