Haláltánc

Őfelsége

Rose birtokon:

-Helena kisasszony!

-Sebastian. Miért ilyen zaklatott?

A koros komornyikom levegőt kapkodva próbálta megformázni a szavakat.

-Őfelsége. Viktória királynő lent várja a kertben.!

-Hogy mi?! Alana lent van legalább ugye?

-Igen, egyből szaladtam asszonyomért.

-Köszönöm. Kérem hozzon Earl Grey teát.

-Igenis.

Vajon mi történhetett Őfelsége mióta családfő lettem egyszer sem tisztelte meg a birtokot. Mindig Ash hozta el a kívánságát. Sajnos nem éppen ilyen délutánra számítottam. Lovagló ruhában igen érdekes lesz ez a teázás. Szerencse, hogy Alana kifinomult megjelenése ellensúlyozza majd. A teraszra lépve látom nincs miért aggódnom.

-Viktória királynő. Kimondhatatlanul hálás vagyok amiért megtiszteli látogatásával a kertyét.

Hajolok meg majd a helyemre ülök.

-Á Helena, az érzés kölcsönös. Olykor muszáj pihenem és ez a bírtok mindig alkalmat ad rá. Másrészt személyesen szerettem volna kifejezni elismerésem amiért újabb gondtól szabadított meg a ház.

- Ez csak természetes. Van bármi amiben rendelkezésére állhatunk?

-Alana tájékoztatni fogja, de ahogy elnézem indulnom kell lassan.

-Isten óvja Őfelsége.

Mondtuk egyszerre.

-Miről van szó húgom?

Csúszok el megkönnyebbülten a székben.

-A Scotland Jard képtelen megoldani a prosti gyilkosságok ügyét. Az őrkutya pedig elfoglalt.

-Csodás, az lesz a legjobb ha megkeresem a központi bordély Madamját és beszélek vele. A másik lehetőség ha prostinak öltözve likvidálom az emberünk. Tudunk valamit még.

-A jard úgy nevezi Hasfelmetsző Jack. Ez nagyon rémítő.

-Milyen bájos. Minden esetre nyugalom nem kell félned Alana, nem lesz baj.

-Rendben, be megyek a szükséges anyagért és elhozom a ruhákat.

-Biztos vagy benne a Jard nem repes Őfelsége házaiért.

-Legalább szórakozom kicsit. Kifejezetten Arthur Randall-ra fenem a fogam.-kacagott. Szia estig.

A szobám ajtajából majdnem visszaugrottam. Undertaker elterülve feküdt az ágyamon.

-Istenem mégis miért vagy?! Hisz még nincs este.

Jól esőn fetrengve nevetett az ágyon azt összegyűrve. Amire egy árnyalatnyit rigojás vagyok. A fotelből felkaptam a díszpárnát és a fejéhez vágtam.

-Attól, hogy Halálisten vagyok még nem félek a naptól.-nevetett, de már halkabban.

-Igazából örülök neked. Hiszen hónapok óta nem is beszéltünk úgy eltűntél.

Megígérte, hogy holnap december 26-án elvisz valahova.

-Sajnálom. Haza kellett mennem jelenteni, ott máshogy telik az idő. Majd te is megszokod.

Hátra simította a haját, újra megbabonázva a tekintetével. Leültem mellé ő továbbra is feküdt. Időközben elkalandoztam a vékony de csábító ajkaira majd elpirultam.

-Holnap el kell mennem Londonba. Őfelsége kérésére ki kell deríteni ki a sorozat gyilkos Hasfelmetsző Jack. Esetleg eljönnél velem?

A királynő említésére fintorgott kicsit, de nem sietett a válasszal.

-Helena, hagyd ezt a Phantomhive családra...kérlek. Holnap elviszlek a Lelkek tavához.

Azt hittem félre hallok, de nem. Szokatlanul komoly volt. A kezét az arcomon pihentette meg. Kellemes meleggel takarva a bőrömet.

-Undertaker tudod, hogy kötelességem...

-Meghalni a "drága" Viktóriáért? Kérlek Helena hallgass rám. Bár nagyot kérek bízz meg bennem a lényed egészében. Mert nem mehetsz oda.

Mintha csak hangok suttogtak volna a fülembe úgy tettem fel azt a bizonyos kérdést.

-Meghalnék igaz?

-Igen. Semmit sem tehetnék ott. Éppen ezért akarok holnap tiltott dolgot tenni.

Nem értem miért kockáztat? Miért sodorja veszélybe magát?Hisz ez minden élő sorsa.

-Miért? -nézzem rá nagy szemekkel.

Azok a csodálatos íriszek elnyeltek. Lassan az ajkaival az enyémhez közelített.

-Mert te vagy az én kincsem.

A jeges ajkai tüzesen takarta be az enyémet. Finom ismerkedésbe fogtunk, csak egy kósza pillanat majd elváltunk. Egy biztató kacsintás után pedig eltűnt és végül én forgolódtam az ágyban.