Mind a heten egy emberként néztük az orvost. Aki angolul elmondta nekünk, hogy most már minden rendben csak egy kicsit sok vért vesztett de hamarosan felébred.
-Ah, hál' Istennek.- sóhajtottam. Láttam hogy már tolják is az egyik szobába.
Szinte rohantam a hordágyat toló orvosok után. Miért csak én aggódok ennyire? Hagyom is. De azért remélem a koncertre el tud jönni majd, hiszen látszott rajta, hogy nagyon szeret minket. De azért No Ego.
Betolták a szobába Dankát én csak állok mellette és néztem a gyönyörű arcát amit kék-lila foltok és sebek takarnak. Miért érzem magam ilyen furcsán a közelében?
Míg én ezen gondlokoztam addig egy kezet éreztem a vállamon pihenni, ahogyan oldalra pillantottam szembe találtam magam legjobb barátommal.
-Na mivan a mi nagy szinglink szerelmes lett?- kérdezte halkan nevetve Hyungwon és közben a kezét le vette a vállamról.
-Mi?- a hangom egy oktávval magasabban szólt, mint álltalában mikor suttogok. Mindenki elkezdett röhögni rajtam kívül.
Tényleg beleszerettem volna? Mégiscsak létezhet a szerelem elsőlátásra? Áh... csak össze zavarnak.
Most már csak csöndben állunk vagy éppen ülünk, ki hogy és várjuk hogy Danka felkeljen. Mindenki nyomkodja a telefonját, majd nyöszörgésre leszünk figyelmesek. Felnéztem a telefonomról és megláttam azokat a gyönyörű égkék szemeit amint mindenkit végig mér és rajtam állapodik meg. Felálltam és elindultam felé majd amikor oda értem leültem az ágya szélére.
-Szia! Hogy érzed magad?- kérdeztem nyugodt hangon kicsit halkabban.
-Mm.. szarul de büszkén- mondta rekedt hangon. Ezt a mondtatát mind a ketten megmosolyogtuk. Majd oda jött Jooheon és elrontotta az idilli pillanatot.
-Szia Hogy vagy? Hogy érzed magad? Fáj valamid? Nem vagy éhes? Vagy szomjas? Szólj ha valami van. Szóljak orvosnak?- pörgött Jooheon amin Danka egy jót nevetett.
-Szia el vagyok, még mindig szarul de büszkén, az oldalam meg a fejem kicsit, nem nagyon, inni viszont kérnék, oké, nem tudom - vigyorgott. Majd Jooheon elszaladt és hozott vizet és csokit. Oda adta.
-Köszi- miközben Danka ivott és majszolgatta a csokiját, betoppantak a rendőrök. Mondtak valamit de mi csak értetlenül néztünk az egyetlen lányra a szobában aki értett minket és a nyelvünket.
-Azt mondják hogy menjetek ki légyszives had kérdezzenek ki- válaszoltunk egy okét és elhagytuk a termet.
Danka POV.
-Jó napot!- köszönt egyszerre a két rendőr.- megkérné őket, hogy fáradjanak ki?
-Persze- eközben Wonho nagyon furcsán nézett engem. Majd megkértem őket, hogy menjenek ki. Amint kiértek, a rendőrök két széket hoztak az ágyam mellé. S megkezdtük a beszélgetést;
-Szóval először is bocsánat, hogy megzavartuk pihenés közben, de az a célunk hogy minél gyorsabban elfogjuk a tettest, hogy másokat ne bántason.
-Semmi baj, engem is megnyugtatna a tudat ha börtönben lenne- mosolyodtam el.
-Oké, akkor letudná nekünk írni a tettest? Milyen ruhát viselt?-kérdezte kicsit szigorúan a másik rendőr.
-Egy kicsit szakadt koszos lila polot, barna szintén koszos nadrágot és egy kék sportcipőt.- feleltem miközben felelevenítettem az emlékeimet.
-Rendben- jegyzeltelt- és tudna leírást adni az arcáról?- nézett fel rám.
