-Jah csak örülök, hogy boldogok vagytok
-Biztos? A pupilláid is mekkorák jézusom - néz egyenesen a szemembe, mire én elpirulok és újra elkezdem nézni az ölemben lévő igen érdekes kezeimet, amint egymással harcba elegyednek.- Danka~ ne a kezeidet nézd mondtam már, hogy édes vagy mikor elpirulsz.- emeli fel az állam és mosolyogva néz a szemembe...
Jézusom azok a szemek, meg fogok halni. Ne nézz így a szemembe Wonho, SHIN HOSEOK.
Ha most nem gondoljátok azt, hogy elmentek otthonról akkor nem tudom mit csinálok.
-Naah~,most én jövök.- vigyorog továbbra is.
-Oké oké, te jössz- mosolyogtam most már én is vissza.
-Szóval...- gondolkozva fürkészi körbe a szobát majd tekintete újra vissza talál az ágyamhoz - áh, meg van oh, de az nem jó...
-Tudod mit csináljunk mást ha, neked úgy jó?
-Tökéletes akkor játszunk mondjuk...
-PIROSPACSI?!!!? -ordítottam el magam, mire szegény megijedt.
-Jesszus szívrohamot kaptam te- nevetett miközben a szivét fogja. - de az mi amúgy?
-Hát az egy olyan játék, hogy... na várj tedd ki úgy a kezed magad elé, hogy a tenyereid felfelé álljanak - majd meg fogom azt a brutálisan puha mancsait és megteszem vele az alább mondottakat. - szóval én ráteszem a kezem a tiédre és neked meg kell próbálni ráütni és ha sikerül akkor fordítunk a helyzeten. Érted?
-Igen azt hiszem sikerült ezt a nagyon bonyolult dolgot befogani az agyamnak. - vigyorgott rám pimaszul.
-Jól van akkor kezdhetjük?
-Teljes mértékben fel készültem. Kezdjük!- ordít fel.
****
Ezt játszottuk sötétedésig míg nem mind a ketten beleuntunk. Majd következett a színtiszta szenvedés. Csak fetrengtünk a két ágyon és nem csináltunk semmit.
-Nah, szóval akkor kezdjünk magunkkal valamit, mert itt őszülök meg akkor mit mondjak a kiadónak. - ült fel hirtelen eközben pedig nyekkent akkorát azaz ágy, amit inkább nem kommentálok.
-Jézus, milyen nehéz vagy te, szegény ágy mindjárt össze csuklik alattad. -mondtam ki nevetve az igazságot.
-Hé~ ez nem volt szép... akkor te csak szenvedj én elmegyek iszok egy finom starbucks-ot. -nyújtotta rám a nyelvét.
-Te óriás baba ne menj sehova, mert a végén tényleg hasznát veszem a számodnak és hívogatni foglak.- néztem rá szemöldök húzogatva.
-YA~~ TUDTAM HOGY EZÉRT KELL- ordította el magát és elkezdett csikizni. Amin eleinte még nevettem is míg el nem találta a sebem. Ott inkább sírni tudtam volna.
-Hé, Wonho légyszi ez fáj...- de csak folytatta. Valószínű az elhaló hangom eléggé halk ahhoz, hogy eljusson hozzá.
-HOSEOK- sikítok fel mikor újra hozzá ér, mert ez már tényleg nagyon rossz volt.
-Jézusom... mit csináltam? Nagyon fáj? Annyira sajnálom. Akármit megteszek. Tényleg annyira röstellem. - hadarja el majd hajtja le fejét miközben a kezem fogja.
-Jaj te butus, semmi baj nincsen csak hirtelen ahogy hozzá értél megfájdult. Tudom, hogy nem volt szándékos. - mosolyodom rá hátha megnyugszik egy picit. Igazábol tényleg semmi nagy dolog nem történt csak kellemetlen volt ahogy csikizett.
-De annyira felelőtlen vagyok- szomorodik el újra.
-Wonho~ Haragszom? Nem. Akkor ne buslakodj hanem kezdjünk magunkkal valamit.
-Jó de tényleg nem akartam a...
-WONHO -kiáltok fel- TUDOM MIT CSINÁLJUNK.- ülök fel hirtelen. Nah ügyes vagyok megint megfájdult emiatt eléggé fura fejet vághattam.
-Lassan, de nah mondjad mit csináljunk?
-Filmezzünk- mondom lelkesedve.
-Öhm... és mit néznél szívesen?
-Train to Busan -vigyorogtam rá. Mindig is meg akartam nézni azt a filmet itt rá a remek ember na meg persze a pillanat is.
-Oké, azt még úgy sem láttam. De te biztos vagy benne? Tele van zombis jelenetekkel.
-Teljesen biztos - lelkesedtem.
-De van egy kis bökkenő- mondja teljesen komolyan.
-Féljek?
-Dehogy, csak a szállodában van a laptopom.
-Akkor fuss vagy valami. Siess légyszi~ -kérleltem.
-Jójó megyek egy 15 perc és jövök.
-Oké jó szio- integettem neki az ágyon ülve.
-Szia- köszönt el röhögve.
****
Fél órája hogy elment azt mondta negyed óra. Enyh... Nyilt az ajtó és belépett rajta két kávéval egy plüssmacival és csokival, na meg persze a laptop sem maradhat el.
