Elfeledett világ

7.fejezet

VIHAR

alcím:

ÁRULÁS

Hirtelen villámcsapást hallottunk meg kintről, szinte a pillanat tört része alatt kaptam a fülemre a kezem. Borzalmas kín volt a nagy robaj és az, amekkora zavart okozott a villám a hangokban körülöttünk. Elejtettem a kardot és a falnak vetettem a hátam. Kivert a víz és újabb villám csapott le odakint. Az eső is eleredt és szinte a fejemben hallottam, ahogy a cseppek nagy robajjal földet érnek. Behunytam a szememet, nagyon szorosan és azt reméltem mire kinyitom, megszűnik a zaj és a fejemben zajlódó káosz is. Még egy villám és ekkor megszűnt a minimális fény is és sötétség borult ránk. 

Nem is hallottam Valkyon mikor térdelt le mellém. Letette a kardot és óvatosan meleg ölelésébe vont, ami olyan volt, mint, amilyenre emlékeztem korábbról. Kezeit a fülemen fekvőkre fektette és halkan csitított. Kedves szavakat súgott a fülemhez én pedig éreztem, hogy kezd abbahagyni a testemet rázó reszketés. Erőt vettem magamon és felnéztem, ahogy felemeltem a tekintetem, ezzel együtt az arcomat is, a szánk egy vonalba került. Csak centik választottak el minket. Az egyik keze tarkómra siklott, míg a másik a lapockámra és úgy tartott. A tekintetemet tanulmányozta, végül homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta a szemét. Az orrunk is találkozott és egy nagy sóhaj szakadt ki belőle.

- Jobb már?- kérdezte rekedt hangon, én is lehunytam a szemem. Alig bírtam megszólalni.

- Igen- suttogtam. Az ölembe ejtettem kezeimet, és most már kezdtem megszokni a zajt, azonban a következő villámcsapásnál megint összerezzentem, viszont már nem érződött fülsüketítőnek, valahogy kezdtem megszokni. 

- Lassan mennünk kellene készülődni- sutyorgott, és a tarkómon lévő keze mintha kicsit megfeszült volna. Egy pillanatra mintha még közelebb hajolt volna. Meg akar csókolni? Azonban már sosem tudtam meg mi lesz a vége ugyanis ez volt az a pillanat, mikor Flame, aki egészen idáig idebent kucorgott, felborította az egyik fegyveresládát és onnan a kardok és mindenféle más vágó fegyver a kőre borult. Valkyon pedig, felemelte a fejét, odanézett, ahol a kiömlött fegyverek voltak, majd rám. Némán elengedett, és felállt, én pedig úgy éreztem megfagyok. Mintha minden meleget elszívtak volna a környezetemből, a kedves meleg ölelése eltűnt. 

Összepakoltuk a fegyvereket, közben pedig rám se nézett. Mikor végeztünk sietősen távozott, el se köszönt, és vissza se nézett. Kereshettem volna valami köpenyt, hogy ne ázzak teljesen szét, de nem foglalkoztam vele. Űrt éreztem magamban, azt akartam, hogy az a korábbi mozdulat végbemenjen és megcsókoljon. Akartam őt, egyszerűen vágytam rá. Talán azért mert annyira hasonlított a tekintete és az arca Noahéra? Arra a fiúra, aki még otthon állandóan a sarkamban volt, magának akart, de végül mire beadtam volna a derekam, idekerültem. Annyira hasonlított arra kedves és figyelmes srácra, akaratlanul is tovább gondolkodtam otthonomon, és a szakadó esőbe, a zord szélbe és a villámlással a hátam mögött szapora léptekkel sétáltam be a főépületbe. 

Amint beléptünk, Flame megrázta magát és minden szem ránk szegeződött. Nagy volt a sürgés forgás. Az órára néztem, egy óra múlva 8, és így már értettem az okát. Elindultam a szobám felé, Beccaval a folyosón találkoztam és aggódva nézett végig rajtam, felajánlotta, hogy segít, de tiltakozón megráztam a fejem és elzavartam, hogy nyugodtan készülődjön. 

A szobámban lévő kis mederben megfürödtem és kifésültem a hajamat.  A hajamat megszárítottam egy fura tárggyal. Flame bundájával is így tettemn, majd magamra kapva egy köntöst elmentem a ruhatárba és kerestem valami elfogadható összeállítást, bár nem fűlött a fogam ehhez az egészhez.