Semmitérő vitatkozáson ment keresztül Dean és Castiel. A ház tőlük zengett, de legjobban a vadász hangja volt a domináns. A vele szemben álló angyal legfeljebb csak akkor emelte fel a hangját, mikor vadásza azzal gyanúsította, hogy semmibeveszi. Talán a gyanú megalapozott volt, mert Cas tudta, hogy aggodalomra igazán nem adhat okot Odettel kapcsolatban, de megteszi, sőt mindenkit támad, aki máshogy vélekedeik. Mikor Castiel szájából elhangzott a bűvös ige, "takarodj!", a vita hivatalosan is véget ért. Ígyhát, Dean, mint megsértétt fél, távozott és azóta a házba be nem tette a lábát.
Fél tizenegy múlt és Castiel még mindíg az előszobában menetelt fel-alá. Mégha nem is bánta meg tettét, mert igazán jogosan koppintott jegyese orrára, izgatta hirtelen és viszonylag hosszú eltűnése. Ígyhát, a virrasztás mellett döntött.
- Hogy nem alszol még? - szólította meg egy ismerős hang.
- Gabriel?
- Teljes életnagyságban! - mosolygott, odalépett mellé egy csésze kávéval. - Nesze, vedd el. Akkora táskák vannak a szemeid alatt, hogy vámolni lehetne! Rossz rádnézni.
- Köszi, én is szeretlek. - szemeit forgatva beleivott a forró italba.
Testvére megveregette a hátát.
- Dean hülye ahhoz, hogy itthagyjon. Makacsnak makacs, de nem dönt bölcsen. Majd megbékél, meglásd.
- Tudom, Gabe, csak félek attól, hogy Odettet nem fogja megszeretni. Márpedig én nem fogok lemondani róla.
- Ha te nem mondasz le róla, akkor ő pedig hozzászokik, ennyi! Ilyen az élet.
- De nekem az kell, hogy szeresse. Ne csak elfogadja.
Gabriel kedvesen mosolygott.
- Ha majd észreveszi, hogy mennyire szereted, ő is szeretni fogja. Dean sincs azért fából, még ha fatönkhöz hasonló felfogása van--
- Gabe.
- A szíve mindíg a helyén volt. Holnap majd megtárgyaljátok, úgy is hazahúzza a lelkiismerete.
Még utoljára megsímogatta a hátát és az arkangyal továbbállt az emelet felé. A fiatalabb felkísérte tekintetével testvérét, de utána már csak a kávéscsészéjébe bámult. A figyelme átúszott egy pillanatra még a bejárati ajtó felé, utána sóhajtott. Ha eddig nem jött be, öt perc múlva se fog, gondolta. Ezután lelökte gyorsan a félig kihült feketéjét és ő is nyugovóra szánt térni. Gabrielnek igaza volt. Dean tényleg meggondolatlan tud lenni egyes helyzetekben és ha úgy nézi az ember, gyakran túl dramatikus. Megbékél majd idővel, de lánccal szorítja oda hozzá büszkesége a bocsánatkérést. A beletörődést főleg; mindíg a végsőkig harcol jóllétéért. De ezt már mindenki tudta és nem ítélkeztek. Pár óra, és szinte újra a régi.
~~~
A kékszemű angyal későreggel egy autó ajtajának csapódására kezdett ébredezni. Azóta alszik rendszeresen éjszakánként, mióta Deannel él és lefárasztja a házimunka. Hiába, egy igazi férfi után sok a takarítanivaló és a kúltúrális rendért valakinek vért kell izzadnia. Morogva fordult meg, ágyából az emeleti ablak lehúzott redőjét bámulta. Fél szemével is kettőt látott még, túl hamar libbent tova az álomköd a szeme elől. Viszont a mellette szabályosan megvettett, elalvatlan ágyneműig ellátott még. Amint sejtetette, Deannek továbbra is hült helye volt.
Míg a félhomály tartott, felült ágyában és megdörgölte a szemét, aztán térdére helyezte állát. Hosszú pillanatokig tartó Zen-csendjébe azonban Gabriel hatásos belépője zavart bele; szinte majd lepattant az ágyáról, ahogy lendületből rárúgták az ajtót.
- CAS!
- GABRIEL, ATYÁNK VERJEN FEJBE, A FRÁSZT HOZOD RÁM!! - kapott a szívéhez rögvest. - Remélem, jó okod van rá, hogy ezt csináltad...
- Gyere, van egy meglepetésünk! Siess már, öltözz fel! - integetett izgatottan magafelé az arkangyal, ami látszólag Castielt nemigazán nyűgözte le.
Egyetlen dolgot utált jobban Dean örökös panaszkodásánál: Gabriel meglepetéseit. Okkal kapta ugyanis a Trükkös becenevet, hiszen nem egy valakiből csinált már cirkuszi majmot.
- Kíváncsi legyek rá? - nyúlt a kardigánjáért.
- Tutira! - kacsintott egyett, közben visszanézett a lépcsősor aljára.
Sam már ott állt, bizalmasan felmutatta hüvelykújját, mire Gabriel vigyorintott egyett. Castiel mire kibotorkált a hálóból, testvére szinte majd kibújt a bőréből és felkarolta.
- Nézz le a lépcsőn! Látsz ott valakit?
