Lassú kezek ~Befejezett~

VIII. Rész - Vallomás

Ledermedek, látván a nappaliban ácsorgó Harry Styles-t, kinek orra vérben úszik, nem mellesleg a kétszeresére nőtt. Chris ökle sem maradt vér nélkül, bizonyára ő felel Styles orráért. Sidney a két srác közt áll, "Csinálj valamit!" arccal tekint rám. Szemet szúr a földön hevert rózsa csokor, ami ebben a formában közel sem olyan szép, mint az eredeti állapotában.
- Mit csinálsz itt, Hazz? - lépek közelebb az említetthez. - Ülj le, rendbe rakom az orrodat. Sid, ti menjetek fel Chris-el.

Chris-nek láthatóan nem tetszik az utasításom, de ezzel Sidney mitsem törődve felrángatja őt. Kiveszek egy mirelit borsót a mélyhűtőből, az első segély dobozból egy kis gézt, amivel betekerhetem Harry úgyszint vérző öklét.
- Ne haragudj, hogy kellemetlenséget okoztam neked - mondja sajnálóan, majd felszisszen.
- Tőled ez már egy megszokott dolog - csipkelődöm. - Bocsanátot kérek Chris nevében. Néha elveti a súlykot.
- Ugyan, megérdemeltem. Egy betört orr nem számít, ha téged visszakaplak.
- Harry, légyszíves - sóhajtozom. - Nem kérheted, hogy adjak neked még egy esélyt, és nézzem el a múltban történteket. Minél több esélyt kapsz, annál jobban válik görcsösebbé a kapcsolatunk.
- Egy lány sem vált ilyen fontossá nekem, mint te. Jól ismersz, tudod hogy nem vagyok az a srác, aki esélyekért könyörög. Viszont, te túl különleges vagy, hogy veszni hagyjalak.

Szavai beleégtek az agyamba. Ilyet soha nem mondott még nekem senki. Komolyan hangoztak mondatai. Az érzések amiket irántam érez, nem találnak viszonzásra. Kihűltek a hozzá fűzőtt érzéseim, amikor hűtlen volt hozzám.
- Te nem érzel már irántam semmit? - kérdi félőn.
- Attól tartok nem, Hazz - sütöm le a szemem. - Ezért akarom azt, hogy békén hagyj. A végére csalódnál.
- Van valakid, igaz? - szívja be alsó ajkát.

Elnémulok. Most mit mondjak? Forgassam meg benne a kést, amit az imént döftem belé?
- Értem - suttogja.

Nyílik az ajtó. Niall lép be rajta, kezében egy méretben, és színben ugyan olyan rózsa csokorral, mint Harry-é. Ez a legkínosabb szituáció amibe valaha kerültem. Kínomban elfelejtek reagálni. Niall köztünk kapkodja fejét.
- Rosszkor jöttem? - teszi fel jelen pillanatban a leghülyébb kérdést Niall. - Ne válaszoljatok...
- Ez nem lehet igaz - temeti tenyerébe arcát Harry. - Nektek kettőtöknek viszonya van egymással!
- Harry, én...
- Ne is mondj semmit, Rose. Épp eleget hallottam, és láttam ahhoz hogy rájöjjek, elárultatok.
- Te egy szóval nem említetted, hogy Rose volt a barátnőd - kel a védelmünkbe Niall. - Mi több, senki nem tudta hogy neked volt barátnőd, pláne nem hogy Rose...Haver, Isten a tanúm rá hogy rá sem néztem volna Rose-ra, ha őszinte vagy.
- Meg volt az okom, hogy titkolózzak Horan - szór villámokat szemével Niall felé Harry.

Az ír srác csendesen a mennyezetet pásztázza. Érezhetően nagy a feszültség köztük, ráadásul miattam. Mérhetetlenül nagy bűntudat támad fel bennem. Bekövetkezett, amire a legkevésbé vágytam. Én lettem a ribanc, aki veszekedést szított két barát között.
- Én, borzasztóan sajnálom, hogy tönkre tettem mindent - állok fel könnyes szemekkel. - Harry, megértem ha most gyűlőlsz. Niall, megértem ha nem akarod folytatni ezt  ami köztünk van. Nem sokan akarnak egy ribanccal komoly kapcsolatot - kullogok fel a lépcsőn.

