Hallottam hogy Wonho is lefekszik a kanapéra. Majd kb egy tíz perc múlva megfordultam és láttam, hogy Hoseok békésen szunyokál tőlem kb két méterre. Nagyon édes, a nyugodt arca néha kicsit megrándul, biztosan álmodik. Várjunk... mire gondolok én hisz ő egy idol. Én hülye.
Próbáltam én is elaludni, de nem ment. Bennem van még a félelem és az, hogy ő is itt van nem segít a dolgon. Elkezdek mocorogni az ágyon és megkeresem a telefonom az éjjeli szekrényen. Meg is van, bekapcsoltam és kiégette a retinámat az erős fény de jó... Majd látom, hogy Wonho nyitogatja a szemeit és fáradtan rám néz:
-Miért nem alszol?- kérdezi rekedtes hangon.
-Nem tudok, félek- mondtam és ránéztem a még mindig remegő kezemre. Hoseok felállt és leült az ágyam szélére és megfogta a kezem.
-Nyugi, nem lesz most már semmi baj. Elfogták azt a barmot nem kell többet félned tőle-mondta nyugtatólag, ami őszintén kicsit segített de a kezem még mindig úgy remeg mint a nyárfa levél.- héj, mondom nyugi mi most már nem hagyunk egyedül oké?- kérdezte arcomat fürkészve. Bele gondoltam hogy milyen jó lenne hogy ha tényleg mindig itt lennének nekem, de az a baj hogy ők idolok és nekem is és nekik is meg van a saját életük. Miközben a gondolataim közt csalinkáztam lecsúszott egy kósza könny csepp. Wonho ijedten rám nézett.
-Baj van? Rosszat mondtam?- kérdezte ijedten. Mire én csak mosolyogva megráztam a fejem.
-Nincs semmi és nem mondtál rosszat csak belegondoltam abba amit mondtál, hisz ti sem maradhattok mindig itt velem mert nektek is meg van a saját életetek a családotok is ott van Szöulban és idolok vagytok, nagyon elfoglaltak és nekem is Szegeden ott a családom- mondtam el kis monológomat, mint valami hisztis kis picsa. Mikor lettem én ilyen érzékeny?
-Na~ ne sírj- törli le a könnyeimet- tarthatjuk neten a kapcsolatot és meg látogathatsz minket Szöulban és majd mi is meglátogatunk- sorolja terveit édesen mosolyogva rám majd megölel. Nagyon lesokkoltam, már majdnem elhúzódott de végre visszaöleltem.
-Tényleg igazad van. Attól hogy nem vagyunk egymás mellett ugyan úgy tarthatjuk a kapcsolatot.- motyogtam bele a nyakába majd elvigyorodtam a végére.
-Na ugye mondtam én- húzódott el boldogan meg csillogtatva gyönyörű fehér fogait. Majd tekintete az ajkamra tévedt onnan át a szemembe. Mintha át látna rajtam és ismerné a lelkem összes gondját -baját az örömöm a szomorúságom. Gyorsan elkaptam a fejem és elkezdtem nézni a kezem amik egymást piszkálták. Miért érzem magam ilyen furcsán a közelében? Sosem éreztem még ilyet.
-Akkor én.. öhm.. izé megyek és tudod alszok vagy maradjak és megvárjam míg elalszol?-mondja zavartan.
-Nem kell köszi pihenj csak- egy elég furcsa mosolyt eresztettem meg szerencsétlen felé. Szerintem rosszat fog álmodni tőle.
-Oké akkor vissza fekszem- felkelt az ágyról és egy puszit adott az arcomra, mire az én arcom át vette a paradicsom szerepét.- Jó éjt- suttogja arcomra és nyom rá még egy puszit majd vissza fekszik és elfordul a fal felé. Engem pedig ott hagy vörös fejjel. Ég a helye, olyan jól esett. Megfogtam az arcom azt a részét ahol bizsergett ajkainak helye és ezzel a gondolat menettel feküdtem le és aludtam el.
WONHO POV*
Vissza feküdtem és befelé fordulva gondolkoztam el, hogy én ezt miért is csináltam? Ez nagyon jó most valószínűleg tiszta vörös a fejem, de legalább nem látja.
Talán igaza van Hyungwonnak és beleszerettem. De még sosem biztos. Lehet hogy csak furcsa a jelenléte, mert rég álltam baráti kapcsolatban vagy akár milyenben kapcsolatban lánnyal.
