Eltitkolt kötelék [Yu-Gi-Oh! DM ff.]

Kétség és közeledés

Domino City, Kaiba Corp. épülete, október 23. hétfő, 16:10.

A liftből kilépve Seto az irodájába vezette a könnyező Yugit. Odabent leültette a kanapéra, egy időre mellé ült és átkarolva tartotta.

– Ú-úgy érzem... talán sohasem tudok majd... túllépni ezen – nyöszörögte Yugi, mialatt könnyei továbbra is Seto garbójára hulltak.

– Ne légy ostoba! – parancsolt rá Seto a lehető legvisszafogottabban. – Idővel... könnyebb lesz. – Közelebb húzta magához Mutou-t és párszor végigsimított a hátán.

– Nagyon... kedves vagy hozzám... Kaiba-kun – jegyezte meg Yugi.

– Ez az én átkom – felelte Seto szem forgatva, de mindketten tudták, hogy csak viccelt és valóban törődik Yugi sorsával. Tovább simogatta állítólagos riválisát.

Néhány perc múlva megcsörrent a dolgozóasztalon lévő telefon.

– Ezt fel kell vennem – jelentette ki Kaiba, és óvatosan eleresztve Yugit felállt. Az asztalhoz lépett és benyomott egy gombot a készüléken. – Ki az?

– Nii-sama, én vagyok! – hallatszott Mokuba heves, kissé zilált hangja a vonalból.

– Mi az Mokuba, mi történt? – kérdezte Seto enyhe aggódással.

– Nii-sama, sajnálom! Yugi... kirohant a laborból és... eltűnt!

– Eltűnt? – vonta fel Seto a szemöldökét, ravasz mosollyal a kanapén ücsörgő párbajozóra tekintve.

– Rosszul lett és haza akart menni – magyarázta Mokuba. – Én kértem, hogy ne, hogy beszéljük meg, de elrohant! Tudom, hogy mennyire utálod, ha a dolgozóid a munkaidő vége előtt hagyják el az épületet, így utána siettem, de sehol sem találtam! Mintha a föld nyelte volna el...

– Vagy inkább egy lift.

– Megkérdeztem a recepción, de nem látták, hogy elhagyta volna az épületet...

Seto legbelül jól szórakozott öccse izgalmán, de nem szerette volna túl sokáig húzni az idegeit.

– Na, jól van, elég a viccből! – jelentette ki a cégvezető.

– Szerinted csak viccelek? – horkant fel Mokuba. – Nii-sama, okosabb vagyok annál, mint hogy megtréfáljalak munkaidőben!

– Tudom Mokuba – felelte Seto kimérten. – Ahogy azt is tudom, hol van Mutou.

– Igen?! Hol?!

– Menj vissza a laborba, mond meg a fejlesztőknek, hogy mára vége a tesztelésnek, utána pedig gyere az irodámba! – adta ki az utasítást Kaiba.

– Na de... Mi lesz Yugi-kunnal? Nagyon zaklatottnak tűnt! – erősködött Mokuba.

– Miatta ne aggódj. Itt van velem az irodámban.

– Tényleg? ...És nem gondolod, hogy szólhattál volna nekem, mielőtt végigjárom az egész épületet?!

– És te? Nem gondolod, hogy szólhattál volna, mikor elhagyta a labort?

Mokuba nem válaszolt, hanem sértődötten megszakította a vonalat és indult a dolgára.

– Nem voltál túl kemény vele? – kérdezte Yugi Setótól. A fivérek beszélgetése alatt sikerült abbahagyni a sírást, és csupán néhány könnycsepp maradt az arcán. Seto kivett egy zsebkendős dobozt az egyik fiókból, és odaadta neki. – Köszönöm – mondta Yugi. Kihúzott egy zsepit, hogy megtörölje az arcát.