Egyszerre szólnak utánam, de én semmire méltatom őket. Az örök váramba megyek, hátha ott megnyugvásra lelek. Az ágyra vetődöm, Shelby a karjaim közé kúszik. Fejét felkaromon pihenteti. Fejem zúg a fájdalomtól. Tisztán hallom, ahogy a két srác távozik. Nem akartam Harry-t magamra haragítani, sem Niall-el konfliktust csinálni köztük. Úgy érzem, le kell mondanom Niall-ről. Reménytelen a helyzetünk. Harry az ok arra, hogy itt és most feladjunk mindennel. Kopogtatás zaja üti meg fülem. Sidney dugja be fejét az ajtó mögül.
- Most itt fogsz bömbölni, ahelyett hogy Niall után futnál? - rázogat meg.
- Mi értelme lenne? - szipogok. - Nem tehetem meg ezt Hazz-al.
- És ő megtehette veled azt, hogy megcsalt? Hagyd abba ezt a, "mindenkivel törődöm, én meg pusztuljak meg a bánattól" viselkedést, mert ezzel csak magadat bántod. Niall azt mondta Chris-nek, hogy csak miattad jött vissza ide, holnap meg utazik tovább. Ha jót akarsz magadnak, most azonnal felhívod hogy találkozzatok, különben én magam rugdosom ki a seggedet a házból.

Az én személyes motivációs szólnokom most is erőt vert belém. Tárcsázom Niall számát, de hangposta kapcsol be.
- Hangposta - motyogom.
- Chris! - ordítja el magát Sid. - Tudod hol van Niall itteni lakása?
- Ja, mert? - kiabál vissza.
- Lesz egy fuvarod - közölte, majd a fiókomban kezd kutakodni. - Hol vannak a smink cuccaid? Nem engedhetlek el így...Úgy nézel ki akár a mosott rongy.
- Kösz az őszinteséget - fintorgok.

☆☆☆

Chris bátorít, de én megmozdulni sem bírok. Fogalmam sincs, mit mondhatnék neki azok után, hogy így faképnél hagytam, eljátszván a hattyúk halálát. Biztosan látni sem akar, elvégre tönkre tettem a barátságát Harry-vel.
- Rosie - fordít magával szembe. - A húgom vagy, és a legjobbat szeretném neked. Niall totálisan beléd van zúgva, tagadhatatlanul te is érzel iránta valamit. Kopogtass be szépen, és kezdjetek tiszta lappal. Hidd el, Niall valahol csak erre vár.
- Szeretlek - ölelem meg a fogadott bátyámat. - Szurkolj.
- Dobd be magad - vigyorog.

Kiszállok a kocsiból, majd nagy levegőt veszek.

Most bátornak kell lenned, Rose. Ne hagyd, hogy csak úgy kilépjen az életedből.

Kopogtatok. Niall padlózatának recsegése kintről is hallható. A kilincs lenyomódik, az ajtó kinyílik. Niall arcára meglepettség ül ki. Mosolyt erőltetek az arcomra, megteszem az első lépést felé.
- Bemehetek, vagy már látni sem szeretnél? - kezdeményezek beszélgetést.
Rögtön arébb áll az ajtótól, jelezvén hogy átléphetem ajtajának küszöbét. Hangulatos lakása van, domináló színekkel. Fekete bőrkanapéján hevert egy gitár, és egy füzet.
- Látom rosszkor jöttem - húztam el a számat.
- Dehogy jöttél rosszkor, az imént fejeztem be - somolygott halványan.
- Akkor jó. Figyelj, én...
- Ne magyarázkodj, sok dolog ért téged egyszerre - szakított félbe.
- Miattam vesztél össze Harry-vel - túrok a hajamba.
- Ne beszélj butaságokat - fogja körbe arcomat. - Harry-vel egy ideje nem ugyan olyan a barátságunk. Közel sem a te hibád Rosie.
- Akkor is bűntudatom van...

