Elfeledett világ

6.fejezet

ELŐKÉSZÜLETEK

Csak úgy teltek a napok, végül a hetek is miután felébredtem, valahogy minden felgyorsult körülöttem. Időközben viszont rengeteg dolog történt. 

Megismerkedtem, az Árnyék gárda vezetőjével Nevraval, aki megtanította hogyan tudom kiszűrni a zajokat és a zavaró neszeket. Az új érzékeny hallásom eleinte átok volt, aztán később már kezdtem belátni, hogy nem is olyan rossz dolog ez. Nevra mesélt róla, hogy általában, akiknek ilyen éles a hallása, mint a vámpíroknak vagy, mint nekem esetleg más fajoknak, azok nagyrészt az Árnyék gárda tagjai és az információszerzés illetve kémkedés területein jeleskednek, nem is értette, hogy lehetek én Obszidiános. Erről sokat vitatkoztunk, meg akart győzni, (amellett, hogy le akart venni a lábamról) hogy kéressem magam át, de én kijelentettem, hogy amíg Miko úgy nem dönt én maradok a jelenlegi gárdámnál. Persze ennek a beszélgetésnek Becca fültanúja volt és nagyon örült neki, hogy hű maradok úgymond a gárdámhoz, de azt javasolta, hogy ha úgy van nyugodtan besegíthetek más gárdáknak is.

Mindeközben Valkyonnal is egyre többet edzettünk, és kaptam pár egyéb fegyvert is, például az ujjaimra erősíthető karmokat, amik különleges fémből vannak, így eltéríti a hanghullámok irányát és fel is erősíti őket. Ha ezek között vetítem ki (a számból) a hanghullámokat, akkor azok kétszer erősebbek és egy megtermett Jamonhoz hasonló lényt is képes vagyok méterekkel hátrébb repíteni. (Igazolt tény, ugyanis edzettem vele is párszor.) Az edzések mellett, sokszor beszélgettünk és ha egyedül éreztem magam ő is és kedves kis famim Flame is ott voltak. Flamere rátérve... nem csak nagyobb, se erősebb is lett így bevontuk az edzésekbe és én mondom a hanghullámok és a tűz jól működik együtt.

Ha ez nem lett volna elég, Ezarel folyamatosan vizsgált Ewelinnel, főleg a tetoválásaimat és az arcomat, meg a szarvaimat, patáimat. Igazából a banshee ismertetőjegyeket úgy összességében. Persze ez azt eredményezte, hogy falatnyi ruhában kellett Ezarel közlében tartózkodnom...brrr....Sajnos a vizsgálatok ellenére nem jutottak semerre se, annyit tudtak tenni, hogy mindent feljegyeztek.

Mikoval nem találkoztam mióta a pálcát átadta, ami azóta is a szobámban pihen, nem nagyon tudtam vele edzeni, valahogy nem akart rendeltetésszerűen működni, egyenlőre túl erős eszköznek bizonyult. Mikor először kipróbáltam véletlenül kidöntöttem két megtermett fát, mert félreirányítottam a hullámokat vele. 

Becca sokat volt nálam és rengeteget meséltem neki arról, mi történt otthon, mióta elment. Megmutattam neki, mi minden került át velem ide, és első ilyen beszélgetésünknél először nyitottam ki a laptopomat, ami velem együtt érkezett. Az aksija még bőven bírja, de csak képeket mutattam neki a családról, meg úgy mindenről, aztán sietve lecsuktam. Nem akartam, hogy lemerüljön, arra nem álltam készen, hogy elengedjem végleg az otthonom, ami nem itt van.

Furcsamód, mindig mikor erre gondolok, mármint arra, hogy haza akarok menni, érzek egy furcsa nyomást a mellkasomban, minden idegszálam kiéleződik. Talán mert tiltakozik a változások ellen, ami végbement, és, ami még mindig zajlik bennem. Hiába a sok lekötött idő, szabad óráimban egyedül elmerengve az itteni dolgokon, mindig arra lyukadok ki, hogy haza akarok menni, hogy utálok itt...

Egyszerűen néha elfeledkezem róla, de én nem tartozom ide, bármennyire is azt akarja ez a világ, amit a mai napig nem értek miért. Egy sötét lény leszármazottja vagyok, egy olyané, aminek a nyomában halál és keserűség jár. 

Kopogás szakítja meg gondolataim folyamát.

- Szabad!- szóltam ki a fésülködőasztaltól, ahol ülök, és éppen hosszú, megnőtt hajamat fésülöm. Ykhar fülei kandikáltak be a résen, majd követte narancssárga buksija is. Rám vigyorgott, de látszott rajta, hogy megint ideges valami miatt.