Miután vissza értem a szobámba akkor döbbentem rá hogy valójában már 4 óra, azaz lassan elmegyek fürdeni hogy minél gyorsabban lemehessek majd enni és zuhannak az ideiglenes ágyamba. Jól eső érzés töltött el mikor beálltam a zuhanyzóba. Nem időztem el ott sokáig kb 10 perc után ki is szálltam.
30 perc múlva
Lassan negyed hat és hatkor nyit az ebédlő szóval meg van időm. Bekapcsoltam a TV-t és azt néztem egészen negyed hétig. Majd elindultam vacsizni. Azt befejezve mentem fel a szobámba majd el is aludtam.
Másnap reggel
Reggel nyolckor csörgött az órám (mivel nem szerettem volna le maradni a reggeliről) ezért gyorsan elkészültem és mentem is le enni. Svéd asztal volt. Nagyon sok étel közül választhattak a vendégek. Kiválasztottam a reggelimet ami kakaó volt és hozzá mézes kenyér. Mikor leültem elkezdtem nézelődni majd neki láttam az evésnek. Mai program meglátogatni a baratnőmet.
Amint felmentem a szobába egyből írtam neki: ( képben praktikusabbnak találtam remelem nem baj)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
( az idő a képen nem ugyan az mint a sztoriban) Akkor kezdem is össze szedni magam mivel már 10 óra és innen még egy óra az Aréna busszal. Nem estem túlzásba kis smink, fekete szaggatott farmer, fekete kockás ing egy fehér pólóval. Mivel nyár van nem veszek kabátot de az emberek így is furán fognak nézni hogy negyven fok van én meg hosszú fekete cuccok van flangalok az utcán... de hátha ebben érzem jól magam akkor miért ne?
Mikor oda értem az Arénához írtam Blankának és mondta hogy ott vár a Claier's előtt. Oda mentem majd feldobta az ötletet hogy menjünk el a Starbucksba, én természetesen beleegyeztem.
4 óra múlva
Vissza értem a szállodába. Nagyon jó volt a mai nap vettem egy csomó ruhát és egy füzetet amibe már el is találtam mit fogok írni. Majd elmentem fürdeni és le az ebédlőbe vittem a füzetet is, mivel mint egy ilyen kis emléket minden napomat le fogom benne írni amíg itt vagyok Pesten. A vacsora is Svéd asztalos volt így kiválasztottam az ételt majd leültem, de mivel nem volt két személyes asztal már hanem csak egy nyolc személyes ezért oda ültem.
Kb. minden embernél felnéztem aki be vagy ki lépett az ebédlőből. De mellém nem ült senki. Hát igen elkiabáltam.
Pont ahogy ez a mondtad lejátszódott a fejemben egy hét tagból álló fiú csapat vágódott be az ajtón valószínű nem magyarok mivel nem értettem sokat a beszédükből. Ám mikor szétszóródtak ételt keresni akkor figyeltem meg hogy milyen nyelven is beszélnek. De hisz ez Koreai... WOW. Majd egyszerre körbe néztek és mind az én asztalomra szegezték a tekintetüket. Volt valami ismerős bennük de nem tudtam mi hiszen maszk és baseball sapka díszítette fejüket. Aztán megcsapott a felismerés... DE HISZEN EZ A MONSTA X. Én mikor ezek a szavak lezajlottak a fejemben akkor egy cuki angol kiejtést hallottam meg magam mellől aki nem más volt, mint Shownu. -Bocsi szabadok ezek a helyek? - kérdezte cuki kis angollal -Persze, de nyugodtan használd a Koreait -mondtam persze már a koreait használva. Nagyon meglepődött ahogy meghallotta anyanyelvét. -Te beszélsz koreaiul? -kérdezte furcsán mikor már mindenki helyet foglalt. -Igen, három kerek éve elkezdtem tanulni egy banda miatt akiket imádok és hát a szemetek elárulta a hazátokat. -mosolyogtam kedvesen mire mindenkinek eltorzult az arca. Mit mondtam? -És melyik banda a szerencsés? -kérdezte Kihyun félénken. -Hát,hogy őszinte legyek ti -mondtam. Mire mindenki felkelt, sőt az enyhe kifejezés, fel ugrottak és el futottak valószínű a szobájukba. Én pedig először értetlen majd szomorú fejjel bámultam utánuk. Úgy éreztem jobb lenne vissza menni a szobámba meg mielőtt az evedlobe sírom el magam. Szóval ott hagyva a maradék kis ételt elindultam a szobámba, de elérni már nem sikerült leültem a szobám előtt és sírni kezdtem. -Ilyen ijesztő lennék? -kérdeztem magamtól halkan, koreaiul mert mikor ideges vagyok vagy felek vagy csak éppen szomorú vagyok akkor mindig ezen a nyelven beszélek magamban, mert olyan megnyugtató.
