Lassú kezek ~Befejezett~

XI. Rész - A fájó igazság

- Hogy mondod? - fordultam meg.
- Ooh, apád nem mondta el? - kacagott fel fülsüketítően.
- Mit is? - zavarodtam össze.
- Heti háromszor alatta izzadok, drágaságom. Még hozzá az anyád tudta nélkül - vigyorgott.

Már nem fáztam ebben a fagyos hidegben. Testemet felmelegítette a bennem áramló düh. Legszívesebben a puszta kezemmel fojtottam volna meg ezt a ribancot, aki beletiport a szüleim házasságába.
- Mióta? - kérdeztem idegesen.
- Fél éve. Esténként eljön értem, és megdug egy sikátor mögött, vagy ahol éppen jól esik neki - részletezte.

Ebben a pillanatban jött meg Niall és Chris. Könnyes szemekkel néztem a két srácra, akik kiszállnak a kocsiból. Niall szótlanul a karjába vont, Chris villámokat szórt szemével Hailey felé. Az említett sanyarú undorral nézett a páromra és rám.
- Nagy ívben kerüld el az apámat, megértetted? - szipogtam. - Különben teszek róla hogy Maisy elküldjön téged oda, ahová való vagy. Az utcára, hogy kedvedre könyöröghess alavizsnáért.
- Azt hiszed, hogy nem akarom itthagyni ezt a porfészket? - csikorgatta fogait. - Dominic nem kis summát ad a szolgálataimért. Gond nélkül eléldegélnék. Csak azért nem mentem még el, mert nagy öröm látni, Maisy mennyire kihasználja azt a szánalmas kedvességedet.
- Rohadj meg, te szuka - nyitja ki nekem a kocsi ajtót Chris. - Menjünk Rosie.

Nem kellett kétszer mondania. Rá sem nézve Hailey-re beültem az autó hátsó ülésére. Remegő kezekkel játszadozom a szoknyám szegélyével, a fiúk kérdéseire egy szavas válaszokat adok. Nincs erőm beszélni. Azt hittem, az apám nem adhat okot arra, hogy még nagyobbat csalódjak benne. Aha, dehogynem. Mi történhetett velük, hogy idáig fajultak a dolgok? Nem bírom elhinni, hogy apa hűtlen volt anyához, pedig mindent megkapott tőle. Szerető feleségként volt mellette, elnézte a rosszabbnál rosszabb döntéseit. Azokból akadt bőven. El kéne mennem hozzájuk...Anyának tudnia kell, hogy a férje átveri.
- Holnap meglátogatom a szüleimet - adok hangot a döntésemnek.
- Biztos hogy ezt akarod? - kérdezte Chris. - Melletted állok mindenben, de nem hinném, hogy anyád hinni fog neked. És ezzel a találkozással régi sebeket tépnél fel.
- Nem hagyhatom, hogy apa tovább bolondítsa anyát - sóhajtottam fel.
- Ha gondolod, elviszlek hozzá - ajánlja fel Niall. - Délután egy rádiós műsorba megyek egy interjúra.
- Köszönöm - mosolyogtam halványan.

Otthon megcéloztam a konyhát, hogy egy nyugtató teát csináljak magamnak. Sidney a megérkezésünkre lejött a nappaliba, köszönteni Niall-t.
- Úgy festesz, mint aki citromba harapott - állapította meg Sid. - Mi történt?
- Hailey történt - morogtam. - Szét szakítja a családomat.
- Hogy értve? - értetlenkedett.
- Széttárta a lábait Rose apjának, hogy pokollá tegye Rose életét - vázolta fel a helyzetet Chris.
- A kurvája... - csattant fel Sidney.
Nagyokat kortyolgatok a meleg teából, amely eléri a tőle várt hatást. A szótlanságommal egyértelművé tettem, hogy nem igazán szeretnék a történtekről beszélni, ezt a srácok tiszteletben is tartották, amiért nagyon hálás voltam. A kis szobatársam, Shelby szokásához híven az ágyam szélét birtokolta. Szorongva befekszem mellé, és mintha ő ezt megérezné úgy bújik hozzám.

☆☆☆

A napomat a nap indító kakaómmal kezdem, de még ez sem mulasztotta el azt a szorongó érzést, amely a mai naphoz köt. A reggelit ágyba kaptam, hála Niall édes gesztusának, szóval talán mégsem lesz olyan rossz és görcsös ez a nap.
- Köszönöm az ágyba reggelit - jutalmaztam meg egy csókkal az ír hercegemet. - Szeretlek.
- Én is szeretlek. Szeretnéd hogy lemondjam az interjút, és inkább veled menjek anyukádhoz? - simogatja arcomat Niall. - Szükség lehet rám, ha véletlenül apád is otthon lenne, és elfajulnának a dolgok.
- Nem szükséges. 18 évet töltöttem vele egy fedél alatt. Tudom hogy kell megvédeni magam.