Le, a csillagok közül [Supernatural/Destiel] - BEFEJEZETT

~ 7.

Felkapott egy kötött garbót, és kiindult a műhelybe a fekete angyal. Deannel volt egy- két megvitatnivalója, így nem húzhatta tovább az egészet, főleg nem azután, hogy agresszívan elküldte hazulról előző este. Okos enged, szamár szenved, ahogy a mondás tartja, de nehogymár ő legyen az utóbbi! Nem mellesleg, lassan szembesítenie kell párját egy bizonyos dologgal, amire ő is aminap döbbent rá.

Ahogy közelebb ért, hallhatta, ahogy kattyog a racsniskulcs és matatnak a motorműben. Feltételezte, hogy Dean az és nem is tévedett. Az utóbbi pár napban lehetett volna rá oka, hogy féltékeny legyen az Impalára, mert érezhetően többet foglalkozott azzal párja, mint vele. De nem tette. Tudta, hogy zaklatott, és akkor nem vágyik élőlények társaságára.

Bezörgött finoman a hatalmas bádogajtón, háromszor, ahogy mindíg szokta. Résnyire megnyitotta, mielőtt hallotta volna az engedélyt a belépésre.

- Ki az? - dörögte komolyan a vadász, az ajtónak háttal támaszkodott a motor fölé.

- Csak én. - válaszolt lágyan az angyal.

Dean arcáról meglepettség sütött le, mikor hátrakapta fejét.

- Cas...

- Dean. - bólintott köszönésképp. - Mit bütykölsz?

A vadász habogott.

- Nincs hideg odakinn? - hátrafordult, nem volt hajlandó válaszolni.

- Nem feleltél. - gyanakvóan ráncolta homlolát.

Belépett és annyira erősen bevágta az ajtót, hogy még a keretfoglalat is beleremegett. Nem vitás, elege volt a tapogatózásból. Konkrétumot akart hallani.

- Dean, mit csinálsz? - ismételte meg kérdését.

- Semmit! - szavatkozott a férfi, hagyta, hogy Castiel gyengéden félretolja a motortér elől.

Mindketten tudták, hogy az angyal nem ért az autólhoz, de mégis tüzetesen végigmérte a munkafelületet. Néma pillanatokig ketten bámulták a nyitott motorblokkot.

- Miért rejtegeted előlem a terved?

- Nem rejtegetem...

- De, pont azt csinálod, Dean Winchester! Egyenes választ várok.

Dean a tarkója mögött kulcsolta össze kezeit, sóhajtott, aztán lazán rátámasztotta combját a karosszériára. Castiel felé fordult már, de szemébe továbbra se nézett.

- Igaza volt.

- Kinek?

- Az angy-- izé, Odettenek. - felelte, kijavítva önmagát.

- Mivel kapcsolatban?

- Babyvel!

Castiel tudaklóan dőltötte meg fejét. Dean lazán sóhajtott, és dobolt tenyerében a racsniskulccsal.

- Illetve, pontosabban a hibával kapcsolatban. Jól mondta, hogy egyik hengerben a kompresszió alacsony volt és egy tömítőgűrű tényleg elkopott.

- És?

- Egy feltehetőleg öt éves gyerek szerinted tud ilyesmit!? - tárta szét karjait. - Nekem ez nem tetszik...

- Dean, egy angyal sohasem olyan idős, mint tűnik--

- Ez nem mentség.

Felkelt és levágta a motorháztetőt.