Alkonyodni kezdett, amikor Dean egy vállára vágott, olajos ronggyal bevágódott a nappaliba. A homlokától a könyökéig virított rajta fekete, szurkos motorolaj, verejtékkel keveredve. De ha össze is koszolta magát, legalább büszke lehetett a sikeres motormentő-akciójára.
Castiel az ebédlőasztalnák ücsörgött egy kávé, kis méz és újság társaságában. Ahogy meglátta a vadászt keresztülvágni a nappalin, utána kezdett tekingetni.
- Dean, te vagy az?
Egy elfolytott megerősítő hümmögés jött válaszul a fürdő felől. A sötét hajú angyal vállatrántva, komótosan iszogatta a kávéját tovább. Mellesleg, Castiel, mióta hivatalosan Deannel van közjegyzett házastársi kalcsolatban, mint külsőleg, mint minimálisan belsőleg is megváltozott. "Legkékebb kék" szempárja tiszta, értelmes. Nem találni benne semmi zavarodottságot vagy kételyt. Arca gyötrelemtől mentes, barázdái szeme alatt már csak a derűtől méllyedhetnek. Ajkai, akár a bársony! Dean tudja legjobban, imádja csókolni, harapdálni, újjaival masszírozni őket. És a haja...Sajnos, már nem az a klasszikus frissen-az-ágyból módon belőtt, hanem fésűvel elválasztott, kultúráltan megigazított. De épp ez illik az enyhe pofaszakállához, amit az utóbbi időben nőveszteni kezdett. A viharkabát, az öltöny is már a múlté. Mióta Sam adott neki pár öltözködési tanácsot, rá sem lehet ismerni. Konzervatívmód kötött mellényt visel, alatta frissen vasalt, fehér inget. Ha teheti, karórát is hord; na, és persze az eljegyzési gyűrű is mindíg finoman fénylik újja tövében. Ellenben Deannel, akivel egy napi vitába tellik, mire rá lehet szedni, hogy ékszert viseljen. Ő nem akar felvágni, szajkózza folyamatosan, ő nem. Ezutóbbi az egyetlen állítás, amivel az angyalt a sodrából igen hamar ki lehet hozni, bár mennyire is kegyes, főleg férjével.
Pont, mire Castiel a mosogatóba tette a piszkos csészét, Dean befejezte a tusolást. Hajából dörzsölve csapkodta ki a vizet, és a konyhába indult. A konyhapulttal háttal álló élettársa csak úgy adta magának a helyzetet. A vadász egy huncut vigyorral kerülgette ki a székeket és osont Cas háta mögé, és egy hirtelen mozdulattal átölelte, szorongatva, míg végül nem nevettek mindketten teljes torkukszakadtából.
- Úgy sikítasz, mint egy kislány! - vihogott Winchester.
- Ez nem volt vicces. Megijesztettél. - kukkantott át válla felett, a vadász tekintetét keresve, de pici barázráin látszott, hogy továbbra is mosolyog.
Dean nem tűrtőztette magát, adott egy csókot kedvese sáppadt bőrére, utána vállára döntve fejét kezdték ringatni egymást. Nekik ez volt a jó. Egymás közvetlen közelsége, egy csók, egy kézfogás. Semmi több nem kellett. Csak ők ketten.
- Te Dean. - szerelme karjai között az angyal megfordult vele szembe.
- Mondjad.
- Csak azon gondolkodtam--
Szavaiba közbevágott egy tompa, majd egy fémes hatású, hatalmas puffanás a lépcsőház felől.
- JÓL VAGYOK!
- Gabriel! - morgott idegesen a vadász, elengedte Cas derekát.
- Véletlen volt...A frissen vaxolt lépcsőn rohangálni zokniban ilyen következményeket von magaután!
A töpszli arkangyal hátát dörzsölgetve tápászkodott fel a lépcső karfájába kapaszkodva, mikor Dean bosszúsan lépett elé.
- Ajánlom melegen, hogy nem karcoltad végig a fényezett--
Lába mellett heverő, tépett kartondobozra pillantott. Habszivaccsal bélelt volt, minimum meg volt száz éves a tartalma.
- Ez mi?
