Túl az Óperencián

1.Fejezet - Az amerikai delegáció

A Mágiaügyi Minisztérium folyosóin színes forgatagként siettek dolguk után az ott dolgozó boszorkányok és varázslók. Annak ellenére, hogy az intézmény a föld alatt húzódott, a Mágikus Gondnokság munkatársai nagy erőkkel szórták mindenhol a hőhűtő-bűbájokat, enyhítendő a szokatlan hőséget.

Az ötös szinten elhelyezett Mágusok Nemzetközi Szövetségének Brit Tagozatán dolgozó fiatal hivatalnok elfehéredő ujjakkal szorította a pergament, és rohanvást indult a liftek felé, hogy átmenjen a miniszteri szintre a mágiaügyi miniszter irodájába. Larry Stevenson szerény, ügybuzgó fiatalember volt, aki álmai beteljesülésének tekintette a minisztériumi hivatalban való elhelyezkedést.

A Nemzetközi Szövetség irodájában az volt a feladata, hogy fogadja a többi szövetségi tag üzeneteit, és továbbítsa a megfelelő ügyosztályra. Most azonban olyan iroda felé szaporázta lépteit, ahová korábban még soha nem vitt üzenetet.

Idegesen kopogtatott a mágiaügyi miniszter irodájának ajtaján. Határozott hangú invitálás érkezett a túloldalról, és Larry enyhén remegő kézzel nyomta le a kilincset.

– Jó napot, fiatalember – üdvözölte Mrs. Ryan, a miniszter titkárnője. – Mi járatban?

– Jó napot, asszonyom. A miniszter úrnak hoztam üzenetet.

– Tegye csak le, majd beviszem neki – intett a boszorkány az asztala sarkán lévő kis doboz felé, amiben már várakozott néhány pergamendarab.

– Nem, azt nem lehet – tiltakozott hevesen Larry. – Egyenesen a miniszter úr kezébe kell adnom. Rendkívül fontos!

– A miniszter úr jelenleg igen elfoglalt – közölte szigorúan Mrs. Ryan. – Az aurorparancsnokkal van fontos megbeszélése.

– ­ Annál jobb – felelte Larry. – Meglehet, hogy őt is érinti, sőt, egészen biztos vagyok benne!

– Nem szakíthatom félbe a megbeszélést – mondta rendíthetetlen eltökéltséggel a titkárnő.

Larry idegesen toporgott az asztal előtt. A boszorkány szemlátomást hajthatatlan volt, neki viszont mindenképpen beszélnie kell a miniszterrel. A Mrs. Ryan háta mögött nyíló ajtó azonban megmentette a helyzetet, ő pedig megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Leopold la Foret parancsnok és Kingsley Shacklebolt miniszter lépett ki az előtérbe a tanácskozás végeztével, és Larry azonnal megindult feléjük.

– Miniszter úr, parancsnok úr, elnézést, de nagyon fontos üzenetet hoztam.

– Larry, fiam, mitől vagy ilyen izgatott? – kérdezte a parancsnok, aki gyerekkora óta ismerte a fiatalembert.

– Azonnal elmondom – felelte, és érezhető volt a hangján a remegés. – Lehetne… Az üzenet bizalmas természetű, uram – pillantott Kingsleyre.

– Akkor menjünk vissza az irodámba – javasolta a miniszter, és a két férfi bólintva indult utána. – Most már nyugodtan beszélhet – biztatta Larryt, ahogy mindannyian leültek.

– Uram, sürgős üzenet érkezett az Államokból – kezdett bele végre a mondókájába. – Az amerikai mágiaügyi miniszter mielőbb találkozni szeretne önnel. A hivatal azt mondta, hogy rendkívül fontos ügyről van szó, de részleteket nem közöltek. Valami, ami az egész keleti-parti varázslótársadalmat érintheti. Komoly vészhelyzetre hivatkoztak, és azt kérték, mielőbb fogadja őket.

– Delegációt akarnak küldeni? – kérdezte Kingsley, és őszintén meglepődött. – Nem is történt náluk semmi említésre méltó már vagy… nem is tudom, több mint kétszáz éve.

– Egészen pontosan Ildefonso ámokfutása és a függetlenségi háború óta, amit ellenünk vívtak – bólogatott la Foret.

– Nem csak delegációról van szó, uram – szólalt meg ismét Larry. – Maga a miniszter is jönne.