Lassú kezek ~Befejezett~

IX. Rész - Payno

Az estét Niall-nél töltöttem, teljes nyugalomban. Egy darabig... Ugyan is Chris otthon örömmel újságolta el Sidney-nek, hogy a terve miszerint nekünk együtt kell lennünk, beteljesült. Erre ő pezsgővel a kezében robogott el hozzánk ünnepelni. Az ünneplés még a jelenlegiekben is tart. Nevetve nézem a két srácot, akik fifázás közben mindennek elhordják egymást. Niall néha hátra fordul, hogy csókot adjon ajkaimra, én ezt piruló arccal fogadom. Sidney egyszer csak megragadja a kezemet, és kihúz az udvarra, ott hallják legkevésbé a srácok hogy mit beszélünk. Libabőr fedi testemet a hirtelen ért hidegtől.
- Nem bírok tovább várni, mondj el mindent - kéri felpörögve Sid.
- Hát, egy ideig féltem bemenni - kezdek bele. - Azt hittem nem akar majd látni a hiszti jelenetem után.
- Az nem hiszti volt - szól közbe Sidney. - Styles kiborítóan viselkedett.
- Na mindegy. De aztán Chris rávett, hogy bemenjek - folytatom. - Istenem Sid, ne tudd meg mit éreztem amikor megláttam... Elmondta hogy Hazz-al már egy ideje nincsenek jó viszonyban, és ennek legkevésbé sem én vagyok az oka. Aztán, szerelmet vallott. Egyszerre éreztem megkönnyebűltnek és szerelmesnek magam. És most itt tartunk.
- Úgy örülök nektek - ugrik a nyakamba Sidney. - Harry-t most megeheti a méreg.
- Beszélni akarok majd vele. Muszáj tudnia róla, hogy ez nem bosszú, vagy valami. És a történtek ellenére szeretnék vele jóban lenni.
- Kellett ez már neki. Neki is jár egy kis fájdalom és csalódás.
- De nem így, Sid. Most nagyon gyűlőlhet minket.
- Te ezzel ne törődj. Csak legyél végre boldog, mert ezt érdemled - mosolyog Sidney.
- Lányok - halljuk meg Chris hangját. - Hol vagytok?

Rakéta gyorsasággal törők be az ajtón, hiszen a hideg nem könyörült meg rajtunk. Azonnal Niall meleg karjaiba vetem magam.
- Hideg vagy mint a jég, kicsim - dörzsöli karjaimat, hogy felmelegítsen. - Hova mentetek?
- Sidney szerint a csajos dumálás legjobb helye az udvarod - vacogok.
- Jaj, te - puszilt a hajamba. - Hozzak neked egy pulcsit?
- Nem kell, egy pillanat és átmelegszem.

Így is lett. Pillanatok múlva már nyomát se éreztem a hidegnek. 4 éhes has heverészett a földön nagy unalmában, és csak nekem jutott eszembe, hogy össze kéne ütni valamit. Niall hűtője tele volt, ezért kiveszek egy csirkemellett, s ezt kockára vágom, tartalékon kezdtem el megpirítani, salátát készítek hozzá. Kissé nehezen találtam meg ezt - azt, hiszen ez Niall konyhája, nem pedig az amihez én hozzá szoktam.
- Aki nem akar éhen pusztulni, az jöjjön! - szólítom az éhes bagázst.

Persze mind a hárman a konyhába csődültek. Niall-től egy rövid csókot kaptam hálája jeléül. Az arckifejezések alapján az étel nagy sikereket ért el. Teli hassal dőltünk hátra.
- Azt hiszem mennem kéne - tápászkodik fel Sidney. - Be kell fejeznem egy cikket.
- Éjjel egykor? - nézek rá az órámra.
- Tudod jól, hogy egy éjjeli bagoly vagyok - nevet Sidney, és megölel, majd Niall-t is.
- Én is elhúzom a csíkot - követi Sid példáját Chris. - Holnap dolgoznom kell - majd Niall-hez lép. - Szia, tesó.
- Kösz mindent, haver - pacsiznak le, majd vállukat egymásénak koccantják, ahogy az a srácoknál szokás.
- Csak tedd boldoggá - sandít rám.
- Úgy lesz, megígérem.

Nevetve konstantáltuk az időközbeni kis vitát, ami Sid és Chris közt alakult ki. Nem tudták eldönteni ki vezessen haza felé. Mivel Chris tulajdonában áll az autó, ő ezt hozta fel indokul. Míg Sidney nőként elsőbséget élvez. Legalábbis, ő azt gondolja.
- Itt alszol? - von karjaiba Niall.
- Ha nem bánod - bújok hozzá. - Ahj, nincs pizsamám...
- Megoldjuk - kacsint.

Niall ujjainkat egybe fonva vezet fel az emeletre, azon belül is a szobájába. Pasi létére egész jól rendben tartja a szobáját. Itt - ott hever 1-2 gyűrőtt felső, de oda se neki. Az éjjeli szekrénye fiókjában matat, s kiemel onnan egy sima fekete felsőt.
- Ez jó lesz? - kérdi halovány mosollyal.
- Tökéletes - veszem el tőle. - Mehetek én először?
- Csak nyugodtan - puszilt meg. - Addig keresek valami filmet.