Miután csillapodtak a kedélyek Helena Undertaker oldalán követte William-et, Grell-t itt hagyták velem. Duzzogva ült a lépcsőn, én pedig rájöttem mivel üthetném el az időt.
-Grell! Mivel az én házamba vagy így az lesz amit én mondok.
Vigyorogtam rá, pár percbe telt mire kapcsolt, de a kaszája akkor már nálam volt.
-He! Még mit nem. Nem ugráltathat egy Halálistent egy csitri! Azt pedig kérem.
Mutatott a kaszára.
-Ha játszol velem vissza kapod.
-Mit akarsz?!
Kérdezte még vörösebb fejjel.
-Kisminkelni, kikenni a körmeid és a hajadat birizgálni.
Pislogott majd belement. A szobámba mentünk ahol nekiestem vörös körömlakkal. Ahhoz képest, hogy férfi egészen kedvére való.
-A nőket vagy a férfiakat kedveled?
Visszatért a bambulásból és igen csak elgondolkodott hogyan fejezze ki magát.
-Az utóbbi. Ahhoz képest, hogy a nővéred talán éppen kaszáljál nyugodtnak látszol.
-Nem lesz baja...Undertaker ott van.
Levettem a szemüvegét és csodálattal szemléltem az smaragd íriszeit.
-Mi az?!
-Hm csak a zöld a kedvenc színem és nagyon tetszik a tekinteted megfogja a figyelmet.
Kicsit mintha kipirult volna.
-A piros a kedvenc színem...
-Rájöttem mikor azt mondtad Helena ízlésére, hogy jó.
Nem csináltam nagy valamit, műszempilla és vörös rúzs. A haját is csak átfésültem kész is lett.
-Ti, hogy váltok Halálistenné?
-Suliba járunk, vizsgázunk ez a gyakorlat a vízválasztó, hogy hivatásosak halálistenek leszünk e.
-Ühüm. Na mit szólsz?
Adtam neki oda a kézi tükröm. Eléggé tetszett neki a végeredmény mert majd kiugrott a bőréből.
-Grell mond mi történhet most velük?
-Hát a vén szivarok számon kérik Undertaker-senpait, hogy miért nem gyűjtötte be a lelkét. Ha megúszhatja a halált akkor haza térhet, de nem telik rajta az idő. Ne reménykedj!
Olyan komolysággal nézett, hogy nem tudtam mit mondani. Mögém lépett és olyan fonásnak kezdett neki amit még nem láttam. Végül elkezdte megtanítani.
Istenek világa/Undertaker:
Miután megérkeztünk a világomba különös érzések cikáztak bennem. Helena épségéért nem kell aggódnom, mivel nem kaszálhatják le. Viszont felettem ítélkezhetnek.
-Undertaker, nem lesz bajod ugye?
Hatalmas aranyíriszei könnyel teltek meg.
-Ne féljts engem Helena, nem lesz baj hidd el.
Gyors, könnyű csókot leheltem az ajkaira. Will kicsit megszeppenve nézett de nem szólt.
-Szeretlek.
Súgta elvörösödve, halkan kuncogtam.
-Undertaker-senpai...megérkeztünk.
A nagyteremben már várt a vének tanácsa. Minden zöld szempár az én kedvesemen állapodott meg. Felállt a Fő halálisten.
-Undertaker mivel magyarázod a tetted? Miért emeltetted fel ezt az nőt?
-Miért ne tettem volna?
Nevettem közben szorosan magamhoz öleltem Helenát.
-Fő halálisten, az Úrnő kegyét kérve tettem ahogy te egykor felemelted "Apát". Viszont míg Ő hosszú életet kapott az én kedvesem több lett. Az ítélet hozó kezeteknek elérhetetlen.
-Undertaker! Én nagyon kedvellek, de amit tettél azért a lelkeddel fizetsz. Utána pedig begyűjtsük az ő lelkét is.
Megremegett a kezem, néhány öreg rám támadt így elővettem a kaszámat, a medálost ismét Helena nyakába téve.
-Én is szeretlek Lord Helena Rose. Ha úgy alakul elárulok egy titkot.
-Ne merészelj búcsúzni!
Muszáj volt egy útólsó csókot lopnom és már védekezhettem is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az a baj, hogy hozzájuk én is gyenge vagyok.Sajnos ahogy a harc elhúzódott úgy az egyik az arcomat teljes megvágta. Vérben áztam és ekkor észre vettem, hogy Helena a Fő halálisten előtt összerogyott. Pár pillanat volt, már majdnem lekaszáltak.
-Elég!
Hallottuk meg a mély hangot. Helena lélek szakadva rohant felém, patakzó könnyekkel amik hangosan pattogtak a fekete márványon. A nyakamba borulva sírt tovább. Ahogy ölelt aranyfény lengett körül és a seb összeforrt bár a heg megmarad.
-Gyöngyök?..Hogyan gyógyult meg!
Nézett Will a Fő halálistenre, aki lassan elindult felénk.
-Tehát egy tiszta lelket emeltettél fel? Undertaker mit teszel ezután?
-Visszavonulok, elég volt. Helena pedig velem jön.
-Nem kívánok patthelyzetbe kerülni a Lelkek Úrnőjével, így a Tündéredet nem fenyegetjük-
A terem sugdolózástól telt meg.
-Elmehettek! Mindenki vissza a helyére.
Még erőtlen álltam, de elindultunk vissza. Helena nem szólt de aggódó szempárral figyelt. Utoljára veled szemben éreztem ilyet drága Cloudia, ígérem nem felejtelek el. Viszont neki adom amit tőled megtagadtam...A szerelmem.
-Elmondod?
Kérdezte tele aggódással.
-A titok amit el kell mondanom Helena az, hogy te vagy az én kincsem.
Könnyed mosollyal bújt belém, ezzel megkezdve valami ismeretlent.
