Lassú kezek ~Befejezett~

X. Rész - Hailey

Egy férfi toppan be, aki számomra egyenlőre ismeretlen. 40-45 év körüli lehet, Niall és Liam megfeszült arcvonásait látva, nem örülhetnek az érkezésének. Phoebe beszívja alsó ajkát. Niall csupán csak rám tekint, majd a mellettem álló lányra. Mintha szemükkel kommunikálnának, úgy ragadja meg karomat Phoebe, és vezet fel Niall emeletére. Egy szót sem értek, feltételezem csak én. De hogyan is érthetném.
- Ki ez a pasas? - kérdezek rá egyből, ahogy zárul Niall szobájának ajtaja.
- A menedzserük - vesz egy nagy levegőt Phoebe. - Aki nem mellékesen egy féreg.
- Mit akarhat? - teszek fel még egy kérdést.
- Dunsztom sincs. De hogy ez nem jelent jót a fiúk számára, arra mérget veszek.

Niall felemeli a hangját. Ezt onnan tudom, hogy kristály tisztán fel hallatszik. Valami olyasmit kiabál, hogy ők nem a bábui, amiket kedvére rángathat ez a bizonyos menedzser. Homlokomat ráncolva néztem Phoebe-re, akinek semleges arckifejezése nem árul el sok mindent. Az ajkát harapdálja idegesen, hozzám hasonlóan. A ház hirtelen elcsendesül a bejárati ajtó becsapódása után. Sem Phoebe, sem én nem mertünk megmozdulni. Hagyunk időt a fiúknak, hogy megbeszéljék ezt egymás között. Lépteket hallunk, kb 5 perc elteltével. Liam és Niall lépett be hozzánk. Phoebe végig símit Liam karján, aki a karjaiba vonja. Niall is ezt teszi velem.
- Jól vagy? - suttogom. - Dehogy vagy jól, tiszta feszült vagy... Bocsi a hülye kérdésért.
- Nyugi, Rosie - puszilt a hajamba. - Meg vagyok. Köszi hogy feljöttetek. Ne akartam, hogy lásd ezt az oldalamat.
- Hé - nézek fel rá. - Vegyük úgy, hogy ez meg sem történt, oké? De egy valamit azért árulj el. Mit akart tőletek a menedzseretek?
- A szokásosat - válaszol helyette Liam felsóhajtva. - Hogy tegyük azt amit mond, különben komoly következmények lehetnek, stb.
- Erre ti? - kérdi Phoebe.
- Nem engedjük, hogy rángasson minket - mondta Niall. - Képen röhögtük, és közöltük hogy húzza meg magát, különben elbúcsúzhat az állásától.
- Miért nem kerestek egy új menedzsert? - kérdeztem.
- Ez nem így megy, kicsim - túr bele a hajamba. - Manapság nehéz megbízható menedzsert találni. Alec lehet hogy egy gerinctelen tuskó, de részben ő is hozzájárult ahhoz, hogy a csúcsra jussunk, és jól végzi a dolgát.
- Nekem akkor sem szimpi - morgok, amit Niall nevetéssel fogad.

Niall szemszöge

Liam és Phoebe nem sokat időztek nálam, mert várta őket az esküvő szervezőjük, az utolsó simítások elvégzése miatt. Rosie-val kitaláltuk, hogy körbe vezethetne a városban, mert még nem érzem azt, hogy itt mindent láttam volna. Kéz a kézben sétálgattunk a sétáló utcákon. Sehol egy rajongó, újságíró, semmi ami befolyásolhatná a napunkat. Megmosolyogtatott Rosie gyermeki éne, amikor egy számára jó emlékeket idéző helynél álltunk meg. Csodálatos ez a lány. A puszta jelenléte feltölt engem pozítivitással, nyugodtabbnak érzem magam, ha tudom hogy ő a közelemben van. Kint várakozom a barátnőmre, aki éppen elszaladt az étterem  mosdójába, ahol ebédeltünk, mikor a mobilom rezgésbe kezd. Anya neve állt a kijelzőn.
- Szia Anya - veszem fel a készülékemet boldogan.
- Kisfiam - szólít a neki megszokott néven. - Zavarlak?
- Te sosem - nevetek. - Mi újság?
- Gondoltam felhívlak, mielőtt még elfelejtenél.
- Sosem mész ki a fejemből, csak sok a fellépés és...
- Tudom, tudom ne magyarázkodj, csak vicceltem - nevetett a vonal végén. - Karácsonykor meg kell látogatnod minket.
- Van más választásom? - kuncogok.
- Nincs drágám, ez egyértelmű. Egyébként, vettem új égőket a karácsonyfára! Olyan szépen égnek a nappaliban.
- Nem mondod, hogy már fel is díszítetted a házat - döbbenek meg.
- Dehogynem! Imádom a karácsonyi dekorálást, tudod jól.
- Anya, még csak december eleje sincs... - fojtom vissza a nevetésem.
- Te most gúnyolodsz rajtam, Niall James Horan?
- Eszem ágában sincs anya, szeretem az életem...
- Jó válasz. Na és, most is egyedül fogsz jönni, vagy végre hozol magaddal egy tüneményes, csinos lányt. Kezdek aggódni érted, drágám.
- Nincs miért aggódnod. És ami azt illeti, plusz 1 főnek is megkéne terítened - dobban nagyot a szívem. - Szeretném bemutatni nektek a barátnőmet, Rosie-t.
- Barátnőd van? - örült anya. - Ez fantasztikus! Máris elújságolom apádnak, meg Gregnek. Milyen lány? Mit szeret enni? Tudnom kell, mit készítsek neki.
- Elég annyit tudnod, hogy kivételes lány.
- Szóval kivételes vagyok? - suttogja fülembe Rosie, ezek szerint vissza jött.
Megfordulok, s hevesen bólogatva hintek csókot homlokára.
- Le kell tennem anya, Rosie-val sétálgatunk kicsit a városban - fűrkészem a lány angyali arcát.
- Rendben. Karácsony előtt találkozunk. Szeretlek, szia.
- Én is téged, szia - bontom a vonalat.