Régen Csak Álom Volt (Monsta X ff.) *BEFEJEZETT*

Epilógus

*5 nap múlva*

A srácok a koncert előtti 5 napban folyamatosan gyakoroltak, hogy minden jól menjen. Én közben gyógyulgattam és részt vettem a próbáikon na meg persze sokat szórakoztam Wonho-val. Ez alatt az idő alatt még közelebb kerültünk egymáshoz amit én egyáltalán nem bántam.

Este mindenki fáradtan esett be a szobába kivéve engem és Wonhot. Mondjuk igen ők egész nap ugráltak meg énekeltek én pedig ültem és néztem, na de, hogy Hoseok-nak honnan volt ennyi energiája azt nem tudom. Na mindegy legalább volt kivel szórakozni. Éppen egy viccen nevetgéltünk mikor:
-Halljátok menjetek már szobára olyan nyilván való, hogy oda vagytok egymásért. Mármint örülünk meg minden csak ha lehet csendben legyetek boldogok vagy inkább menjetek át Danka szobájába ott csinálhattok amit akartok. Mi aludnánk- közölte velünk csukott szemmel Changie.
-Pontosan- helyeseltek a többiek. Mire ránéztem Wonho-ra aki csak megrántotta a vállát és felhúzva engem és míg ő kereste a telefonját addig én takargattam a paradicsom fejem. Hirtelen egy kezet éreztem a csuklómon, majd megláttam, hogy Kihyun az aki kinyitva szemét rámnézett kacsintott egyet elengette a kezem és visszafeküdt a széktámlájára.
Majd egy új kéz jelent meg a csuklómon amit már Wonho birtokolt, felhúzott majd átmentünk a szobámba. De még mielőtt becsukta az ajtót vissza szólt hogy:
-Legalább feküdjetek az ágyba, mert fájni fog a nyakatok- mondta aggódó hanggal. Következő ajtó már az enyém volt amit én nyitottam.
Leültünk az ágyra és meg sem szólaltunk csak néztük egymást.
-Figyelj mondani szeretnék valamit- közöltem Wonie-val. Bár nagyon féltem akkor sem tarthatom meg magamnak örökké. Bejön és kész. Vettem egy nagy levegőt majd kifújtam és belekezdtem.
-Figyelj tudom, hogy egy brutális hülyeség és tudom lehetetlen ennyi idő alatt de én beléd szerettem vagy nem is tudom elmondani mit érzek de az biztos, hogy nem barátság hanem több és nagyon sajnálom tényleg megpróbállak elfelejteni és ezentúl hozzád sem szólok tényleg cs..- hadartam volna tovább apró monológom, de valami meg akadályozott ami nem más volt, mint Wonho szája. Megcsókolt... Úr Isten Shin Hoseok megcsókolt. Hirtelen azt sem tudtam mit kellene csinálni, hiszen még soha életemben nem csináltam ezt csak lefagytam és ültem néztem Wonho csukott szemeit. Mikor ráeszmélt, hogy nem viszonoztam elhúzódott.
-É-én bocsánat nem tudom, hogy mit...- inkább nem folytatta hanem fekelt és vissza akart menni a szobájukba. De még időben esett le a dolog ezért gyorsan fepattanva utána iramodtam és az ágy másik végében sikerült elkapni a kezét és most jelen esetben én bátorodtam fel és kezdeményeztem felé. Hirtelen felindulásból az ajkainak nyomtam a sajátom. Azt sem tudtam mit csináljak csak álltam, mint fasz a lakodalomban szépen szólva. Először Wonho eszmélt fel és kezdte el ajkait mozgatni. Majd lassan én is feloldódtam és kezdtem én is. Karjaim a vállán pihentek egyik kezemen az ujjak a haját piszkálták a tarkóján a másik kézfejem pedig próbálta minél közelebb tolni Wonhot hozzám. Hoseok kezei a derekamat szorították. Felejthetetlen volt az a pillanat, az ajkai íze és az oldalamon megfeszülő ujjai.
Lassan elhúzodott tőlem és a szemembe próbált nézni ám én mindig lehajtottam vagy éppen elfordítottam a fejem csak ne kelljen rá néznem. Szerintem mondanom sem kell mennyire zavarban voltam kezei még mindig az oldalamon és szemei az enyémet keresik. Egyik mancsával állam alá nyúlva fordította maga felé az arcom így muszáj volt rá néznem. De attól a mosolytól még inkább zavarban voltam. Most körülbelül mint egy túlérett paradicsom úgy nézhetek ki.
-Danka...-szólalt meg reménykedve magában, hogy így ránézek. Úgy érzem tévedett.
Feladva ezt inkább birtokba vette ajkaimat ma már harmadszorra, melyet én készségesen viszonoztam.
De a befejezte után próbáltam rajta tartani a szemem hát mit ne mondjak, nem ment valami sokáig.
-Na~ Danka~ nézz rám kérlek- mondta a legédesebb hangján amit valaha hallott a világ. Lassan rápillantottam. - annyira de annyira imàdom ahogy elpirulsz - adott egy apró szájra puszit. Amitől ha lehet ennél is jobban zavarba jöttem.
-Danka- szólt. Mire érdeklődve rá néztem.- szeretlek.- nagyot dobbant a szívem és elmosolyodtam.
-Én is téged- válaszoltam- nagyon.
-Akkor... leszel a barátnőm? -tette fel a nagy kérdést.
-Komolyan?- hitetlenkedtem.
-Teljesen komolyan
-Leszek- válaszoltam mosolyogva majd újra megcsókolt. Majd nagy tapsot hallottunk és sikítozást.
-Végre már gyerekek- jött oda hozzánk Changkyun.- sok boldogságot- nevetett majd levágta magát az ágyamra. Majd Wonhoval egymásra néztünk és elnevettünk magunkat.

*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*

-Ennyi lenne- meséltem 12 éves kislányomnak.
-Komolyan ennyi? Tényleg ilyen bénán jöttetek össze Apával? Azt hittem legalább valami érdekes lesz mint egy fanfiction vagy nem tudom- mondta felháborodva. Én pedig elnevettem magam rajta.
-Apád lánya vagy- nevettem fel még jobban.
-Rólam beszéltetek? - jött be a szobába Wonho.
-Apa ti tényleg ilyen bénán jöttetek össze Anyával?
-Miaz, hogy bénán? Igen is szerintem teljesen cukik voltunk.
-Apa ebben mi a cuki?
-Hát minden -válaszolt felszegett állal. Mint egy 5 éves komolyan mondom.
-Jó na álljatok le Wonho te segíts nekem Eunbin te pedig tanulj most már.
-Igen- is - szalutáltak mind ketten majd megfogtam Hoseok kezét és kihúztam a lányunk szobájából, melynek az ajtaját becsuktam. Átballagtunk a szobánkba ahol Wonie be csukva ajtót neki nyomott és megcsókolt.
-Szerintem akkor is cukik voltunk sőt még most is azok vagyunk.- lehelt ujjabb csókot a számra.

VÉGE

Szoval itt a vege remelem tetszett irjatok le nyugodtan a velemenyeteket ha van hozza kedvetek es koszi hogy vegig olvastad a sztorim es kitartottal  KOSZONOM 사랑해요 ❤️❤️❤️❤️❤️❤️