- Igen, Sam ott téblábol. De--
- Várj egy picit..- tenyeréből tölcsért csinált- ...Sammy! Hívhatod!
- Oké! - hangzott a válasz.
Winchester kinyújtotta karját az a folyosószárny felé, amerről a bejárati ajtó volt. Mintha hívott volna valakit. Gabriel kétszer akkora lelkesedéssel számlálta a másodperceket, mint testvére, akinek arca inkább volt rosszatsejtő és emelte kezeit, hogyha netalán robban, gyorsan el tudja takarni az arcát. Egyik pillanatban azonban fokozatosan ment át ledöbbentté az ábrázata. Ugyanis a bejárat felől Odettet csalogatták, akit korán reggel a városba vittek ruházkodni.
A pici csemete bicegve lépkedett Sam kezéhez, majd utána karöltve integettek a lépcsőn rostoklóaknak. Odetten egy piros szegélyes, feketetörzsű foci-jersey lógott, mivel még nagy volt rá. Sötét póló volt alatta, hozzáillő természetes kék, hip-hop fazonú farmer, ráadásul a kis fehér talpú tornacsukáka is pont passzent volt a kompozícióhoz! Egy elbukott angyalból szempillantások alatt lett egy vagány csajszi, aki a laza megjelenésével teremt magának összhangot.
Cas köpni-nyelni nem tudott. El volt varázsolva a kislány új külsejétől, de nem is csoda, hiszen nagy lépés volt ez. Meghatódottan szájához emelte kezét, és hangtalanul nevetett, de néha előtört belőle pár boldog kacagás. Büszkén kezdtek sétálni lefelé.
- Na, megbántad?
- Nem! Dehogy! - komolyan Gabe felé fordult. - Mennyivel tartozom?
- Hmm. Csak annyival, hogy biztosíts arról, hogy boldogságban fog felnőni. Nekünk is a szívünkhöz nőtt a kis görbe...
- Görbe? - kérdezte furcsállva. - Cukibb becenév nem jutott eszedbe?
- Dehát görbe! Legalább is a lába!
- Mi?
- Jaaa, jól hallottad, nem vagy süket! Akkor nézd meg közelebbről, ha azt hiszed túlzok.
Nem állhatta meg a kékszemű angyal, hogy ne pillantson rá a Sam mellett feszelgő kislány lábszáraira, amikor leereszkedett a lépcsőn. Letérdelt elé és megvizsgálta közelebbről. Valóban, sípcsontjai kifelé hajlottak, térdkalácsa is ferde volt.
- Mondanék még valamit, hogy veled egyaránt kire hasonlít...
Castiel, ahogy elgondolkodott egy pillanatra, kezdett egyre jobban megvilágosodni. Titkon remélte, hogy ez az egész teória nem megalapozott, de amitől tartott, kezdett fokozatosan érvényesülni és tudatosulni benne. Lélegzete alatt pedig csak egyetlen szó csusszant ki torkából: Dean.
Piciny kis kezek símogatása rezzentette ki gondolatzuhatagából. Odette két kezével símogatta nevelőjének arcát mindkét felől, és egymás szemébe bámultak. A fekete hajú angyal csak egy mosolyt hintett felé, rideg tenyerével megmarkolta a pici lányka aggódó kacsóit, és felegyenesedett.
- Dean-t láttátok már?
- Igen, tegnap este felkeltett, mikor hazaért. Szólni akart, hogy távollétére elvitte a kocsinkat. Bár, jókor... - forgatta szemét Sam.
- Ha megérzésem nem csal, még mindíg a tragacsát szereli. Hiába, öreg már az az autó, le kéne cserélni.
Odette egy ijesztően nyugodt megjegyzést tett Gabrielre nézve:
- Te is öreg vagy, Sammy bácsinak akkor le kéne cserélnie téged?
Gabriel hoppon maradt, mire Sam felharsanó nevetésére teljesen elöntötte az arcát a megalázottság pírje.
- Csípős a nyelve a kis pimasznak! Deee várj, csak míg elkap a Csikiszöörny! Lesz ám' nemulaaaass!
Újjait a levegőben addig meresztgette fogakként játékosan, míg kis fogadott unokahúga sikoltozva nem kezdett el végigrohanni a folyosón. Maga se nem bírta megállni, hogy ne incselkedjen vele egy kicsit, és rohangáljon, közben Sam élvezte nézni, ahogy játszanak. Castiel fejében viszont teljesen más gondolatok jártak, a szíve pedig a garázs felé húzta.Na, ilyen akciómentes részeknek is lenniük lell :'D Ez lenne a hatodik rész, sikerült összehoznom, hál istennek, így hétközben. Remélem, azért tetszik, de a kövi részben a tervezet szerint több lesz a dialógus ^^ Nixaa is ouuuut~ 🖖
ESTÁS LEYENDO
Le, a csillagok közül [Supernatural/Destiel] - BEFEJEZETT
FanficDean élete gyökeresen meg fog változni, mikor egy hullócsillag másképp ér földet, mint a többi... "Oh, te Mindenható Valaki! Adj egy jelet... adj egy jelet, hogy jó helyen járok!" 10# in destiel ---> 2018. 05. 23 💞☄ 4# in destiel ---> 2018. 06. 0...