Az emberek mikor elhaladtak mellettem furán nézték hiszen vörösek a szemeim és ölelgetem a térdem. De annyi eszem nincs hogy a szobába menjek, inkább hagyjuk majd bemegyek, már nincs kedvem. Hallottam egy ajtó nyitodást de az sem érdekelt, csak annyi hogy az a banda akiket már több éve ismerek megijedtek tőlem és elfutottak ami nagyon rosszul esett. Talán féltek, hogy saseng vagyok? Vagy nem voltam szimpi? Vagy mi volt a baj? Ám ezekre a kérdésekre nem kaptam választ mivel el aludtam.
Wonho pov*
-Gyerekek, nem voltunk kicsit durvák vele??- kérdeztem aggódó tekintettel. -NEM!! -rivalltak rám egyszerre. - Mert ő egy Saseng és nem tudom honnan tudtak meg, hogy hol "lakunk" most jelen pillanatban de felhívom a menedzser hyungot hogy most azonnal megyünk innen mert itt egy Saseng - mondta Shownu. Egy pici csend telepedett a bandára majd meghallottuk hogy valaki szipog. Hát persze engem küldtek , hogy nézzem meg. Lassan kinyitottam az ajtót és vele szemben megláttam őt aki az előbb nagyon kedvesen megszólított nem sikítozott. Majd meghallottam mikor ezt mondja valószínűleg magának: -Ilyen ijesztő lennék?- talán elfelejtett vissza váltani magyarra de tisztán értettem a mondatát. Válaszolni akartam, de a kételyeim vissza tartottak: Mivan ha tényleg Saseng? Félnünk kellene tőle? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben amikor vissza mentem a többiekhez. Akik egy emberként nézték rám. -Na ki volt az? - kérdezték. -Ő volt az- mondtam mire mindenkinek ki kerekedtek a szemei. -Talán követett? - kérdezte Jooheon. -Lehet az az ő szobája hiszen abból tegnap előtt mentek - felelte Kihyun nyugodtan. -Szerintem követett - mondta flegmán Chankyun. -Miért nem kérdezzük meg? - vetette fel Hyungwon. -Oké de ha letámad a te hibád -mutatta a fiúra az ujját. -Jó -Jó - forgatta a szemeit és elindult az ajtó felé. Mindenki ment settenkedve Hyunwon után. Ő szépen lassan kinyitotta az ajtót nézett ki egy darabig a majd halkan megszólalt: -Alszik - mondta mosolyogva. -Mit kellene tennünk?- kérdeztem suttogva nehogy felkeltsük az alvó lányt. -Hagyjuk ott- vágta rá Minhyuk. Na szép. Shownu gondolkozott majd mikor megszületett az ötlet el újságolta nekünk is. -Hozzuk ide be - mire mindenki le döbbent . -Ennyi erővel miért nem keltjük fel? - kérdezte Jooheon. -Mert csak - vágta rá a leader. Majd kimentem felvettem a kezembe a lányt és a fiúk hozták a füzetet, ami mellette hevert. -Meg szerencse hogy van egy plusz ágyunk - mondta Hyungwon és letette az asztalra a füzetet és lehuppant a saját alvó helyére telefonozni. Én addig ki vettem csajszi kezéből a telefonját és letettem azt is az asztalra a füzet mellé, de véletlen bekapcsolt . Tényleg nagyon szerethet minket. Hiszen a tokján is mi vagyunk és meg a háttere is.