-Jézusom Shin Hoseok tudod te, hogy aggodtam? Eltudod te képzelni azt? Féltem, hogy valami nyomorékok megvertek vagy elraboltak vagy letámadtak a sasengek vagy akármi.- egy levegő vétellel hadartam el és még mindig mondtam volna.
-Nyugi, élek és nem egy egyszerű engem egy kocsiba tuszkolni nah meg engem megverni? - nevet- És a másik vegyél levegőt, mert megfullandsz és a végén engem csuknak le. - nevet saját viccesnek nem mondható viccén.
-Wonho ugye tudod, hogy egy egyáltalán nem volt vicces amit mondtál- itt leolvadt az arcáról a mosoly- na meg teljesen komolyan aggódtam érted.- vágtam komoly fejet.
-Tényleg?
-Igen
-Köszönöm- a szavát követően ölelt felforrósodott testéhez amin még mindig a dzsekije lógott.
-Mégis mit? -értetlenkedtem.
-Azt, hogy aggódsz értem- tolt el magától és nézett csillogó szemeivel az enyéimbe. - Azt, hogy nem vagy olyan mint a többi fan és megismertünk. Most ebben a pillanatban mindent köszönök.
Ahogy meghallottam a mondatait kicsit, na jó valljuk be nagyon meglepődtem. Soha még egy álmomban sem gondoltam volna, hogy a Monsta X egyik tagja méghozzá a biasom sőt az ultrabiasom fog nekem köszönetet mondani azért mert megismert.
-Inkább nekem kellene köszönetet mondanom nektek nem gondolod? -nevettem. Míg ő értetlen tekintettel fürkészte végig az arcom minden egyes töredékét.
-Mégis miért? -értetlenkedett még mindig.
-Tudod ez egy olyan dolog amiről nehéz beszélni.
-Holnapig van időnk én meghallgatlak.
-Áhh lényeg, hogy egyszer öngyilkos akartam lenni mivel elég sok családi és sulis problémáim is voltak. Akkor találtalak meg titeket akik élet vidámak voltatok és tele életerővel indultatok neki egy új kezdethez ami hát a debüt volt. Igen a debüt óta ismelek és szeretlek titeket. De ez most nem lényeg. Csak szimplán megláttalak titeket érdekelni kezdetetek a munkásságotok és az, hogy milyenek is vagytok valójában. Majd ebből az egészből az következett, hogy a deperssziómból kihoztatok és volt miért élnem. Hát kb ennyi az én szívszorító történetem vagy mim.- hadartam el. Wonho döbbenten bámult rám. Hát úgy érzem rajtam a sor az értetlenkedésben.
-Mi a baj?
-Jah semmi csak- csak ilyet soha nem nézzem volna ki belőled.
-Hát, hogy őszinte legyek erről csak kettő ember tud. Te és az ibf-em Blanka.
-Azta...erre nem tudok mit mondani. Csak, hogy ezt most tényleg nem egóból,de örülök, hogy ránk találtál. Na meg,hogy tudtunk segíteni onnan messziről. -fogta magát és újra megölelt. Olyan jó őt ölelni mint egy nagy maci... nagyon nagy maci. E gondolatom után megközelebb húztam magamhoz a fiút és soha nem akartam elengedni. De sajnos ez a pillanat is bekovetkezett.
-Akkor nézzük a filmet? - kérdezte brutálisan édes arckifejezéssel amin lehetetlen volt nem elmosolyodni.
Válaszomat meg sem várva már beférkőzött mellém az ágyba és ölében a laptop helyezkedett el.
Annyira édes, hogy már minimum egy fél órája keresi a Train to Busant néha-néha kinyújtott nyelvvel és össze-vissza csalinkázó tekintettel de még mindig nem találja. Már látom rajta, hogy nem kell sok és feladja.
-Wonho - szólítom meg. Ő pedig érdeklődve hátra pillant rám. - nézzünk mást, egyszerűbb mint most még itt fél órán keresztül keresgélni aztán a végén úgy sem lenne meg. - néztem rá mosolyogva.
-De te ezt szeretnéd megnézni- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem baj majd máskor, akkor nézzük mondjuk a Zootropoliszt- igaz én már láttam 6-szor de jó ez.
-Nekem megfelel ha neked is
-Akkor nem ajánlottam volna fel te- nevettem el magam.
-Rendben akkor Zootropolis - pötyögi be a laptopba a nevet.- MEGVAN, VÉGRE VALAMI. -nyomott rá egyből a legelső linkre.
-Oké de hátra dőlünk? Ez így kezd kényelmetlen lenni.- mondtam neki érvemet is mire meg sem szólalva hátradőlt és a mellkasára húzva a fejem elinditotta a mesét. Mit ne mondjak az elején eléggé zavarban voltam, de ahogy telt az idő egyre jobban éreztem a zavartság helyett fáradtságot. Este 22 óra van szerintem ne csodálkozzak hogy fáradt vagyok. Majd egyre többször csuktam le pilláimat míg nem le is ragadtak.
Hali-gali!!❤️ Jajj kifogasokat nem keresek de naah embekek nagyon megsokasodtunk amit rettentoen koszonok es hat tudom eleg sok idot kihagytam es oszinte leszek sem kedvem sem ihletem nem volt a sztorihoz es eleg sokszor elgondolkoztam hogy ahhh lekene torolni a francba es nem foglalkozni vele de hat itt vagyok szoval igen es igazabol ugy gondoltam hogy 1 het mulva hozom a kovi reszt most mar tenylegsesen. Szoval elvezzetek es legyen jo hetetek 😘😘
