"Nem érdekel a múltja. Nem érdekel, mit gondolnak róla mások. Ő az, akiért élnem kell!" ~ Niall Horan
FIGYELMEZTETÉS: A történetben trágár kifejezések fordulhatnak elő, mindenki a saját felelősségére olvassa!
Lassan és egyenként szeltem a lépcsőfokokat. Izgatottságtól volt fűtőtt a testem. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott lehetek Liam és Phoebe nagy napján, méghozzá Niall oldalán. Niall rám pillant, csillogó kék szemeivel. Közelebb lép hozzám, puha ajkait arcomhoz érinti, hogy puszit adhasson. Eljátszadozik a begöndörített hajkoronám egy fürtjével, mindezt vadul vigyorogva teszi. - Kicseszettül szerencsés vagyok - dönti homlokát az enyémnek. - Ne haragudj az ostobaságomért. Nem érdemelted meg. - Srácok, ezt tartogassátok máskorra rendben? - szakítja meg pillanatunkat édeskés mosollyal Sidney. - Menjetek és érezzétek jól magatokat. - Úgy lesz - mosolygott rám Niall, majd maga elé engedve távozunk.
Egy olyan fajta boldogsághormon kerített hatalmába mindössze pár másodperc alatt, amely szinte megmagyarázhatatlan. Kezeink mágnesként vonzották egymást, szemem folyamatosan az utat gondosan figyelő páromon van. Ha valaki most látna, biztosan bolondnak titulálna, pedig csak repesek a boldogságtól. Niall látványa a szívem eszeveszett dobogását vonta maga után. Ez nem csoda, mert valami észveszejtően nézett ki. Fehér inget viselt, amire egy sötétkék öltönyt húzott. A rajta lévő mindössze két gombot begombolta, a haja jól beállítva, a lábán természetesen egy fekete lakkcipő. Ez a látvány mindenképpen szemet gyönyörködtető.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy pavilonhoz érünk, ahol kisebb csoportokban álldogáltak a vendégek. A vőlegény vidáman köszöntötte a vendégeket, majd mikor ránk került a sor, az ölelésébe vonta legjobb barátját. Megveregetik egymást hátát férfiak módjára, majd Liam engem két puszival, és egy öleléssel üdvözöl. - Legyetek nagyon boldogok - mosolygok őszintén. - Ezt majd akkor mond, ha Phoebe már igent mondott - nevet Liam. - Igent fog mondani, hidd el nekem - nyugtatom őt. - Legyen igazad. Kértek valamit inni? Pezsgőt esetleg? - Most nem, majd később - utasítja vissza az ajánlatot Niall. - Te, szívem? - Én sem kérek, köszönöm. Hol lesz az esküvő? - Innen nem messze egy templomban - válaszol Liam. - A fogadás meg a rögtön mellette lévő pincészetben. - Ez szuper!
A násznép egyre csak nagyobb lesz, Liam elmondása szerint a vendégsereg közeli barátokból, valamint Liam és Phoebe rokonaiból áll, mindketten szerény esküvőt akartak. Ekkor egy körülbelül 26-os éveiben járó srác ugrik Niall mellé nagy örömmel. A két srác egymás nyakába borul. - Rose, bemutatom neked Louis Tomlinson-t, ő is a banda tagja - fedi fel a számomra idegen kilétét Niall. - Niall annyit áradozott már rólad, hogy parancsba adtuk neki hogy hozzon el téged az esküvőre - nevet Louis. - Valóban? - sandítok Niall-re nevetve. - Már a könyökünkön jöttél ki - közölte Louis, amitől még jobb lett a kedvem. - Elég lesz, Louis - csitítja barátját Niall. - Harry-t nem láttátok? - érdeklődik.
Niall arcizma megfeszül, hallván Hazz nevét. Végig simítok karján, jelzésképpen hogy most fejezze be. - Itt lehet valahol - nézek körbe. Louis vállat ránt, majd elvegyül a tömegben. - Ugye nem fogsz jelenetet csinálni? - motyogom. - Ez Payno esküvője. Nem akarom elrontani. - Helyes - mosolyodok el haloványan.
