Elfeledett világ

8. fejezet

A MÁSIK OLDAL

Alcím: 

MAGÁNY

A fal túloldalán kiértünk az alagútból, itt azonban megtorpantam. Egy nagy falka Black Dog várt minket, szemük izzott a sötétben, tekintetükben meg-megvillant a feneketlen éhség, és csillapíthatatlan vérszomj. Seth megszorította a kezemet, és finoman elkezdett húzni a kettéváló falka előtt. Pár kutya mellénk szegődött, míg páran a középmezőnnyel tartottak, míg voltak, akik hátramaradtak és a szintén az alagútból kilépő Maszkos mellé társultak. Vonyítani és hízelegni kezdtek neki. Nem tudtam hova tenni a jelenetet, a nagy és félelmetes kutyák a közelébe nem voltak mások, mint gazdájukhoz dörgölőző kicsi, veszélytelen kölykök. Megmosolyogtam, de a mosoly, ahogy jött, úgy tűnt is el az arcomról, ahogy hátrébb pillantottam. Lángokban állt Eldarya palotája, Eal gárdáinak az otthona. A Maszkos meglátta, hogy a palotát nézem. Öles léptekkel megindult felém és mikor egy lépésre volt tőlem, a nyakam irányába nyúlt. Nem tudtam mit akarhat, de mikor valamit letépett onnan, egy ideig a kezébe nézte, majd megemelte kettőnk között rájöttem.

- Erre már nem lesz szükséged- himbálózott ujjai között a fekete bőr láncra fűzött obszidián gárda szimbólum, amit még Valkyontól kaptam. Kikaptam a kezéből és félredobtam. Elégedetten kuncogott. Megrázta a fejét és halkan nevetve a sor élére állt és megindult a sötét erdőbe. Egész éjszaka meneteltünk, nem álltunk meg és nem lassítottunk. Az erdő jótékony sötétje ölelt körbe minket és elrejtette lépteinket. Csend volt, halálos csönd, csak a mögöttünk jövő fegyveresek páncéljainak zörgését lehetett hallani, ahogy minden léptüknél velük együtt mozdult a fekete fémes anyag. Monoton zörej volt ez, amit beivott az erdő magába és többet el nem eresztette onnan. A maszk mögül nagyon furcsán láttam, zavart, hogy csökkent a látóterem, de úgy voltam vele megszokom, más választásom úgysincs. Mikor kellő távolságban voltunk, felhajtottam a fejem tetejére, mire Seth megingatta a fejét, így inkább visszacsúsztattam. 

Mire pirkadt értük el célunkat. Az erdő mélyén, egy természetesen mélyebb sík terep állt. Eltakarták az őt körbeölelő hegyek, és a síkságon lévő romos épület csúcsát nem is lehetett kintről látni. Az omladozó falak és kupolák, kísértetiesen hasonlítottam a palotára. Elhatároztam, hogy szóvá is fogom tenni, azonban a Maszkos megelőzött. Mellém lépett, és velem együtt meredt az épületre. 

- Régen ez volt Eal gárdáinak otthona- kezdte, majd biccentett, hogy kövessük, így megindultunk lefelé, egy mesterségesen kiépített, keskeny, indákkal már benőtt lépcsősoron- Nem tudom mennyit tudsz, de én szeretek tiszta vizet önteni a pohárba- köszörülte meg a torkát. Seth kezét elengedtem, hisz kényelmetlen lett volna mindkettőnknek a lépcsőn lefelé, szorosan mögöttem jött, ha elbotlanék elkapjon- Nagyon régen történt. Ez az épület adott otthont a kristálynak is, ami irányítja Eldarya összes mágiáját, manáját és az itt élők életének középpontja. Akkor még a kristály nagyobb volt, mint most... A Szikrázó gárda két vezetője nem volt túl jóban, az egyikük építkezésekbe kezdett. Túl sok vagyon állt meg a kezei között, amik Eldaryat illették volna, ami akkor még virágzott, nem voltak fejadagok és mindenki jóllakhatott. Aztán az építkezés megindulása után, a másik vezető gyanút fogott, nyomozni kezdett és igen mélyre leásott, természetesen ezt a társa nem hagyhatta szó nélkül... Eltávolított egy kisebb darabot a kristályból és a büntetlen társánál rejtette el...- időközben leértünk a lépcsőn, így mellé szegődtem, úgy folytatta a történetet.

- Bemocskolta, befeketítette és elkapták. A börtönben raboskodott évekig, időközben a fényűző és hamisságra épülő kastély elkészült. Ideje volt ítélkezni az "áruló" felett, aki az utolsó pillanatokban sikeresen megszökött. Tűvé tették érte az egész kastélyt. Eal gárdáinak egyetlen vezetője, a kapzsiság mintaképe tanácsot hívott össze. Közben a másik szervezkedni kezdett és sokakat maga mellé állítva, rágyújtotta a tanácstermet a tanácskozókra- beértünk az épületbe, amit a növények és a természet már szinte újra a birtokába vett, Seth rám pillantott, majd a Maszkos intett neki, hogy távozzon, a katonák is felszívódtak, a kutyákkal együtt. A Maszkos kért, hogy kövessem. Romos és dohos folyosókon sétáltunk végig, mígnem elértünk egy termet, ami hasonlított a palota Kristályterméhez, szinte pontos mása volt.