-Danka- szóltam halkan, de semmi válasz. Majd kicsit hátra fordultam és láttam, hogy fogja azt az arcát ahol megpusztiltam, mosolyog és piros a pofija. Nagyon édesen alszik, ahogy itt szuszog tőlem pár méterre, hát megeszem.
*****reggel*****
Korán reggel Minhyuk jött be hozzá és engem vissza küldött a szállodába.
Amint vissza értem lefürödtem és mivel még elég reggel volt (azaz 7 óra) és még mindenki aludt, de én nem tudtam ezért csak ültem és telefonoztam. Elgondolkoztam azon, hogy milyen lenne ha ő is Koreában élne. Majd hallottam, hogy Hyungwon elkezd mozgolódni mellettem. (Mert 5 szoba van és mi egyben vagyunk)
-Hyung? -néz rám komásan- Te hogy-hogy? Miért nem vagy a kórházban?
-Jó reggelt, azért mert reggel Minhyuk bejött és haza küldött fürdeni és mondta, hogy ő lesz ma bent Dankával.
-Oh, értem- válaszolt röviden, majd felült és elő vette ő is a telefonját.
Egy rövid ideig csendben telefonoztunk egymás mellett, de nem találtam semmi érdekeset, ezért le tettem magam mellé a műszert és Hyungwon felé fordultam. Mire ő engem pásztázott kérdő tekintetével, majd mikor megunta rá kérdezett.
-Mit szeretnél Hyung?- kérdezte még mindig arcomat fürkészve.
-Csak tudod... elgondolkoztam azon amit mondtál
-Melyiken?
-Azon hogy lehet beleszerettem- hajtottam le a fejem majd lepedő anyagával kezdem el játszani.
-Huh?- lepődött meg, majd ő is letette a telefonját és rám nézett.- Miből gondolod?
-Nem tudom,furcsán érzem magam mellette. De az is felmerült bennem, hogy ez lehet azért van mert mostanában nem nagyon volt lány barátunk úgymond.
-Öhm, oké akkor teszteljük le, hogy miket érzel. Vagy képzeljük el hogy én vagyok ő és vallj nekem szerelmet.
-Hallod... ez nem fog menni te nem ő vagy és az sem biztos hogy szeretem, hogy tudnék szerelem nélkül vallomást tenni?
-Akkor mondd el mit érzel a közelében. Hevesen ver a szíved?
-I-gen?
-Hyung,normális választ kérdem nem ilyen bizonytalant. Szóval?
-Igen
-Öhm, akkor tudom- kapja elő telefonját majd oda nyomja az orrom alá- Nézd meg mezt a képet.- és látom, hogy Danka van rajta.
-Nézem...
-DAEBAK, mekkora lett a pupillád ember?
-Nem tudom nem látom a szemem.-dobom oda flegmán.
-Yahh, ez fájt... na menjünk tovább.
-Érzed azokat a bizonyos "pillangókat" a hasadban mikor a közelében vagy?
-Nem tudom? Nem figyeltem
-Ezt nem figyelni kell hanem érezni te, nem is tudom hogy az előző barátnőddel, hogy jöttél össze.- forgatta meg szemeit.
-Ügyesen
-Flegma.. Jah, mih? - kuncog eggyet.
-Hallottam
-Jó, na szóval térjünk vissza a témához. Szereted Dankát. De azt nem tudom felfogni hogy mégis hogy a jó Istenbe szerettél bele 3 vagy 4 nap alatt??
-Ezt ennyiből leszürted, hogy én szeretem?
-Ember, te nem láttad a pupillákdat az mindent elárult
-Hát oké... de amúgy tegnap este megpusziltam, kétszer is -mondom elpirulva.
-Hogy...... mit csináltál?
Sziasztok!! Remélem ez a rész is tetszett, de lenne egy rossz hírem számotokra már akinek az. Mert ugye meg hivatalosan nem tértem vissza teljesen és most már félig sem mert elege bele kell huznom a tanulásba mert kb 1 hónap múlva konfirmálok (ha valaki nem tudná miaz: a konfirmácio az lényegében arról szól hogy ha ezt a fogalmat úgymond leteszed akkor esküdhetsz később templomban) és Töriből és Fizikából vizsgázom majd júniusban és sok a tetelem szóval kb június közepe felé térek vissza ismét. Akkor viszont már teljesen mert nyáron lesz elég idom írni. Szóval majd találkozunk Júniusban SZIASZTOK ( sok sikert a sulihoz és a bizonyitvanyokhoz tarthatók ki már csak 2 hónap kb puszi😘😘)