-Öhm azt hiszem- mondtam kicsit bizonytalanul, az emlékezetemre hagyatkozva soroltam fel az arca jellemzőit- pufi, kerek arca volt a szemei zöldes-sárgás árnyalatúak és kicsit nagyobbak az átlagosnál szemöldöke középen össze volt nőlve, orra nagy volt és az ajkai meglehetősen kicsik, a haja őszülő és a feje tetején már kicsit kopaszodó- feleltem elég hosszan míg a rendőrök csak bólogattak és írták amit mondtam.
-Oké, és volt valami furcsa vagy jellegzetes rajta?- tette fel újabb kérdését.
-Igen, eléggé alkohol szaga volt és a kezére volt tetoválva egy kígyó...- a szó belém fagyott mikor valaki berontott az ajtón. A rendőrök is oda kapták a fejüket. Ez hihetetlen hogy talált meg az a nyomorék, hogy vigye el a rák. Elkezdtem sikitozni, mert féltem, féltem attól hogy újra megtámad megkésel és nem lesz ilyen szerencsém, mint most volt.
-Ő az?- kérdezte az egyik rendőr. Mire én csak bólogatni tudtam mert már sirogörcsöt kaptam. A bácsika mindent felborított ami a keze ügyébe akadt. Én felhúzodtam az ágyam végébe. Mire a rendőrök elfogták.
-Ezennel letartóztatom ember ölési kísérlet miatt, bármit mondd felhasználható ön ellen a bíróságon, védőügyvédet fogadhat- fejezte be mondandóját a rendőr majd mind a ketten, vagyis pontosítok mostmár hárman elhagyták a szobát.
-Viszontlátásra köszönjük a segítséget- mondták és el mentek. Amint egyedül maradtam a szobába meg is érkeztek a fiúk, vajon hol voltak eddig?
-Szi...- köszönt volna Kihyun de megfagyott a látványtól.- itt meg mi történt?- kérdezte aggódoan.
-Hát hogy az a paraszt megtalált.. hüp..azt ne kérdezzétek hogy és mindent fel forgatott.... hüp...de hála' még itt voltak a rendőrök és el is vitték.- mondtam kicsit szipogva és pityeregve.
-Jesszus nem is gondoltam volna, hogy ilyenkre képesek az emberek- mondta Jooheon. Majd megékezett Wonho is ő is megállt az ajtóban majd oda rohant hozzám.
-Jézusom jól vagy? Mi történt? Várj kitalálom megtalált az a pszichopata és fel forgatott mindent- mondta majd megölelt. Én pedig újra elkezdtem sírni de most már Hoseok vállán.
-I-igen- mondtam.
-Jó nyugi semmi baj már itt vagyunk- suttogta nekem,majd elkezdte simogatni a hátam én pedig bele bújtam a nyakába. Amitől a szívem százzal vert. Mivan velem? Gyorsan elhúzódtam tőle és láttam hogy mindenki ilyen "Ez mi volt?" fejjel néz minket. Elpirulva még mindig egy kicsit könnyezve le hajtottam a fejem.
-Öhm... -vakarta meg tarkóját Wonho és fel is ugrott mellőlem- bocsi csak megijedtem- mondta zavartan.
-S-Semmi baj- küldtem neki egy elég furcsa mosolyt.
Sziasztok!! Ezennel félig vissza tértem... hogy miért félig.. hát az úgy volt hogy az utóbbi időben eléggé zűrös napjaim vannak igaz már több rész is meg van a sztoriból de még gondoltam várok és megírom végig a hetedik részt is, de mivel drágalátos SzabFlra4 piszkál már legalább egy hete ezért hoztam a kövi részt is. Hogy őszinte legyek.. lehet vissza térek ezennel teljesen, de ki tudja még mit hoz a jövő, próbálok mostantól hetente egy részt kitenni. Ezáltal nekem sem lesz lelkiismeret furdalásom, hogy nincs rész és nektek is jó lesz, mert hát lesz rész...
Na de köszönöm hogy elolvastad ÉS hogy már 200-An elolvastátok ezt a valószínűleg teljesen unalmas sztorit TÉNYLEG KÖSZÖNÖM!!!!
Sziasztok!!😍😱❤️😘