- Ja, ez? Semmiség, csak Sam épp mondta, hogy csillagászkodni megyünk. Ígyhát, gondoltam szerzek egy teleszkópos távcsövet!
- Honnan van neked ilyesmid?
- Nem neki, nekünk! - mosolygott Sam a lépcső tetején. - Még Bobby vette húsz évnek ezelőtt vagy több. Rufussal nézegették az eget, nem emlékszel? Az öreg nagyon benne volt a csillagászatban!
- Teljesen kiment a fejemből. - tette ölbe a kezét az idősebb vadász, de még mielött kilépett volna az udvarra, Gabriel felé egy szúrós pillantást vetett. - Viszont, amilyen ügyetlen vagy, ne nagyon hadonássz ezzel az istenverésével az én drágám közelében, mert átmegyek a fejeden vele..
- Értettem, főnök! - szalutált peckesen, felráncigálta a jól megtermett dobozt és az ajtó felé kezdett vele kóvályogni, amint Dean kinyitotta előtte.
Sam végignézte, ahogy kiviszik a csillagnézőt. Mikor becsukták az ajtót, lebaktatott a konyhába. Castiel még mindíg ott állt, a pultra támaszkodva, amikor meghallotta a közeledtét, felnézett és alázatosan mosolygott.
- Szia, Sam.
- Hali, Cas! - csilingelt vissza Sammy, a hűtőhöz fordult.
Amíg Sam innivaló után kutatott, Castiel ismét helyet foglalt az asztalnál. Illedelmesen Sam is lehuppant egy székre, felpattintott egy szódát és a szájához emelte.
- Egyébként...Hogy haladtok a házzal? A nappali kész van?
Sam lelkesen bólogatott, miközben kortyolt egyett. Elszántan mutogatott, miközben mesélni kezdett.
- Igen, kész van. Mellesleg, nagyon jól haladunk, és az a szép, hogy egy csodálatos környékbe csepődtünk! A szomszédok rendesek, segítőkészek...- sorolta - De még az is jó, hogy maga a kisváros egy ilyen hely! Tele életvidám emberekke--
Egy pillanatra megtorpant a beszéddel, mikor látta, hogy beszélőtársa szótlan. Újjaival malmozva tanulmányozta magaelőtt az üdítősdobozt. Látszólag, csak bámult ki a fejéből a semmibe.
- Cas...
- Hmm? - rázta meg a fejét, hogy kizökkentse magát a tompaságból.
- Minden oké?
- Persze. - magabiztosabban kihúzta magát közben - Persze! Mi-miért ne lenne?
- Csak...nem figyeltél rám. Elgondolkoztál. Valami baj van?
Cas ismét hallgatott. Jobbnak látta lehajtani a fejét és csendben maradni.
- Nem szeretnélek untatni a problémáimmal...Ez olyan magánügy-szerű.
- Aham. - tekintett el felőle Winchester. Rögtön utána felrugaszkodott az asztaltól.
- Hová mész?
- Ideje indulni! Tudod, csillagnézés...
- Ja! Persze...induljunk. - színlelt egy teljesen kiegyensúlyozott természetre valló mosolyt.
Bár, Sam jó emberismerő, ergo tudta biztosra, hogy valami nincs rendben, inkább nem szólt semmit és visszamosolygott rá.
Hamarosan kiléptek a házból, az égen aközben már milliónyi kis csillag pislákolt.
Naszóval, ez lenne a 2. fejezet! Igaz, még a cselekmények nem igazán indultak be, de ha igen, akkor megtudjátok, miért is olyan különleges ez a meteorzápor és hogy valójában mi is bántja annyira Castielt ;)
Nixaa is ouuuuut~ 🖖
YOU ARE READING
Le, a csillagok közül [Supernatural/Destiel] - BEFEJEZETT
FanfictionDean élete gyökeresen meg fog változni, mikor egy hullócsillag másképp ér földet, mint a többi... "Oh, te Mindenható Valaki! Adj egy jelet... adj egy jelet, hogy jó helyen járok!" 10# in destiel ---> 2018. 05. 23 💞☄ 4# in destiel ---> 2018. 06. 0...