Niall halovány mosollyal megrázza a fejét, s homlokon csókol. Annyival másabb az ő felfogása, mint Harry-é. Niall érettebben viselkedik Harry-nél, pedig az ír srác csak pár hónappal idősebb. Az ölelésébe kívánlozom, így a karjaiba mászom. Átfonja azokat derekam körül, fejét a nyakhajlatomba fúrja. Ennek a pillanatnak örökké kellene tartania.
- Látom már nem utálsz - suttogja a fülembe.
- Ne szúrd el a pillanatot, Horan - vágom hátba.
- Most komolyan, Rosie - tolt el magától. - Ne hagyj kétségek között, légyszíves. Beléd habarodtam, de tudnom kell, hogy megéri e hinnem abban, hogy egyszer te és én együtt leszünk. Szeretlek Rose. Ki sem tudom fejezni, mennyire. És te?

Szemeim könnybe lábadnak. Szerelmet vallott nekem, felvállalta az érzéseit. Kár lenne is tagadnom előtte, én is ugyan ezt érzem iránta. Lehet, hogy eleinte hallani sem akartam arról, hogy Niall Horan az életem részét képezze, mostanra viszont igazán tetszene a gondolat. Puha, duzzadt ajkai Szirén hívogatásként hatottak rám. Nem bírtam ellenállni a csábításnak. Ajkaimat egybe fonóm az övével, első csókunk érzékisége, Niall meleg érintése felzargatta a hasamban lappangó pillangókat. Percről percre bátorodtunk fel. Nem féltünk hozzáérni a másikhoz. A levegőhiány azonban hamarosan be is következett.
- Ezzel választ adtam a kérdésedre? - lihegtem.
- Követhetetlen nőszemély vagy te - tűr a fülem mögé pár hajtincset. - Egyszer utálsz, most meg szeretsz.
- Igazából, talán sosem utáltalak - mondtam. - De nehezemre esett közel engedni téged magamhoz, a Harry-vel történtek miatt. De azért örülök, hogy megtettem.
- Hát még én - lehelt puszit ajkaimra. - Akkor mi most...izé...sosem voltam ebben jó!
- Azt akarod kinyögni, hogy járunk e? - nevettem el magam. - Mond meg te, Horan. Járunk?
- Szeretnék. De úgy illik, hogy én kérdezem meg, te válaszolsz - kuncogott.
- Kit érdekelnek a formalitások - dörzsölöm pisze orromat Niall orrához.

Niall mellkasán feküdni, hallgatva a tűz pattogását maga volt a mennyország. Szabályos légzése zene volt füleimnek. Hajam végével játszadozik. Feltekeri ujjai köré, s legörgeti. Chris-el SMS-ben közöltem a jó hírt, ő szerintem jobban örült mint én, ha ez még lehetséges. Megunom az egy helyben fekvést, és lovagló ülésben helyezkedem el Niall-n.
- Na mi az? - vigyorodik el.
- Boldog vagyok - mosolyog őszintén. - Igazán boldog. Ilyet még nem éreztem,  amióta Harry-vel... - hirtelen megállok. - Jézusom, ne haragudj.
- Ne érezd kényelmetlenül magad - simít végig arcélemen. - Tiszteletben tartom, hogy Harry-vel hosszan tartó múltatok volt. Bármikor beszélhetsz róla, amikor csak szeretnél.
- Szeretlek, Niall - dobban egy nagyot a szívem.
- Amíg a szíved meg nem szűnik dobogni?
- Most komolyan az Alkonyatból idézel? - tör ki belőlem a röhögés.
- Valld be hogy tetszett - nevet.
- Nem vagyok híve az ilyen kliséknek - füllentek.
- Rose Moor!
- Na jó, talán egy kicsit...